Az egészségügyi kiadások reálértékben mért változása a gazdasági válság mélységét is mutatja. Ez a reálérték Görögországban például 2010-ben 11,2, 2011-ben 11 százalékkal, Írországban és Izlandon 2010-ben 7,7, illetve 7 százalékkal csökkent - derül ki a KSH elemzéséből. Hazánknak azonban már 2007-ben szembe kellett néznie a magas államháztartási hiány miatti pénzügyi krízissel, aminek következtében az egészségügyi kiadások folyó áron az előző évi 1955 milliárd forintról 2007-ben 1918 milliárd forintra csökkentek. A 2008. évi szerényebb nominális növekedés (1981 milliárd forint) reálértéken még mindig csökkenést mutatott, majd 2009-ben a nemzetközi gazdasági krízis kikényszerítette az egészségügyi kiadások nominálértékének az előző évi szinten tartását (1982 milliárd forint).

Így az egészségügyi kiadások reálértéken folyamatosan csökkentek Magyarországon 2007 és 2009, Görögországban pedig 2009 és 2011 között. 2010-ben, elsősorban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) költségvetésének konszolidációja következtében nominálértéken (2137 milliárd forint), és reálértéken is növekedtek, 2011-ben (2200 milliárd forint) azonban - minimális mértékben - reálértéken újra csökkentek az egészségügyi kiadások. 2012-ben a gyógyszertámogatási rendszer átalakítása, a gazdasági visszaesés mellett a költségvetési szigor, valamint a háztartások fogyasztásának reálértéken mért csökkenése miatt összességében reálértéken visszaesést vár a KSH.

Már a válság előtt elkezdődött

Míg Magyarországon már 2007-ben csökkentek az egészségügyi kiadások, a másik három visegrádi országban csak 2010-ben volt jelentős mértékű a visszaesés. Az OECD-államok átlagértéke is hasonlóan alakult, a korábbi évek 4 százalék fölötti értéke után 2010-2011-re már nőtt, az európai OECD-államok körében viszont 2010-től már csökkent az egészségügyi kiadások reálértéke.

Az egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított arányából és ezen belül az egészségügyi közkiadások GDP-hez viszonyított arányából képzett mutató jellemzője válság idején, hogy a termelés visszaesése késleltetett hatásként gyűrűzhet be az egészségügyi szektor költségvetésébe. Ez történt az OECD-országokban és ezen belül a többi visegrádi országban is: 2009-ben még nőtt az állami ráfordítások GDP-aránya, a korrekció a 2010-2011-es években következett be - állapítja meg a KSH.

A vásárlóerő arányok alapján számított egy főre jutó egészségügyi kiadás Magyarországon - a 2007. évi visszaeséstől eltekintve - minden évben kismértékben nőtt, 2011-ben megközelítette az 1700 dollárt. A fejlett európai államok 2,5-3-szor többet költenek egészségügyre, mint a közép- kelet-európai és a szovjet utódállamok; a közkiadásokban még jelentősebb az eltérés.

Ki fizeti az ellátást?

Az egészségügyi ráfordításokat Magyarországon kétharmadrészt (65 százalék) az államháztartás, egyharmadrészt (35 százalék) a magánszféra finanszírozza, szemben a közkiadási részesedés 72 százalékos OECD-átlagával. A kisebb mértékű hazai állami részvállalás részben az egészségügyi szféra alacsony béreivel és a háztartásokat terhelő hálapénzzel magyarázható - vélik az elemzők.

Hasonló arányokat találni a svájci, a görög és az izlandi egészségügyben, csakhogy az egy főre jutó összes svájci költés három és félszer, az izlandi két és félszer akkora mint a magyar, és még Görögországban is ötven százalékkal nagyobb összegből gazdálkodnak fejenként.

Az elmúlt években az egy főre jutó közkiadások nominálértéken két alkalommal, 2007-ben és 2009-ben is csökkentek, és az előzetes adatok alapján - a már említett okok miatt - hasonlóan alakulnak 2012-ben is.

Az egészségügyi közkiadások vásárlóértéken az OECD átlag felét sem érik el

Az állami egészségügyi kiadások GDP-hez mért aránya 2007-ben az előző évi 5,8 százalékos értékről 5,2 százalékra csökkent, 2008 és 2011 között az 5 százalékot kismértékben meghaladó szintet ért el, 2012-ben 5 százalék körüli GDP-arány várható. A vásárlóerő-arányon számolt, egy főre jutó egészségügyi közkiadás a 2007. évi mélyrepülés után enyhe emelkedésnek indult, de még az OECD-átlag felét sem éri el.

Kiadási oldalon az OEP, illetve a kormányzati és önkormányzati finanszírozás legnagyobb tétele a gyógyító fekvőbeteg-ellátás. A finanszírozási összeg 2006 és 2010 között folyó áron sem változott, 400 milliárd forint körül alakult, 2011-ben enyhén növekedett (414 milliárd forint). Jelentős forrásbővülés 2012-től következett be, egyrészt a bérfejlesztésnek, másrészt a speciális finanszírozású fekvőbeteg-szakellátás összegének közel 30 milliárdos emelésének következtében.

A közkiadások második legnagyobb tételét a gyógyszertámogatások teszik ki. A gyógyszerek támogatási rendszerében 2007-ben, majd 2012-ben következett be jelentős változás: 2007-ben a támogatás nettó összege közel 75 milliárd forinttal mérséklődött, 2012-ben pedig, az előzetes adatok szerint, a korábbi évek inflációt követő növekedése után, a 2011. évi 338 milliárd forintról 270 milliárd forint alá csökkent.

Ennyit költünk saját zsebből

A magánszektor kiadásaiból a legnagyobb részt a - hálapénz becsült értékét is magába foglaló - háztartások közvetlen (azaz nem az adók formájában befizetett) kiadásai jelentik. Magyarországon az egy főre jutó vásárlóerő-arányok alapján számított magán-egészségügyi kiadás összege 440 dollár volt 2011-ben, szemben az OECD-országok 563 dolláros átlagával.

A háztartások legtöbbet gyógyszerre költöttek, a 2011-ben mért 277 milliárd forint az egészségügyi kiadásaik 48 százalékát adta. 2006-ban még 183 milliárd forint volt a háztartások gyógyszerkiadása, tehát az elmúlt öt évben a háztartások egészségügyi ráfordításainak növekedése mögött csaknem teljes egészében a gyógyszerek álltak. Ennek legnagyobb része 2007-ben következett be (43 milliárd forint), amikor is a gyógyszertámogatások jelentős mértékű csökkentésének hatására a gyógyszerek fogyasztói ára 18,5 százalékkal emelkedett.