Magas áron vette meg a magyar állam a Seuso-kincsek birtokjogát - véli Hajdú Éva, a Seuso-ügy korábbi kormánybiztosa. "Ezek a tárgyak nem forgalomképesek, ezt maga a Lord - a most 8,7 milliárd forintért Magyarországra került tárgyak birtokosa-őrzője, az angol Lord Northampton - a szerk. - bizonyította be akkor, amikor az előző ügyvédjét beperelte, hiszen azért perelte be, mert olyan tárgyak birtokába juttatta őt, amelyeket nem tud eladni. Minálunk jó ára van ennek az ezüstnek, meg is vettük ezt a birtokjogot nagyon sok pénzért. Ha ez egy piacképes együttes lenne, akkor ez egy jó ár lenne érte, de mivel ez szabadpiacon nem eladható, ez nagyon sok pénz" - mondta Hajdú Éva a Klubrádió reggeli műsorában.

(A Lord korábban 26 millió angol fontot nyert azon, hogy beperelte a korábbi ügyvédjét, mert belevitte őt egy kétes üzletbe.)

Kapcsolódó

Magyarország "normális úton", a bíróságon nem tudta bizonyítani, hogy a kincseket az országról vitték ki, nincs ehhez elegendő közvetlen bizonyíték, és talán még ennél is többe került volna az a jogi eljárás, ami esetleg ezt az eredményt hozta volna, hogy hazakerülnek a Seuso-kincsek - nyilatkozta a volt kormánybiztos. Hajdú Éva arról is beszélt, hogy három lényeges adatot nem tudunk a Seuso-kinccsel kapcsolatban: ki ölte meg Sümegh Józsefet, aki feltehetően megtalálta a kincset, hol találta meg egészen pontosan, és hogy ki vitte ki ezeket az országból.

A műtárgyegyüttes 1990-ben a New York-i Sotheby's aukciósház árverésén bukkant fel, de először Libanon, majd Magyarország és Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be, mondván: a kincset az ő területükön találták meg, így az őket illeti - írta az MTI. Libanon később visszavonta igényét, Magyarország és a Jugoszlávia utódjaként perlő Horvátország keresetét pedig elutasította a New York-i esküdtszék. A két ország 1993-ban a fellebbviteli bíróságon is pert vesztett, ezért a kincsek a birtokosnál maradtak.

Negyvenkét tárgyról beszéltek a tanúk

Arra azonban nagyon sok tanúvallomás van, hogy Magyarországon voltak ezek a kincsek. Vannak olyanok, akik az 1970-es évek legvégén a tárgyakat kézbe fogták, vagy látták Sümegh József birtokában. Sok adat, emberek visszaemlékezése van, hogy ezek a kincsek itt voltak Magyarországon, itt találták meg ezeket. Hogy mégis miért nem fogadta el a bíróság a vallomásokat, Hajdú Éva szerint azért, "mert ez egy polgári peres eljárás volt, s ezen az győz, akinek az ügyvédei ügyesek".

A tanúk, akik Szabadbattyán és Polgárdi környékén valamikor is találkozhattak ezekkel a tárgyakkal, azok két rézüstről és körülbelül negyven ezüsttárgyról beszéltek. Vélhetően van még ezüsttárgy az országban, és Európában is, ami a lelethez tartozik. "Jó ára van most az ezüstnek a kormánynál és Magyarországnál" - mondta a Klubrádióban Hajdú Éva, aki mindenkit arra biztat, hogy ajánlja fel a birtokában lévő tárgyakat, "egyrészt, mert ez így igazságos, másrészt ő is jól jár, harmadrész az ország is jól jár azzal, ha ezek a tárgyak együtt vannak, s múzeumban megtekinthetők".

Ingyen is megkaphattuk volna?

Nem kellett volna kifizetni ezt a pénzt, ha sikerül bizonyítani, hogy a kincsek Magyarországról származnak, hogy valóban a Kőszárhegy rejtette őket. De ezzel a bizonyítással senki nem próbálkozott - mondta Dénes József régészprofesszor a Borsnak, akinek meggyőződése, hogy a kőszárhegyi föld még tartogathat meglepetéseket. Elsietettnek tartja a kincsek visszavásárlását.

A jelenleg ismert 14 ezüsttárgy és az ezeket rejtő rézüst birtokba vételéért összesen 43,5 millió eurót, azaz mintegy 13,3 milliárd forintot fizetett Magyarország. Három évvel ezelőtt hét ezüsttárgyért és a rézüsttért a Wilson-családnak 15 millió eurót, a többi tárgyért most Lord Northamptonnak 28,5 millió eurót. Hajdú Éva szerint a Lorddal és ügyvédjével folytatott egyeztetésbe beletört a bicskája a főtárgyaló Baán Lászlónak és tárgyalópartnereinek, mert két évvel ezelőtt még ő egyeztetett velük, s akkor azt közölték, 25 millió euró alatt nem adják át a tárgyakat. Akkor Magyarországon még azt mondták, hogy lesz ez még olcsóbb is, hiszen az első részlet Magyarországra kerülésével már nincs esélyük arra, hogy más átvegye tőlük. Azóta azonban kiderült, hogy van rá vevő, a magyar állam, amely többet is adott értük 25 millió eurónál (28,5 milliót).

A Seuso-kincs a 1970-es évek közepén került elő Polgárdi környékéről - ismertette a lelet történetét az MTI. Sorsáról, az azóta is tartó nemzetközi nyomozás ellenére, egészen New York-i feltűnéséig kevés biztos tudható. A rendelkezésre álló adatok szerint a leletet az 1970-es években kutatta föl Sümegh József amatőr régész, ám hivatalos bejelentést nem tett: feltételezhető, hogy a műtárgyakat az illegális műkincspiacon kívánta értékesíteni.
Sümegh József 1980-ban elhunyt: felakasztott holttestét egy Polgárdi melletti pincében találták meg. A műkincsegyüttesnek ezután nyoma veszett, közvetítők útján kerülhetett a nyugat-európai piacra. A rendelkezése álló információk alapján a tizennégy ma ismert darabot az 1980-as évek elején és közepén vásárolta meg több gyűjtő hamis libanoni papírokkal, majd egy Lord Northampton vezette konzorcium próbálta értékesíteni az 1990-es árverésen, mai értéken mintegy 100 millió eurós kikiáltási - piaci - áron.
Az elmúlt évtizedekben Magyarország nem tett le arról, hogy megszerezze a leletegyüttest. A 2014-es és a jelenlegi sikeres megállapodások előtt az egymást követő magyar kormányok képviselői többször tárgyaltak a Seuso-kincs birtokosaival, ám az utóbbi évekig sikertelenül - írta az MTI.

A nyitó képen a Seuso-kincs, római ezüstkészlet három darabja látható az Országházban, forrás: MTI Fotó/Máthé Zoltán