A hitelintézetekre komoly felelősséget ró annak eldöntése, hogy a benyújtott inkasszó, a mellékelt okiratok megfelelnek-e a törvényi kritériumoknak. Nem kisebb felelősség, hogy az azonnali beszedési megbízást teljesítik-e avagy visszautasítják. Ha az összes vonatkozó jogszabály figyelembevételével meghozott döntés alapján teljesíteni kell az inkasszót, annak a számlatulajdonos, az adós előzetes értesítése nélkül kell végbemennie. (Elvileg, mert a tapasztalatok szerint megtörténik olykor, hogy a bankok rátelefonálnak régi, megbízható ügyfelükre: inkasszó érkezett.) A bankok közti „menetrend” a következő: a végrehajtást kérő saját számlavezetőjénél benyújtott azonnali beszedési megbízás iránti kérelmet a bank haladéktalanul továbbítja a kötelezett számlavezetőjéhez. Az inkasszót ténylegesen az utóbbi végzi majd el, miután gondosan ellenőrizte, hogy az eljárás jogszerű vagy sem. Ugyanakkor az inkasszó benyújtásáról értesíteni kell a kötelezettet, az inkasszó egyik példányát kötelező eljuttatni hozzá. Ilyen esetekben sem lehet azonban azonnali beszedési megbízást teljesíteni olyan összeg terhére, amelyet a hitelintézet meghatározott célra elkülönítetten kezel. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ezen összeg felett a számlatulajdonos nem rendelkezik, ennek tipikus példája az óvadék, a fedezet céljára szolgáló összeg. Megtörténhet, hogy az adós számláján nincs fedezet vagy ami szerepel rajta, az éppen nem elegendő az azonnali beszedési megbízás teljesítéséhez. A bank ilyenkor azt teheti, hogy az ügyet mindaddig függőben tartja, míg a szükséges fedezet meg nem jelenik. Itt azonban időkorlát érvényesül, legfeljebb tizenöt napig terjedhet a függőben tartás ideje. A kilencvenes években sok vita volt arról, hogy míg az azonnali beszedési megbízást egy meghatározott bankszámla ellen nyújtják be, miközben megtörténhet, hogy az adós több számlával is rendelkezik. A pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/2001. kormányrendelet azonban világosan rendelkezik a kérdésről, miszerint az adós egy hitelintézetnél nyitott több pénzforgalmi számlája egy bankszámlának tekintendő. Vagyis ha az inkasszóban megjelölt számlán lévő összeg nem elegendő a követelés teljesítéséhez, a bank megterhelheti az adós többi pénzforgalmi számláját is. Ha az inkasszó sikertelen, végrehajtást kérhet a jogosult, miután nyilatkozott az addigi eljárás sikertelenségéről, és arról, hogy nem vezetett eredményre a pénzforgalmi úton történt behajtás. Ehhez szükséges csatolni az inkasszó másolatát, valamint a bank nyilatkozatát, értesítését arról, hogy fedezet hiányában nem volt teljesíthető a megbízás. Ha a pénzforgalmi úton történő behajtás fedezet hiánya miatt nem – vagy csak részben – vezetett eredményre, akkor a bírósági végrehajtás lefolytatása érdekében a végrehajtást kérőnek igazolnia kell, hogy a kötelezett számlavezető pénzügyi intézményétől nem kérte az azonnali beszedési megbízás további függőben tartását, valamint köteles megjelölni, hogy az azonnali beszedési megbízást milyen összegben teljesítette a pénzügyi intézmény. A bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzügyi intézménynél kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából, követeléséből kell behajtani. Ha előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzintézetnél kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki.