Végy egy egykor menő férfi sztárszínészt (Val Kilmer), add rá Slash napszemüvegét, és – ha Elvis és Jim Morrison szerepe már megvolt neki – játszass el vele egy újabb amerikai ikont: John Holmest, a néhai pornókirályt. A cselekmény legyen áttekinthetetlen, de annyira, hogy az már ne is zavarjon minket; a videós trükkök legyenek véletlenszerűen elszórva a másfél órában. Legyen benne két rendőr: egy tapasztalt fehér és egy lelkes fekete, továbbá pénz, drogok, fegyverek, na meg a csajok (copyright Zana Zoltán). Az így elkészült filmet még tetézi az idei eddigi legpocsékabb címfordítás: a Wonderland Drogtanyaként került a mozikba. A vászonról szinte lemásznak a klisék, hogy ünnepet üljenek a tehetségtelenség felett. Ismét nyilvánvalóvá vált, hogy Amerikában minden gyilkos motelekben húzza meg magát, a 70-es évek végének zenei világa nem a Hungáriáról, hanem a rádiórockról szólt, s hogy Hollywoodban csúnya és gonosz gazfickók élnek. Az, hogy az egész cselekmény úgy kamu, ahogy van (a nagy hatalmú, gazdag ember kirablását célzó akció például egyenesen nevetséges), az ösztönlényből hirtelen dörzsölt, hamisan tanúzó túlélőművésszé váló John Holmes nem hús-vér ember – az ne zavarjon minket. Lehet, hogy mégis sztrájkolni kellene a forgatókönyvíróknak, az elmúlt időszak felhozatala ugyanis (lásd például a teljesen hasonló zsánerben készült, szintén igaz történeten alapuló A rém-et) azt bizonyítja, hogy semmi mondanivalójuk nincs a világról. Egy végjegyzet még a fanatikusok kedvéért: Carrie Fischer (Leia hercegnő) a Jay és néma Bob után ismét motorizált klerikális nőszemélyt alakít 40 másodpercben, míg Lisa Kudrow (Jóbarátok) mentené a menthetőt a kihasznált, megöregedett feleség szerepében. Neki sikerült.