Az ügy azzal indult, hogy az elsőfokú bíróság elutasította a jogosultnak a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét. Végzése indoklásában arra hivatkozott, hogy a cégkivonatból megállapította: az elsőrendű kötelezett ellen az adott év február 17-e óta felszámolási eljárás van folyamatban, a jogosult kérelmét pedig csak fél évvel később, szeptember 30-án nyújtotta be. Így a kérelmet az elsőrendű kötelezettel - ez volt a bt. - szemben a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontja alapján, míg a másodrendű kötelezettel - ez pedig maga a beltag - szemben a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján utasította el. A jogosult fellebbezett, és a végzés megváltoztatását kérte a másodrendű alperessel szemben elutasító részt illetően. Kifejtette: a másodrendű kötelezett - mint beltag - a bt. tartozásaiért felelősséggel tartozik a gt. 90. § (2) bekezdése alapján. A bt. felszámolása nem érinti a beltag mögöttes felelősségét, vele szemben tehát a fizetési meghagyás kibocsátható. Vagyis vitatta, hogy a követelése idő előtti lenne. A másodfokú bíróság úgy találta, hogy alapos a fellebbezés. A bt. ellen indult felszámolási eljárás következtében a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló törvény (Cstv.) 38. § (3) bekezdése alapján az elsőrendű kötelezett ellen a felszámolási eljárás kezdő időpontja után nem indítható bírósági eljárás, tekintettel arra, hogy a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ám ennek nem akadálya - hívta fel a figyelmet a Fővárosi Bíróság - a beltaggal szemben a gt. 90. § (1) bekezdése szerinti mögöttes felelősség alapján a követelés érvényesítése. A gt. 90. § (1) bekezdése előírja, hogy a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel a vagyonával - és így a jogosult az elsőrendű kötelezettel szemben a felszámolás keretében érvényesítheti igényét -, de amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Ennek azonban csak a követelés végrehajtása során van jelentősége, de nem akadálya annak, hogy a jogosult az igényét a gt. 90. § (2) bekezdése alapján a másodrendű kötelezettel - mint beltaggal - szemben nem peres eljárásban érvényesítse, azt megelőzően is, hogy az elsőrendű kötelezettel szemben - amennyiben igényét a felszámolási eljárásban bejelenti - a felszámolási eljárás befejeződne. Ebben az esetben azonban a fizetési meghagyáson, illetve az ítéletben fel kell tüntetni, hogy végrehajtás a kötelezett (alperes) vagyonára csak akkor folytatható le, ha a felszámolási eljárás eredményeképpen a követelés a betéti társaság vagyonából nem elégíthető ki. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a másodrendű kötelezettel szemben a kérelem kibocsátását elutasította, a követelés idő előttiségére hivatkozással - változtatta meg a Fővárosi Bíróság a korábbi döntést.