Az immár frázissá szelídült szakmai szlogen szerint: a biztosítást nem megveszik, hanem eladják. A megállapítás természetesen túlzó, de az kétségtelen tény, hogy a biztosítási termékek értékesítése, sőt a biztosítási kultúra elterjesztése területén a biztosításközvetítőknek kulcsszerepük van. A közvetítők a biztosítási intézményrendszer nagyon fontos szereplői, szigorú hatósági ellenőrzés alatt állnak, ezért tevékenységüket minden országban magas szintű jogi normák szabályozzák. Az EU-csatlakozással egy időben hatályba lépett biztosítási törvény (Bit.) az európai szabályokhoz igazította a hazai biztosításközvetítői rendszer szabályait. A törvényi definíció szerint a biztosításközvetítői tevékenység: rendszeres, üzletszerű tevékenység, amely a biztosítási szerződés létrehozására irányul. A konkrét „értékesítésen” túl ilyen tevékenységnek minősül a szerződések megkötésének elősegítése, a termék ismertetése, ajánlása, az értékesítés szervezése, valamint a lebonyolításban és a szerződés teljesítésében való közreműködés is. Az új – európai – felosztás szerint ilyen tevékenységet a biztosítótól függő, illetve attól független biztosításközvetítő végezhet. A függő biztosításközvetítő, vagyis az ügynök – munkaviszony vagy vállalkozói megbízási szerződés keretében – csupán egyetlen biztosító termékeit közvetítheti. Emellett függőnek minősül az is, aki több biztosító egymással nem versenyző termékeivel ügynököl (például az életbiztosítás mellett cascóval.) Az összes többi biztosításközvetítő függetlennek minősül. Így különösen a biztosítási piac egyre fontosabb szereplője: az alkusz (bróker, makler). Az alkusz gyakorlatilag a biztosítási védelmet kereső ügyfél „ügynöke”; felméri annak biztosítási igényeit, és a kockázatokat a biztosítási piacon helyezi el, a megbízója számára legelőnyösebb feltételek mellett. Ennek ellenére az alkusz – sikeres szerződéskötés esetén – a biztosítótól kap majd jutalékot. Független biztosításközvetítőnek minősül a többes ügynök is, tehát az, aki több biztosító – egymással versenyző – termékeit értékesíti (például konkurens biztosítók életbiztosításait.) Az alkuszok és a többes ügynökök csak felügyeleti engedély birtokában és kizárólag társasági formában működhetnek, sőt korlátolt felelősségű társaság esetén legalább ötmillió forintos törzstőkével kell rendelkezniük. További – az ügyfeleket védő – garancia, hogy a független közvetítők működésének feltétele az egész Európai Unió területére érvényes vagyoni biztosíték felmutatása, az esetleges közvetítői műhibák megtérítése céljából. Ennek összege 375 millió forint, amely kiváltható egy olyan felelősségbiztosítással is, amely káreseményenként 250 millió forintra, illetve évente együttesen legalább 375 millióra nyújt fedezetet. A közvetítők általában a felelősségbiztosítási formát választva prezentálják az előírt vagyoni biztosítékot. A függő ügynököknél ilyen – külön rögzített – vagyoni biztosítékra nincs szükség, hiszen az esetleges mulasztás vagy műhiba esetén az őket alkalmazó, vagy megbízó biztosító köteles helytállni. Az új Bit. tartalommal töltötte meg a hazai piacon is komoly – háború előtti – hagyományokkal rendelkező vezérügynök intézményét. A vezérügynök függő ügynök, tehát csak egyetlen biztosítónak dolgozhat, több biztosító megbízásából még egymással nem konkuráló termékeket sem közvetíthet. Jogosítványai azonban jóval szélesebbek, mint a „sima” ügynöknek, mert felhatalmazást kapott az ajánlatok elbírálásra, a szerződések megkötésére, sőt még a kötvény kiállítására is. Ha egy ilyen ügynökkel van dolgunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy akár az ajánlat aláírásával egy időben hatályba lép a biztosítási szerződésünk, s ami még fontosabb: elkezdődött a biztosító kockázatviselése. Ilyen jogosítványokkal az ügynök nem rendelkezik: ő gyakorlatilag csak a szerződéskötési szándékot, igazoló jognyilatkozatot (ajánlatot) továbbítja biztosítójához, így a szerződés hatályosulására, a szerződési ajánlat biztosító általi elfogadására általában csak később kerülhet sor. Az új Bit. hatálybalépésével kapcsolatos leglényegesebb változás, hogy a biztosításfelügyeleti teendőket ellátó hatóság, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), a biztosításközvetítőkről nyilvántartást vezet. Ilyen „ügynöklista” eddig hazánkban nem volt, bár a Mabisz próbálkozott hasonló nyilvántartás felállításával, de az adatvédelmi és egyéb okok miatt csak részleges volt. Biztosításközvetítői tevékenységet csak a nyilvántartásba vett közvetítő végezhet, és a regisztráció feltétele – többek között – a törvényben rögzített szakképesítés igazolása. A követelmények magasak: fő szabályként a közvetítőnek felsőfokú (!) végzettséggel vagy – külön jogszabályban meghatározott – szakképesítéssel kell rendelkeznie. Némi könnyebbség, hogy nincs regisztrációs és szakképesítés-igazolási kötelezettség azoknál a közvetítőknél, akik tevékenységüket nem főtevékenységként végzik, az általuk terjesztett termékek egyszerűek, nem élet- vagy felelősségbiztosítások, és tartamuk, illetőleg éves díjuk is alacsony. Mentesültek a regisztráció és a képzési követelmények alól azok a postai és hitelintézeti alkalmazottak is, akik a „pult mögül”, jogszabályi terminológiával: a munkáltató ügyfélszolgálatra szolgáló helyiségében közvetítik a biztosítási portékákat. (Például, ha a banki alkalmazott a hitelszerződés előkészítése során hitelfedezeti életbiztosítást kínál.) Ez utóbbi lazítás nyilván a dinamikus és hatékony lobbitevékenység eredménye, amit azonban segítettek a postai, vagy hitelintézeti értékesítést favorizáló, vagy az együttműködést a tulajdonlás okán szorgalmazó biztosítótársaságok is.