Az egészségügyi kiadások alakulását rendszerint az Egészségbiztosítási alap (E alap) gyógyító-megelőző kasszájával szokták jellemezni, s elméletben akár megnyugtató is lehetne, ha itt növekvő számot találunk. Mint ahogy ez a sor a központi kommunikációban az általános hivatkozási alap arra, hogy miként nőnek az egészségügyre szánt források.

Csakhogy az E alapból, illetve a gyógyító-megelőző ellátásoknál, de még az összevont szakellátás című sornál szereplő összegből sem derül ki, hogy az állami tulajdonban, fenntartásban lévő kórházak és rendelők ténylegesen mennyit költenek, költhetnek a működésükre, konkrétan a gyógyításra felhasznált eszközökre (dologi kiadásokra) és a gyógyításban közreműködők bérére.

Kapcsolódó

Erről, azaz az egészségügy költségeinek belső struktúrájáról, a ráfordítások megoszlásáról jelenleg csak egy nyilvános adatforrás van, a költségvetés részletes adata, ami minisztériumi megoszlásban tartalmazza a ráfordításokat, kifizetéseket. Az egészségügyi intézmények két minisztériumhoz, az Emberi Erőforrások Minisztériumához (Emmi) és a Honvédelmi Minisztériumhoz tartoznak. Az egészségügy államosítását követően 2014-ben jelent meg először a költségvetésben az összes egészségügyi intézet, ezért ettől az időszaktól összehasonlíthatóak az adatok.

A Magyar Államkincstár (MÁK) honlapján megtalálható a 2017. évi költségvetés előzetes adatsora, mely alapján az elmúlt négy év alatt a bértömeg jelentősen nőtt, míg a dologi kiadások - látszólag - jelentősen ingadoznak. Ennek elsődleges oka, hogy a költségvetés pénzforgalmi jellegű, azaz a ki nem fizetett tételek nem szerepelnek a költségvetésben. Bár a kórházi adósságok egy része valószínűleg beruházáshoz is kapcsolódhat, a kórházi adósságállománnyal korrigált dologi kiadások összege jobban korrelál a valósághoz.

Meglepetés

Ha pedig ezeket a számításokat elvégezzük, akkor meglepő dolgot látunk: hiába általános világjelenség az egészségügyi költségek robbanása, nálunk a gyógyító-megelőző ellátás intézeteinek dologi kiadásai csökkentek az elmúlt négy év alatt, a kiadásokon belül a bérek aránya a négy évvel ezelőtti 40 százalékról 50 százalékra nőtt, azaz a bérfelzárkóztatás "felfalta" a növekedést. Mindez még óvatos megközelítéssel is nemcsak a hiányzó WC papírt, kézfertőtlenítőt vagy ehetetlen kórházi kosztot jelent, hanem a felhasználható szakmai anyagok olyan korlátozását, mely a gyógyulási folyamatot jelentősen hátráltathatja. A bérfelzárkóztatás folytatása a nyugati bérek felé, a dologi kiadások érdemi növelése nélkül totálisan padlóra küldi az ellátást.

Állami kórházak, rendelők működési kiadásai (Mrd Ft)
Megnevezés2014201520162017 előzetes2018 előirányzat
2017 /2014
Személyi juttatás236,0242,1261,5304,7310,7129%
Munkaadói járulék, szoc.ho.67,067,372,770,663,9105%
Dologi kiadás262,5317,5314,0305243,7116
Ellátottak pénzbeli juttatásai0,60,50,60,50,284%
Egyéb működési kiadások1,80,91,42,314,3124%
Összesen567,9628,4650,1683,1632,8120%
Adósság változás53,1-35,4-24,61,8--
Korrigált összesen621593625,6684,8--
Tartozás adott év jan. 1-én20,673,738,313,8--
Tartozás adott év dec. 31-én73,738,313,815,5--
Adóssággal korrigált dologi kiadás315,6282,1289,4306,7-97%
• Honvédkórházzal, Forrás: Napi.hu-gyűjtés

 

A dologi kiadások csökkenésének feszegetése kapcsán a központi kommunikáció standard válasza, hogy az elmúlt időszakban 500 milliárd forint fejlesztési pénz áramlott az egészségügybe, a modernizáció eredményeképpen pedig olcsóbb az üzemeltetés.

Arról azonban sajnos nincs nyilvános adat, hogy a dologi kiadások mekkora hányada kapcsolódik az üzemeltetéshez. Bár egy modern és jól felszerelt, légkondicionált épület, üzemeltetése nem olcsóbb, csak gazdaságosabb, mint a leromlott hazai kórházi épületeké, és hát persze jobb környezet miatt jobbak a gyógyulás feltételei. És azt se feledjük, hogy az uniós pénzekre épülő épületmodernizáció szinte érintetlenül hagyta az egészségügyi kapacitás jelentős, sok szempontból meghatározó részét, a központi régió kórházait.

Fura beruházási számok

Ha már a beruházásoknál tartunk - a költségvetés erre vonatkozóan is szolgál információval. Az elmúlt négy év alatt az egészségügyi intézmények beruházási kiadásai összegezve is alig haladták meg a 200 milliárdot, s ennek is jelentős része a 2015. év végi "energiahatékonysági pályázat" keretében vásárolt diagnosztikai berendezések képezik - mely pályázatot azóta is mindenféle huncutság miatt vizsgálják.

Ráadásul az elmúlt két évben a költségvetésben több egészségügyi beruházás szerepelt, mint ami végül megvalósult: 2016-ban a tervezett 25 milliárd helyett 10,9 milliárd, 2017-ben a tervezett 46 milliárd helyett 29,6 milliárd valósult meg.

Válaszúton

Minden jel szerint a következő ciklusban a magyarországi egészségügy működtetése válaszúthoz érkezik: vagy fenntartjuk a megkezdett bér-felzárkóztatási programokat, de akkor már szinte alig marad valami a tárgyi eszközök beszerzésére, vagy az eddiginél is nagyobb teret engedünk a magánellátásnak, ami számos előre nem látható komoly mellékhatással járhat és megadhatja a kegyelemdöfést az állami egészségügyi ellátásnak.

Utolsó lehetőség: több pénzt engedünk az állami egészségügyi szektorba, de ehhez valódi és működőképes strukturális reformok kellenek, ráadásul ez a pénz más szektorokból fog hiányozni.

A választási hajrában felrajzolódó egészségügyi víziókból maximum a több pénzt tegyünk az egészségügybe szlogen hallatszik ki, de hogy hova és mire, arról már nem esik szó. Ennél is furcsább az a megközelítés, mely szerint minden - közte a haladási irány is - rendben van.  Érdemi döntés híján marad a több évtizedes lesikló-pályán a magyar egészségügy.