A Ptk. óvadékra vonatkozó új rendelkezései szerint – amelyeket harmonizáltak a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47 EU-irányelvvel – valamely követelés biztosítására pénzre, bankszámla-követelésre, értékpapírra és egyéb, külön törvényben (lásd a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényt) meghatározott pénzügyi eszközre az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával óvadék alapítható. Az új szabályokat a hatálybalépést követően megkötött szerződésekre kell alkalmazni. Amit érdemes tudni a korábbi szabályokról: itt az volt a többségi álláspont, hogy bankszámla-követelésre óvadék nem alapítható, a bankszámla-követelés csak a jogot és követelést terhelő zálogjog szabályai szerint terhelhető meg. Az új rendelkezések azonban egyértelműen rögzítik: bankszámla-követelés esetében is lehetséges az óvadék alapítása. (Figyelem, takarékbetétkönyv nem lehet óvadék tárgya!) Azt is pontosították, hogy átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül, vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül. Így átadásnak minősül különösen az értékpapírszámlán, az értékpapír-letéti számlán való jóváírás, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást is. Ha az óvadék tárgyát nem adták át, akkor a zálogjog szabályait kell alkalmazni. Nos, ezen szabály elég nehezen értelmezhető a gyakorlatban, hiszen hatályos jogunk a zálogjog létrejöttéhez is átadást (kézizálog) vagy nyilvántartásba vételt (jelzálogjog) követel meg. A minél teljesebb kép kedvéért: a Ptk. alapvetően a jelzálogjogot, a kézi zálogjogot és a követelést vagy jogot terhelő zálogjogot ismeri. A jelzálogjog-alapításhoz azonban nyilvántartásba történő bejegyzésre van szükség, ami nyilvánvalóan nem történik meg egy át nem adottnak minősülő óvadék esetében. Továbbá: kézizálogjog létrejöttéhez szintén szükséges az átadás, amely feltétel értelemszerűen nem teljesülhet egy át nem adott óvadék esetében. Ha pedig az át nem adott óvadék tárgya nem minősül követelésnek – például nem bankszámla-követelés, hanem értékpapír az óvadék tárgya –, akkor fogalmilag kizárt, hogy a jogon vagy követelésen alapuló zálogjog szabályai vonatkozzanak az át nem adott óvadékra. Ezen ellentmondások miatt kétségesnek tűnik ennek a szabálynak a gyakorlatban történő alkalmazhatósága, hiszen az átadás hiányában nem teljesülnek sem az óvadék, sem a zálogjog létrejöttének a Ptk. által megkövetelt feltételei. A Ptk. új szabályai részletesen rendezik, hogy a felek megállapodása alapján az óvadék jogosultja használhatja, illetve rendelkezhet az óvadék tárgyával, azonban a biztosított követelés esedékessé válásáig egyenértékű fedezettel kell helyettesítenie az óvadék eredeti tárgyát. A felek azonban úgy is megállapodhatnak, hogy a jogosult kielégítési jogának megnyíltakor a kötelezett az óvadékkal biztosított tartozásba az egyenértékű fedezet értékére vonatkozó követelését beszámíthatja. A felek megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett az óvadék tárgyát a kielégítési jog megnyílta előtt más, egyenértékű fedezettel helyettesítheti. Egy ilyen megállapodás biztosíthatja, hogy az óvadék kötelezettje szüksége esetén egyenértékű fedezet nyújtása mellett hozzáférjen az óvadék tárgyához. Mind abban az esetben, ha a jogosult, mind abban az esetben, ha a kötelezett biztosítja az egyenértékű fedezetet, az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép. Továbbá: a felek megállapodhatnak abban is, hogy az óvadék értékének változása esetén, annak függvényében, a kötelezett az óvadék kiegészítésére, illetve jogosult a túlzott mértékű óvadék visszaadására köteles. (A jövő héten az óvadék és a nem szerződésszerű teljesítés, illetve az óvadék és a felszámolási eljárások kapcsolatát tekintjük át.)