A közgazdasági Nobel-díjas James Tobin még a hetvenes években tett javaslatot a pénzpiaci tranzakciók megadóztatására, azzal a felkiáltással, hogy az intézkedés csökkentené a spekulatív tőke mozgásterét. Az utóbbi egy-két évben több globalizációellenes csoport is felkarolta az elképzelést, mondván, a befolyó összegből támogatni lehetne a fejlődő országokat. Nemrég Lionel Jospin francia kormányfő kijelentette: Franciaországnak javasolnia kellene, hogy az Európai Unió kezdeményezze a nemzetközi szervezeteknél a Tobin-adó bevezetését (NAPI Gazdaság, 2001. augusztus 30., 2. oldal). Azóta Jospin visszakozott, kijelentve, hogy az EU-nak több különböző lehetőséget kell mérlegelnie, s ezek közül csak egy a szóban forgó adó. Ennél egyértelműbben fogalmazott az olasz gazdasági miniszter, aki szerint az adó kivetése antidemokratikus volna. Giulio Tremonti más megoldást javasolt. Eszerint a vállalatok és a kereskedők 1 százalékos árkedvezményt adhatnának bármely termékre vagy szolgáltatásra, ha a különbözetet a harmadik világ fejlesztésére szánt alapokba juttatnák, s ez esetben az érintett állam eltekintene az összeg után fizetendő adótól. Hans Eichel német pénzügyminiszter szintén kételyeinek adott hangot Horst Köhlerrel, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójával folytatott megbeszélései után. Mint mondta, a pénzpiaci műveletek megadóztatásakor nem lehet különbséget tenni a spekulatív célzatú és a vállalatok kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos tranzakciók között. Köhler a maga részéről azt tette hozzá ehhez, hogy az eddig elvégzett elemzések fényében a Tobin-adó bevezetése után is találnának a spekulánsok olyan tranzakciós lehetőségeket, amelyekkel kivonnák magukat a rendelkezés hatálya alól. Eichel szerint magukon a pénzpiacokon kell kialakulniuk a spekuláció káros hatásait kivédő mechanizmusoknak. A Financial Timesnak írott cikkében maga Tobin is elismerte, hogy az adó egy kalap alá venné a különböző típusú ügyleteket, továbbá - ami a kritikusok másik fő ellenérve - szűkítené a likviditást, s emiatt felerősödne az árfolyammozgások hatása. Lát lehetőséget azonban arra, hogy az adót ne az egyes műveletekre vessék ki, hanem aszerint, ahogyan a kereskedők nettó pozíciója egy bizonyos idő - például egy hét - alatt változik. Emlékeztetett rá: eredeti szándéka nem a harmadik világ támogatása volt, hanem egyszerűen a spekulatív tőkemozgások korlátozása. Szerinte félreértés azt hinni, hogy az adó csapást mérne a globalizáció állítólagosan rossz velejáróira. (NAPI)