Előbb vagy utóbb a brit kormány pénzügyminiszerei választásra kényszerülnek. Megmaradjanak-e főnökük, a miniszterelnök hűséges, pénzügyekben illetékes csatlósának vagy utódjelöltként arra várjanak, mikor vehetik át a helyét? – írja Martin Ivens, a Bloomberg publicistája Rishi Sunak jelenlegi pénzügyminiszter helyzetét elemezve. Ez a kérdés már csak azért is felmerül, mert a legendás Winston Churchill is megjárta ezt a szamárlétrát, illetve az évezred elején Gondon Brown munkáspárti pénzügyminiszter vette át Tony Blair helyét az ország élén.

Sunak, akit a brit közéletben Boris Johnson miniszterelnök lehetséges utódának tartanak, eddig ügyesen manőverezett aközött, hogy kiszolgálja hullámzó hangulatú főnöke igényeit, és aközött, hogy hagyományos, szigorú konzervatív gazdaságpolitikát vigyen. Ez azonban gyorsan megváltozhat, mivel a szállítási nehézségek, amelyek elsősorban az üzemanyagpiacon ellátási gondokhoz vezettek, illetve az energia drágulása feszültté tette a két politikus viszonyát.

Kapcsolódó

A miniszterelnöknek nem tetszett, hogy a pénzügyminisztérium tagadta, hogy a kormány tárgyalásokat folytatna a vállalatokkal valamilyen kedvezményes hitelről, amelyből enyhíthetnék az üzemanyagok drágulása okozta gondjaikat. Másnap már Kwasi Kwarteng, a kormány üzleti részlegének vezetője tárgyalt erről a lehetőségről, miközben a brit kormányban hagyományosan ez az osztály a pénzügyminisztérium alárendeltségében dolgozik, miután az onnan kapott pénzből gazdálkodhat.

Beavatkozni vagy nem beavatkozni

Johnson világossá tette, hogy ebben az esetben – félretéve, hogy egy konzervatív kormány vezetője – az állami beavatkozás pártján áll, ám Sunak okkal vonakodik ettől. Hamarosan a parlament elé kell vinnie a jövő évi költségvetést, ám egy nem várt kiadás felboríthatja az egészet. A tárcáknak már elígérték a jövő évi pénzüket, a kormányfőt igyekeztek megörvendeztetni néhány jó hírrel, nem fér bele egy jelentős újabb kiadás, aminek meg kellene találni a forrását.

Sunak nyilván emlékszik rá, hogy elődje, Johnson előző pénzügyminisztere, Sajid Javid az első alkalommal megbukott, amikor megkérdőjeleződött függetlensége a pénzügyi tárca élén. Bár szakértők szerint a miniszterelnök nem engedhet meg magának még egy pénzügyminiszter elvesztését rövid időn belül, ez inkább a koronavírus-járvány korábbi időszakában volt igaz, amikor a gazdasági válságkezelés sikerességét Sunaknak tulajdonították, miután főnöke önmaga promócióján kívül nem igazán ért semmihez.

Adóemelés

Azóta azonban adóemelések fűződnek a nevéhez, a munkanélküliség a rekordmennyiségű szabad állás ellenére nő, a járvány alatt bevezetett jóléti juttatások határideje lejárt, így visszavonták azokat, ami rontotta a népszerűségét. Ráadásul a Fiscal Studies tanácsadó csoport szerint az eddigi adóemelést egy még egyszer ekkorával kellene megfejelniük, hogy a kormány ki tudja fizetni az idősek gondozására ígért fejlesztési pénzeket.

Tovább nehezítheti Sunak helyzetét, ha a Bank of England kamatemeléssel válaszol az év végére négy százalékra várt inflációra, ami növelni az adósságszolgálatot, miközben az állami kiadások a második világháború vége óta először átlépték a GDP 50 százalékát. A pénzügyminisztérium a vállalatoknak adandó energiaköltség-támogatást szigorú határidőhöz akarja kötni, ám jelenleg senki sem tudja megmondani meddig tart az ismét drágává vált energia időszaka. Ez is nehezítheti a pénzügyminiszter dolgát.

Így aztán időt kell nyernie a következő fél évben, amíg a gazdaság remélt beindulása javít a gazdasági helyzeten. Egy olyan miniszterelnök kormányában szolgál, aki ösztönösen minden bajból kivásárolná magát, azaz igyekezne megfizetni azokat a társadalmi csoportokat, akik elégedetlensége veszélyezteti a pozícióját. Egyelőre Johnsonnal, a brexit atyjával az élen a toryk vezetnek a pártok népszerű versenyében, így a kormányfő helyzete szilárd. Sunakra most az a feladat vár, hogy bebizonyítsa, már csak azért is alkalmas miniszterelnöknek, mert el tudja viselni, ha szembe fordul vele a politikai széljárás.