Vidám, színes ünnepségek és jóízű étkek kapcsolódnak a tavasz–nyári napforduló, a pünkösd ünnepéhez. Népi hiedelmek, szertartások is fűződtek hozzá, például hogy egész életében szerencsés lesz az, aki pünkösd hajnalban születik, vagy egészséges marad, aki ekkor hideg vízben megfürdik. Sok helyen kenyeret égettek és a gabonaföldekre szórták a hamuját azért, hogy az aratás gazdag legyen. Máig élő kedves szertartás a májusfaállítás vagy a mátkatál küldése, amikor kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel és italokkal megrakott tálat visznek vagy küldenek a kiszemelt mátkának. Jókai Mór Egy magyar nábob című regényében alaposan és szépen leírta a pünkösdi királyválasztást: a lovas verseny győztese „királyi pálcát” és a kalapjára virágokból, szomorúfűz-ágakból font koszorút kapott. Kiváltságai közé tartozott, hogy a kocsmában ingyen ihatott, a legfinomabb falatokat kapta és minden mulatságra meghívást kapott. Ám dicsősége mindössze egy esztendeig tartott, a következő pünkösdig, amikor új versenyt rendeztek. A pünkösdi falusi lakomák elmaradhatatlan fogása volt valamely marhahúsból készült étel. A bárányhús – elsősorban a juhtartó gazdáknál – húsvétkor is és pünkösdkor is asztalra kerülhetett, ám kötelező volt a rénye, azaz a rántotta, amelynek mágikus hatást tulajdonítottak. Mindenekfelett azonban elmaradhatatlan volt az édes tészta ilyenkor: a kalács, a főtt perec vagy a tartós lepény. Voltak falvak, ahol a kelt tésztából készített mákos kalácsot olyan formára sütötték, mint a karácsonyi bejglit. Sütöttek még diós és lekváros kalácsokat is. Az osztrákok a Sacher-féle szakácskönyv szerint bodzavirágból készítenek ilyenkor édességet. A bodzavirágot megmossuk, megszárítjuk, majd a száránál fogva az ágat és virágokat bemártjuk a lisztből, tejből, olívaolajból, tojássárgából kevert – esetleg egy kis rummal ízesített –, meglehetősen híg tésztába. Ezután forró zsiradékban kisütjük, majd abból kivéve lecsepegtetjük, vaníliás vagy fahéjas porcukorral meghintjük – áll a receptben. Úgy szokták tálalni, hogy a tálban a szárak felfelé álljanak. A sült bodzavirág mellett fánkot is szoktak kínálni a sógorok pünkösdkor. Sok évvel ezelőtt magam is tanúja voltam egy kis faluban Itáliában, amikor az emberek a pünkösdöt a virágokkal díszített főtéren ünnepelték, s a vidám zeneszó közben megajándékozták barátaikat, szeretteiket bucellatóval, vagyis karika formájú mazsolás kaláccsal. Nagy taps és evviva kiáltások üdvözölték a győztes háziasszonyt, azt, aki a legnagyobb bucellatót sütötte. Azt hiszem, nem a kedves emlék okozta túlzás mondatja velem, hogy majdnem olyan nagy volt, mint egy kocsikerék.