Az orosz konyhának pedig sok eredeti, saját ízlésből eredeztethető fogása van. Sok ételét jellemzi az édes és savanyú ízek kombinációja, a bő lére eresztett húsok, a kiadós levesek gazdag változatossága, a húsokkal-halakkal, különböző zöldségfélékkel töltött lepények választéka. Az ízesítésben főszerepe van a fokhagymának, a vöröshagymának (amit a mi ízlésünk nemegyszer túlzottnak talál), de szerepet kap a mustár és az ecet is. Szívesen használ az orosz konyha savanyított zöldségeket és gyümölcsöket. Az orosz konyhával való ismerkedésem kezdetén esett meg velem, hogy „lehorgonyoztam” a sokféle tállal megrakott zakuszkaasztal előtt, s oly lelkesen vetettem bele magam a saláták, hideg, meleg falatok és egyéb ínyencségek élvezetébe, hogy egy barátom figyelmeztetett: ne hamarkodjam el a dolgot, a zakuszka csak előétel, afféle nyitány a sokféle jóhoz, ami utána következik. Nem hallgattam rá. Végigkóstoltam a zakuszka finomságait, s habár utána valóban nem sok gyomorkapacitásom maradt a folytatáshoz, nem bántam meg. A zakuszka máig emlékezetes ínyencélménynek bizonyult számomra, amelyet most megpróbálok felidézni. A bitocskival kezdtem: apró golyóbisok fasírthúsból, amelyeket borssal fűszerezve, hagymával ízesítve sütnek meg és savanyú káposztával, tejfölös szósszal tálalnak. Egy másik tálban találtam a teftelit. Ez marhahúsból készül, amelyet darálva, fokhagymával ízesítve, vajban sütnek ki és babérlevéllel ízesített paradicsomszósszal öntenek le. Sült sonkakockák következtek mustárosan, majd halfilékből készült szoljanka kínálta magát, kapribogyóval ízesítve. Volt továbbá sült hal és megszámlálhatatlan kis pirog is az asztalon. Az utóbbiak apró lepények, ovális és négyszögletes formájúak, részint vajas tésztából, részint kelt tésztából készülnek, gombás, darált húsos, káposztás, tojásos töltelékkel, de előfordulnak édes változatban is, lekvárral, gyümölcsökkel töltve. A kulebjaka kelt tésztából készül, keskeny szeletekre vágva, amelyeket különböző töltelékkel szoktak több emelet magasságban megtölteni. Így például a legalsó szeletre főtt rizst terítenek, a következőre húsos tölteléket, majd legfelülre karikákra vágott kemény tojást tesznek. A tésztába burkolt kulebjakát ezután tojással megkenik, s miután meleg helyen még egy ideig kelni hagyták, sütőbe teszik és 35-45 percig sütik. Továbbá különféle sült kolbászkák, virslik is járnak a zakuszkához, nem is szólva a forsmakról, amely főtt vagy sült sertéshúsból, sós heringből és főtt krumpliból készül oly módon, hogy a húst és a halat megdarálják, a krumplit összetörik és pirított, apróra vágott hagymával összedolgozzák, majd a húsos és krumplis masszát összekeverik, vajat és tejfölt adnak hozzá, tojássárgájával, őrölt borssal és sóval ízesítik, hozzáadják a tojásfehérjéből vert habot, s utána az egészet tűzálló edénybe téve, reszelt sajttal meghintve megsütik. Amikor a forsmak leválik az edény faláról, tálra teszik, majd tejföllel és paradicsompürével ízesített majonézzel leöntik. Azt hiszem, az előbbiek alapján az olvasó már némi képet alkothat magának a zakuszka változatosságáról és gazdagságáról, különösen ha hozzáteszem, hogy a zakuszkában előforduló zöldséges ételekről még nem is tettem említést, pedig azokból is van jócskán. Például a „gombakaviár”, amely úgy készül, hogy a gombát apróra vágják, hagymát pirítanak és borsozva, lehűtve a gombához keverik. Ezután ecettel ízesítik és metélőhagymával meghintik. A töltött paradicsomot uborkás-húsos-majonézes töltelékkel készítik, a töltött tojásba petrezselymes-hagymás hússalátát tesznek.