A kérelmeket rendszerint a reklámozni kívánt áru minősége, jellege, a kérelmező tevékenységének jelentősége alapján bírálják el. Az eljárás egyébként díjtalan, az elmúlt két évben mégis csak 9 kérelem érkezett (2005-ben 5, 2004-ben 4), zömében élelmiszer-ipari termékekkel kapcsolatban. A jelképek hatékonyságával kapcsolatban Markovich Réka, a Magyar Reklámszövetség főtitkára sem fogalmaz egyértelműen: hátránnyal semmiképpen nem jár, inkább előnyt jelent – bár nem feltétlenül – a nemzeti jelkép használata. Hatása nagyban függ a szóban forgó termék, illetve szolgáltatás jellemzőitől. Az e téren legaktívabb élelmiszeripar termékei esetében leginkább a „hazai” szó hitelesítő, minőséggarantáló jellegét támaszthatják alá nemzeti jelképek. A bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók esetében viszont nincs pozitív hozadéka a hazai jellegnek, mivel az ügyfelek leginkább a külföldi, biztos hátteret értékelik. Mint Dr. Csiky Péter, a Magyar Szabadalmi Hivatal Védjegy és Mintaoltalmi Főosztályának vezetője a NAPI Online-nak elmondta: természetesen a nemzeti jelképek, pontosabban az állami felségjelek önmagukban nem lehetnek védjegyoltalom tárgyai. A nemzeti jelképek oltalmát a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) - az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény rendelkezéseivel összhangban - kizárja. A Vt. szabályozása azonban lehetővé teszi azt, hogy az illetékes szerv hozzájárulásával védjegyoltalomban részesülhessen az a megjelölés, amelynek az állami felségjel csupán elemét képezi. A hozzájárulás megadására a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény rendelkezései alapján az gazdasági és közlekedési miniszter jogosult. A hozzájárulás megadására irányuló eljárás nem díjköteles. Szeles Péter, a Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) szakmai elnöke szerint a lanyha érdeklődés oka elsősorban az, hogy máig nem „tanították” meg a piaci szereplők a fogyasztóknak, mire is kell pontosan gondolni, ha a magyar nemzeti színeket, a címert vagy egyéb jelképet látnak egy termékkel vagy szolgáltatással összefüggésben. Ezek a motívumok csak akkor tudnának igazán élni, ha hozzászoktatnák a fogyasztókat a „hazai”, „nemzeti” márkajegyek gondolatvilágához. A vevőknek nem az értéktöbblet, a minőség jut eszébe a nemzeti jelképekről, pedig hatalmas potenciál rejlik ezekben a jelképekben – a hungarikumok például egymást segíthetnék, ha létezne következetes, tudatos marketingpolitika, amely arra építhetne, hogy a magyar lakosság nemzettudata meglehetősen erős – véli Szeles. A szakértő szerint holland, francia vagy német példa szerint lehetne a nemzeti jelképeket bevezetni a piacra, ami némi állami segítséget is jelent. Ennek rövid távon is jótékony hatását tapasztalnák többek között a turisztikai vagy kulturális szolgáltatók.