Az orosz gazdaság lassan meginduló fellendülése megakadhat, ha nem áll helyre a befektetések válság előtti szintje. Az első negyedévben végre ismét növekedést regisztrált a moszkvai statisztikai hivatal ezen a téren, ám ez főként az alacsony egy évvel korábbi összehasonlítási alapnak, részben az állami vállalatok folyatódó költekezésének volt köszönhető. A bne.com hírportálnak nyilatkozó szakértők szerint a bővülés folytatódhat, de egyelőre nem tér vissza a válság előtti tempója, mivel a vállalatok még mindig erősen eladósodottak, a bankok kerülik a kockázatos hitelezést, az exportpiacok bizonytalanok és a világgazdaság fellendülése törékeny. A válság előtt az energiahordozó- és nyersanyagexport fellendülése, illetve az olcsó hitelek és az állami támogatások elérhetősége adott lendületet az állótőke-beruházások gyors növekedésének. A kilencvenes évek végének pénzügyi válsága és a világgazdasági krízis között összesen 180 százalékkal ugrottak meg Oroszországban ezek a befektetések, 2007-ben egy év alatt több mint 21 százalékos növekedésnek örülhettek a vállalatok, amire közel fél évszázada nem volt példa az országban. Ehhez képest óriási csapást jelentett, hogy 2008 tavasza és 2009 tavasza között több mint 23 százalékkal zuhantak az állótőke-beruházások. A magyarázat a beruházási források elapadása mellett az volt, hogy az exportlehetőségek lezárultak, a cégek nem tudtak hitelhez jutni és a kisebb olajbevételek miatt az állam sem tudott egy ideig segíteni rajtuk. Az adósságok alatt roskadozó orosz vállalatok így kénytelenek voltak feladni beruházási terveiket. A Roszstat adatai szerint a befektetések visszaesése 2009 májusában érte el mélypontját és novemberben kezdett lassan elindulni felfelé, hogy azután - az említett kedvező körülményeket is figyelembe véve - márciusra váljon ismét pozitívvá a változás mutatója. Hozzájárult ehhez az is, hogy az orosz adósok végre hozzáfértek bizonyos külföldi forrásokhoz, s így át tudták alakítani tartozásaikat, hogy fellendült az orosz vállalati kötvények iránti kereslet és az állami alapok is újra csepegtetni tudtak némi pénzt a gazdaságba. Utóbbit bizonyítja, hogy főként a csővezetékgyártás, az áramtermelés és a vasút területén nőttek a beruházások - mindhárom szférára jellemző az állam közvetett és közvetlen jelenléte. Az útfelújítás és -építés azért nem haladt az előbbi tevékenységekkel párhuzamosan, mert ezeket az önkormányzatoknak kellene finanszírozniuk, amelyek bevételeit csökkentette a válság, miközben magas szociális kiadásaikat továbbra is állniuk kellett.