Mi várható a gazdasági életben és a társadalmi viszonyok terén az augusztustól érvényesülő, nagyban megemelt közműdíjak és az üzemanyagárak valamilyen módozatú és mértékű piacosítása nyomán? - teszi fel a kérdés Bod Péter Ákos közgazdász professzor, az MTA doktora az Mfor.hu-n megjelent cikkében.

A válasz mindjárt érdekes felvetéssel kezdődik: a változások becsléséhez figyelembe lehet venni az 1970-es évek olajár-robbanásainak tapasztalatait is, természetesen ügyelve a lényegi eltérésekre.

Kisebb a háztartások mozgástere

A fűtési, világítás tarifák drasztikus megemelése eltérő sebességgel és mértékben jelentkezik az üzleti szervezeteknél és a háztartási körben. Az előzőeknél, különösen a nagyobb, diverzifikált profilú vállalatoknál sok azonnali intézkedéssel mérsékelhetők a költségek. A háztartások életében kisebb a radikális átalakítás lehetősége, bár még így is mérhető módon csökkenthető a felhasznált energiamennyiség.

Az üzemanyagok fogyasztásában inkább a háztartások mennyiségi alkalmazkodásának lehet nagyobb tere, leginkább életmód-változtatással. Az üzleti szféra üzemanyag- és iparienergia-felhasználása szempontjából azonban - különösen fél-másfél éven belül - a legerősebb determináló tényező az általános konjunktúra alakulása. Ennek erősödése segíthet a magasabb költségek kifizetésében.

Mit mutat a múlt?

Az 1970-es években az olajár megsokszorozódása nagy bérigényeket támasztott, beindítva az ár-bér spirált. Mostanra azonban a munkaerőpiac sokkal rugalmasabb lett, a szakszervezeti béralkuk kevésbé erőteljesek, a bérindexelés már nem annyira elterjedt, és - egyelőre - az inflációs várakozások nem annyira berögzültek. Legalább is erre hivatkoztak a nagy jegybankok, amikor a tavaly nyár óta látványosan gyorsuló inflációra lassan és mértéket tekintve elég visszafogottan reagáltak.

Az infláció stabilizálódása-mérséklődése Nyugat-Európában már mostanra várható, hozzánk csak késve ér el. Az általános árszintnövekedés ütemének csökkenése nyomán jobban látszik majd a relatíve megdráguló és a viszonylagosan olcsóbbá váló termékek közötti eltérés. Így az energiahordozók további esetleges drágulását a fogyasztó jobban érzékeli, és erősebben reagálhat rá, mint amikor szinte minden termék gyorsuló ütemben drágul, és az áralakulási „zaj” elfedi a nagy reáldrágulás tényét.