A nagyjából 30 ezres zsugorodás (tavaly 130 ezer elsőéves jelentkezett) nem egyenletesen oszlik el. A versenyképesebb, nagyobb főiskolák tartják magukat, míg a "kicsiknél" nagyobb lesz a visszaesés. Ez attól is függhet, hogy az egyes magániskolák hány államilag finanszírozott férőhelyet kaptak és korábban működésük mennyire függött az állami forrástól. Az őszi szemeszterre a szektor egyetlen állami finanszírozott férőhelyet sem kapott az alapszakokon, miközben az állami költségvetési kiadások szempontjából fajlagosan itt kerül a legkevesebbe egy diploma. A BKF-en − egyes üzleti szakokon − korábban évente 20-40 államilag finanszírozott hely volt, míg más intézményeknél akár 80-100. (Idén a BKF-en egyetlen államilag finanszírozott férőhely sem lesz az alapszakokon, olyanokon sem, ahol az állami intézmények kaptak helyeket.) Az önfenntartó magán-felsőoktatás összességében jobban megtanult a piacon versenyezni, mint az állami, és ez ideig-óráig előnyöket is kínálhat a szektornak.

A hallgatókért való küzdelem eddigi gyakorlatát ezért egy újnak kell majd felváltania, miközben a korábbiakhoz képest szűkebb piacon egy sokkal élesebb versenyben a magánintézmények nem engedhetik meg maguknak sem a tandíj emelését, sem csökkentését. Az árak helyett inkább a költségekkel kell operálniuk. A kiélezett piaci helyzetben valóban a költséges szolgáltatások kiterjesztése lenne a logikus lépés, erre azonban a mostani gazdasági helyzetben egyetlen intézmény sem szánja majd rá magát − vélekedik Vass, aki azt sem tartja lehetetlennek, hogy az állami intézményekhez hasonlóan ebben a szegmensben is egy-egy főiskolára, egyetemre a lassú ellehetetlenülés vár (Napi Gazdaság, 2012. augusztus 6.). Az már más kérdés, hogy kik maradnak talpon. Vass szerint azok az intézmények, amelyek felvállalják a valódi költségeiket tükröző tandíjat. A BKF-en például az évek óta "csak" inflációval emelt kommunikáció- és médiatudományi szakon a tandíj októberben 274 ezer forint lesz egy félévre, ami drágának tűnhet az átlag 200 ezer forint körüli szintekhez képest. Vannak olyan főiskolák, egyetemek, ahol az alapképzéshez nem biztosítanak kommunikációfejlesztő tréningeket, az intézmény által szervezett és ellenőrzött szakmai gyakorlatot.

A piac rohamos szűkülését és az oktatási színvonal leépülését ugyanakkor jelentős mértékben gátolhatja Vass szerint a Diákhitel II. tömeges elterjedése, ami a költségtérítéses és magánfőiskolai képzések felé térítheti a leendő hallgatókat. A rektor úgy véli, ezen konstrukció esetében inkább egyfajta támogatásról beszélhetünk, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy − a kormány szándékainak megfelelően is − a felsőoktatás hosszú távon valóban önfenntartó legyen.

Kép: Napi Gazdaság, Marton Szilvia