Számításaink szerint a rezsicsökkentés közel 600 milliárd forintot hagyott a háztartásoknál 2013 és 2017 között - írta a Portfólión megjelent cikkében Szép Tekla és Weier Csaba. A műhelytanulmányból vett szemelvény, melyet a Miskolci Egytem gazdaságtudományi oktatója és az MTA világgazdasági intézetének kutatója jegyez, annak ment utána, hogy "Mire mentünk a rezsicsökkentéssel?"

A kutatók megállapították, hogy a 2013-ban elindított "rezsiharc" bizonyos szempontból indokolt volt, hiszen a háztartások többet költöttek fűtésre és villanyszámlára, mint élelmiszerre. De az akkor hozott döntések következménye hiába volt az, hogy több pénz maradt a lakosságnál, mert a hatósági árazás, ami nominálisan a legalacsonyabbak közé szoryította le a lakossági energiaárakat, mára egyértelműen az energiahatékonyság és az energiafogyasztás korszerűsítése ellen dolgozik.

Kapcsolódó

Jól lehet még mindig van némi politikailag hasznosítható töltet a rezsicsökkentésben, az nem véletlen - írták a szerzők, hogy a kormány, engedve végül az Európai Bizottság kérésének, idén januárban egy olyan nemzeti energia és klímatervet hirdetett ki, melyben kijelenti, hogy szükségessé válhat a villamos energia, a földgáz és a távhő hatósági árszabályozásának koncepcionális átalakítása.

A kutatók számítása szerint mintegy 600 milliárd forintot hagyott a rezsicsökkentés 2013-2017 között a háztartásoknál. Ugyanakkor a különböző mutatók (a jövedelem és a fogyasztás növekedés, a szegénység és az energiaszegénység mérséklődése stb.) viszonylagosak, mivel a V4 országok közt is több akad, ahol e mutatók jobban álltak - pedig ott nem volt magyar típusú rezsicsökkentés. A két kutató ráadásul úgy találta, hogy az elért eredmények ellenére nálunk nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek, és "a negatív hatásokat felvonultató lista ennél hosszabb".

A szerzőpáros szerint a rezsicsökkentés legaggasztóbb következményeit az energiahatékonyságban és energiatakarékosság területén lehet megtalálni. Ott, hogy a központilag befagyasztott szolgáltatási árakkal maga az energiaszektor járt hosszabb távon rosszul (romlott a megújuló energiatermelők versenyképessége, csökkent a szektor beruházási hajlandósága, mely végeredményben oda vezet, hogy ha a lakossági fogyasztás nő, a szolgáltatás minősége - és így az ellátásbiztonság - romlani kezd. Mivel a támogatott energiaárak mellé az évek alatt sem társult komoly lakossági támogatási program - erre példaként a szerzők a Kádár-kocka házak és lakóépületek korszerűsítési programjainak kiszámíthatatlanságát, illetve elmaradását hozták fel példaként -, most ott tartunk, hogy a lakosság alacsony energiaárakra számítva tervezi az életét, és nem látni, hogyan lehet majd 2030-ra jelentős mértékben csökkenteni az energiafogyasztást. Ahogyan azt a kormány a stratégiájában megfogalmazta.

"A rezsicsökkentési program csupán elfedi a meglévő problémákat, és nem ad valós választ azokra. A lakossági épületállomány modernizációja, az energiahatékonyság fejlesztése, a megújuló energiaforrások széles körben történő elterjedése hosszú éveket, talán évtizedeket vesz majd igénybe. Minél tovább halogatjuk ezeknek a mélyebb, strukturális problémáknak a kezelését, annál drágább és fájdalmasabb lesz a megoldás" - vonták le a következtetést a kutatók.