Ismét vészesen közel került a forint árfolyama az eurónkénti 400-as szinthez, pedig elvileg lényegében minden tényező azt indokolná, hogy jóval kevésbé legyen változékony az árfolyam, és erősebb szinten, messzebb tartózkodjon az ijesztő kerek számtól, ami szinte mindenkinek a 2022-es összeomlást juttatja eszébe.

Minden szépnek tűnt

A tavalyi év folyamán a 370-es szint volt a legerősebb, ezen nem sikerült áttörni az erős irányba, így ismét jött a gyengülés, és kétszer is 395-ig szaladt fel az euró. Ijesztőnek tűnt, de hát akkor még magas volt az infláció, nem jöttek még az uniós pénzek: igaz, az energiaárak már sokat csökkentek, és a fizetési mérleg már akkor is többletet mutatott.

Októberben újra erősödés kezdődött, amit indokolt, hogy mindenben a javulás kezdett látszani: immár gyors csökkenésnek indult az infláció, a fizetési mérleg egyre jobban mutatott. Ezzel együtt a hosszabb állampapírhozamok is csökkenni kezdtek, idén év elején már csak 5,50 százalék volt a 10 éves piaci állampapír hozama.

Valami félrement

Akkor azonban valami megváltozott: újra gyengült a forint, és felpattant az állampapírhozam is 6 százalék fölé. Először csak úgy tűnt, hogy egy gazdaságpolitikai adok-kapok okozta a felfordulást, és erre reagált is a jegybank a januári kamatdöntés alkalmával. Hangsúlyozták, hogy az ilyen turbulenciák, pénzpiaci zavarok elkerülésére döntöttek az alapkamat 75 bázispontos csökkentése mellett 100 bázispont helyett, mire a piac rögtön meg is nyugodott, a forint nagyot erősödött.

Utána azonban újra kezdődött a gyengélkedés: az árfolyam egyre inkább eurónként 390 közelében kezdett egyensúlyra lelni, miközben már az uniós források is érkezni kezdtek, az infláció a jegybanki célsávba került: az árfolyam szempontjából ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok. Ilyen makrogazdasági helyzetben egy valuta, bármennyire kicsi is, nem szokott erősen ingadozni, pláne nem leértékelődni, sőt, inkább valamit visszanyer a korábbi válságos időben elszenvedett jelentős értékvesztésből.

Kamatdöntés utáni reakció

A tavalyi év során a jegybank és a pénzügyminiszter egyaránt jelezte, hogy a stabil, nem leértékelődő forint a megfelelő, ráadásul részben épp az uniós pénzeknek köszönhetően a devizatartalék soha nem látott nagyságúra nőtt, ami lehetővé teszi, hogy a jegybank beavatkozzon, kisimítsa az árfolyamot anélkül, hogy ezt kommunikálná. Lehet, hogy meg is tette valamikor, de a mostani helyzet nem utal ilyesmire.

A forint árfolyamának alakulása az euróval szemben az elmúlt évben
A forint árfolyamának alakulása az euróval szemben az elmúlt évben
Kép: TradingView

A keddi kamatdöntés után, amely 100 pontos volt, és az indoklás már stabil piaci körülményeket említett, zuhanni kezdett az árfolyam, szerdán már 394 felett is járt. Eközben a 10 éves állampapírhozam is felugrott 6,38 százalékra, december óta a legmagasabb szintre. Mindezt a makrogazdasági folyamatok továbbra sem indokolják, az általános piaci hangulat pedig világszerte kiváló: szárnyalnak a tőzsdék. 

Euróizáció

Az a tény, hogy az eddig rendkívül magas alapkamat fokozatosan csökken és közelíti az alacsony infláció által indokolt szintet, nem indokol ekkora árfolyammozgást, hisz aki az euró és a forint kamatkülönbözetére játszott, már rég lezárhatta pozícióit, nem valószínű, hogy mostanáig sokan vártak volna vele. Ugyanakkor, ha megint leértékelődést látnak a piaci szereplők, köztük a hazai lakosság is, akkor könnyen úgy dönthetnek, hogy nem kockáztatnak újra: a forintban elérhető kamat már nem különösebben magas, egy-három évre 7 százalék. Ugyanakkor most az eurónak is van értékelhető hozama, például a lakossági euró állampapír közel 4 százalékot fizet, persze ez csökkenni fog, ha az eurózónában megindul a kamatcsökkentés.

Mindenesetre, ha előjönnek a tavalyelőtti emlékek, sokan logikusan gondolhatják azt, hogy minek kockáztassunk, ha már megint gyengül a forint, biztosabb euróra váltani, még csak komolyabb forinthozamról sem maradnak le. Ezzel nehéz is bármilyen érvet szembe állítani, amíg nem mutatkozik egy stabilabb forintárfolyam, messzebb a lélektanilag kényes szintektől. Így könnyen megindulhat újra az euróizáció, ha viszont ez az út, akkor már jobb lenne hivatalosan csatlakozni az eurózónához, minthogy a piac a háttérben tegye ezt meg, kettős valutarendszert létrehozva.