Az APEH által elvégzett pénzforgalmi ellenőrzés során megállapították, hogy a későbbi felperesnek többmilliós adótartozása van, a hatóság végrehajtást rendelt el és azonnali beszedési megbízást nyújtott be a felperes bankszámlája terhére. Ennek eredménytelenségét követően az adótartozás erejéig lefoglalta a felperes egy – harmadik szereplővel fennálló – követelését, és ennek a harmadik szereplőnek a figyelmét felhívta arra, hogy tartozását az esedékesség napján, a foglalási összeg erejéig ne az adózónak fizesse ki, hanem az APEH bankszámlájára utalja át. A harmadik szereplő így is tett, értesítette az adóhatóságot, a képviseletét ellátó ügyvédi iroda bankszámlája letétbe helyezte a pénzt, amelyet az iroda átutalt az APEH-nak. Ám mindezen „akciók” közepette a felperes ellen felszámolási eljárás indult, és a felszámoló azt kérte az adóhatóságtól, hogy a pénzt szépen fizesse vissza a felperesnek, mivel a felszámolási eljárás kezdő időpontja után az adós vagyona felett kizárólag a felszámoló jogosult rendelkezni. Az APEH nem fizetett, a felperes jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése jogcímén keresetet nyújtott be a magyar állam ellen. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek. Megállapította: a felperesnek nem vitásan adótartozása állt fenn az APEH felé, amelynek végrehajtása iránt indított eljárásban a hatóság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 110. § (1) bekezdése alapján lefoglalta felperes harmadik személlyel szemben fennálló követelését, illetőleg a tartozást átutalták. A felperes azonban már korábban felszámolás alatt állt. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 38. §-ának (3) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A Cstv. 4. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától az adós gazdálkodó szervezet vagyona úgynevezett felszámolási vagyonná válik, amelyre vonatkozó jognyilatkozatot a 34. § (2) bekezdése értelmében csak az adós felszámolója tehet. Az adós hitelezője pedig a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével tarthat igényt kielégítésre az 58. § (1) bekezdésében meghatározott időpontban – és ez perdöntő volt esetünkben. A felszámolás kezdő időpontja tehát egy olyan objektív határidő, amelytől hitelezői követelések kielégítésére kizárólag a Cstv. speciális szabályait kell alkalmazni függetlenül attól is, hogy ezen időpontról a felek mikor szereztek tudomást. Az APEH a követeléséhez az idézett jogszabályok megszegése útján jutott hozzá, annak kifizetése jogellenes, ezért az visszajár. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a keresetnek a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 361. §-a alapján helyt adott. Az alperes magyar állam az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte fellebbezésében. Álláspontja szerint az adóbevétel az APEH és nem a magyar állam alperes vagyonában jelent bevételt, így a felszámolás kezdő időpontja után befolyt adótartozás visszafizetésére az alperes nem köteles. A 2002. évi, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló LXV. törvény megállapítja az APEH jogállását, meghatározza feladatait, megállapítja szervezetét. E rendelkezésekből kiderül, hogy – többek között – a központi költségvetés bevételeinek folyamatos biztosítása, az onnan teljesítendő kiutalások lebonyolítása az önálló jogi személyiséggel rendelkező APEH feladata és hatásköre. A másodfokú bíróság szerint az alperes védekezése helytálló volt abban a körben, hogy a perbeli követelés jogerős adótartozásként került a birtokába, így arra eredetileg jogalappal rendelkezett. Ám az igényérvényesítése a Cstv. 38. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek bekövetkezte folytán akadályba ütközött – hiszen a felszámolás kezdő időpontjában a harmadik személytől a tartozás még nem folyt be, ezért a befolyt összeget a felszámolónak kellett volna átadni – tett pontot az ügy végére a Fővárosi Bíróság.