A covid miatt csak tovább mélyültek az egészségügyben már korábban is jelenlévő problémák: a várakozási idők sokkal hosszabbak lettek, több területen munkaerőhiány alakult ki és a szakdolgozóknál nincs megfelelő utánpótlás. 

A MOK szerint az egyik legnagyobb probléma a magyar egészségügyben a tények és adatok ismeretének a hiánya, mely az állami- és magánegészségügyi szektorra is igaz, és az információk hiányában nem lehet átalakítani a jelenlegi egészségügyi rendszert. 

Kapcsolódó

A szakdolgozók közül a nővérek és a diplomás ápolók esetében béremelésre szükséges, és a MOK szerint egyúttal a kompetenciájukat is bővíteni lehetne, például az orvosok tehermentesítése érdekében az alapellátásba is be lehetne vonni ezeket a szakembereket. Ahhoz pedig, hogy a fekvőbeteg-ellátást tehermentesíteni lehessen, fejleszteni kell az ápolást, az otthoni szakápolást és a hospice-ellátást. 

A covid alatt elterjedt a telemedicina, melyet tovább lehet fejleszteni, és az orvos nélküli területeken kiegészíteni a betegek által viselhető diagnosztikai eszközök adatainak központi elemzésével és tárolásával. A várólistákat csökkenteni lehetne, ha központi előjegyzési rendszert alakítanának ki, az orvosokat pedig motiválni lehetne, ha a hálapénzrendszer kivezetése után teljesítményarányos bérezést kapnának. 

Az elmúlt években a magánegészségügyi rendszer nagyon kiterjedt, és a közegészségügyből munkaerőt szívott el, mely miatt a közellátás működése veszélybe került. A MOK szerint azzal lehetne a páciensek közellátásba vetett bizalmát növelni, és a magánellátásba vándorlásukat csökkenteni, ha a közegészségügyet is betegközpontú és a páciensek elégedettségét figyelembe vevő rendszerré alakítanák át.