A törvény az Európai Közösség 86/653 EGK tanácsi irányelvén (a továbbiakban: irányelv) alapul, amelyet Magyarország „real time” módon implementált. Az új jogszabály másodsorban tehát a jogharmonizáció szempontjából bír jelentőséggel, ráadásul az alapjául szolgáló jogforrás a közösségi jog azon kisebbik hányadához tartozik, amely a tagállamok magánjogának (nem pedig közjogának) közelítését szolgálja. Végül, az új jogszabály nem csupán a magánjog bővülése, illetve a jogharmonizáció szempontjából jelentős, hanem üzleti oldalról is igencsak időszerű, hiszen az elmúlt pár esztendőben rendkívül megnövekedett az a jellegű gazdasági tevékenység Magyarországon, amelyet a törvényalkotó a jogszabállyal szabályozni kíván. A törvény időbeli és tárgyi hatálya A törvény 2001. február 1-jén lépett hatályba. Rendelkezéseit a hatálybalépést követően megkötött szerződésekre kell alkalmazni, ám 2003. január 1-jétől a hatálybalépés előtt megkötött, még fennálló szerződésekre is vonatkozik majd, kivéve, ha a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek esedékességét eredményező tények 2003. január 1-ét megelőzően következtek be. A törvény tárgyi hatálya az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre (a továbbiakban: szerződés) terjed ki. A jogviszony lényegi tartalma szerint az önálló kereskedelmi ügynök (a továbbiakban: kereskedelmi ügynök) állandó jellegű megbízás alapján, üzletszerűen foglalkozik (tipikusan áruk adásvételére vonatkozó) szerződések közvetítésével és esetlegesen szerződést is köt megbízója vagy a saját nevében. A törvény rendelkezéseit kell alkalmazni az olyan önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre is, amelynek tárgya szolgáltatásra, vagyoni értékű jogra, értékpapírra vonatkozó szerződés vagy tőzsdei ügylet közvetítése/megkötése. Az önálló kereskedelmi ügynök attribútumai (személyi hatály) A jogszabály hatálya csak az önálló kereskedelmi ügynökökre terjed ki, de mindazok, akik a törvény alapján önálló kereskedelmi ügynöknek minősülnek, csak a törvény által szabályozott kereskedelmi ügynöki szerződés alapján végezhetik tevékenységüket. A törvény meghatározása szerint kereskedelmi ügynök az, aki díjazás ellenében állandó jellegű megbízás alapján áruk adásvételét vagy árukra vonatkozó más szerződést közvetít, ideértve azt is, ha – akár a megbízó nevében, akár saját nevében, a megbízó javára – a szerződés megkötésére is jogosult. A törvény alkalmazásában árunak minősül minden birtokba vehető dolog. A kereskedelmi ügynök lehet egyéni vállalkozó, természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság. Nem minősül azonban önálló kereskedelmi ügynöknek az, akinek egyéb jogszabályon alapuló joga van arra, hogy más nevében szerződést kössön, vagy aki munkaviszony alapján végez kereskedelmi ügynöki tevékenységet. A törvény és az egyéb jogszabályok kapcsolata A Ptk. ügynöki, közvetítői tárgyú önálló szerződéstípust nem tartalmaz. Az egyetlen hasonló jogintézmény a „kereskedelmi képviselet” volt, amelynek a szabályait – a Ptk. külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. tvr. érintett szakaszait – éppen maga a törvény helyezi hatályon kívül. A törvény hatálybalépéséig a közvetítői szerződések egyes speciális alakzatai voltak szabályozva (például: utazásközvetítő, ingatlanközvetítő, biztosításközvetítő szerződés) és azokra a kereskedelmi ügynöki szerződésekre, amelyekre speciális jogszabály hatálya nem terjedt ki, a Ptk. megbízási szerződésekre vonatkozó szabályait kellett irányadónak tekinteni. A törvény a lehető legszélesebb kereskedelmi ügynöki körre terjed ki, és a kereskedelmi ügynöki szerződéses jogviszony minden lényeges elemét szabályozza. A törvény a már meglévő különböző típusú ügynöki szerződések háttérjogszabályává válik és az ezeket szabályozó speciális szabályokhoz képest szubszidiárius jellegű. A törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók. Kapcsolat a bizományi szerződéssel A törvény értelmében a kereskedelmi ügynök a harmadik felekkel a szerződést meg is kötheti, mégpedig – amennyiben a szerződés úgy rendelkezik – akár a saját nevében. Ez a Ptk. rendszerében bizományi szerződésnek minősül. A bizományi szerződés és a kereskedelmi ügynök által saját nevében, a megbízó javára szóló szerződés megkötésére irányuló önálló kereskedelmi ügynöki szerződés összehasonlításakor számos megállapításra juthatunk, ám ezek tárgyalása meghaladná a jelen írás kereteit, ezért itt csak példálózó felsorolással élünk. Eszerint a két szerződéstípus összevetésekor/elhatárolásakor érdemes külön is figyelni az összeférhetetlenségre, a tájékoztatási kötelezettségre, a szerződés tartamára, illetve a felmondás feltételeire. A kereskedelmi ügynöki szerződés főbb elemei A kereskedelmi ügynök szolgáltatása A törvény indokolása szerint a kereskedelmi ügynök kötelezettsége főszabályként eredménykötelem: a kereskedelmi ügynök köteles a megbízó felé ügyletkötés céljából vevőket közvetíteni, illetve – ilyen irányú megállapodás esetében – velük a szerződést meg is kötni. A törvény ugyanakkor nem zárja ki, hogy a kereskedelmi ügynök díjazásban részesüljön pusztán az ügy ellátásáért, tehát azért, hogy eljárt annak érdekében, hogy vevőket közvetítsen. A kereskedelmi ügynök a teljesítés érdekében az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, a megbízó érdekeire figyelemmel és utasításai szerint köteles eljárni. Ez kiterjed az ügyfelek gondos kiválasztásának kötelezettségére is, tekintettel arra, hogy a kereskedelmi ügynök a közvetített vevő fizetési készségéért és fizetőképességéért bizonyos értelemben felelős, hiszen jutalékra – főszabályként – csak abban az esetben jogosult, ha a harmadik fél teljesít. A közvetített szerződés teljesítése azonban csak a kereskedelmi ügynök jutalék iránti igényét érinti, de a teljesítés elmaradásáért a kereskedelmi ügynök nem tartozik felelősséggel abban az értelemben, hogy az a részéről nem minősül szerződésszegésnek. A kereskedelmi ügynököt a harmadik fél irányában a képviseleti jogköre terjedelmére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség terheli. Ha a kereskedelmi ügynök a képviseleti jogkörét túllépi, a Ptk. álképviseletre vonatkozó szabályai alkalmazandók. A megbízó ellenszolgáltatása A kereskedelmi ügynök a tevékenysége után díjazásra jogosult, amely kiköthető jutalék formájában is. (Jutaléknak minősül a díj minden olyan eleme, amely a közvetített ügyletek száma vagy értéke szerint változik.) Ha a felek a szerződésben jutalékot kötöttek ki, a kereskedelmi ügynök a szerződés tartama alatt a közvetítői tevékenysége eredményeként kötött szerződések után jogosult jutalékra és bizonyos esetekben a szerződés megszűnését követően kötött szerződések után is. A megszűnés után kötött szerződés alapján a kereskedelmi ügynök abban az esetben jogosult jutalékra, ha – a harmadik személynek a szerződés megkötésére irányuló ajánlata a szerződés megszűnése előtt a megbízóhoz vagy a kereskedelmi ügynökhöz megérkezett, vagy – a közvetített szerződés megkötésére túlnyomórészt a kereskedelmi ügynöknek a szerződés tartama alatt kifejtett tevékenységére visszavezethető okból és a kereskedelmi ügynöki szerződés megszűnésétől számított ésszerű időn belül kerül sor. A törvény szabályozza a jutalék két speciális formáját is. Így kiköthető inkasszó jutalék, azaz a kereskedelmi ügynököt külön jutalék illetheti meg az általa közvetített vevőtől beszedett pénzösszegek után, és del credere jutalék, vagyis a kereskedelmi ügynök – külön díjazás ellenében – a megbízóval szemben felelősséget vállalhat a harmadik szerződő fél szerződéséből folyó kötelezettségeinek teljesítéséért. A megbízó további, az általános megbízási (bizományi) jogviszonytól eltérő ellenszolgáltatási kötelezettségét a kereskedelmi ügynöknek a továbbiakban részletezett kiegyenlítéshez való joga alapozza meg. A kiegyenlítés A kiegyenlítés fogalma Polgári jogunk ilyen tartalmú intézményt ez idáig nem ismert. A kiegyenlítés a jutalékrendszerű díjazás olyan kiegészítése, amellyel a törvény a felek szolgáltatásainak értékegyensúlyát kívánja fenntartani. A kiegyenlítésre való jogosultság azon nyugszik, hogy a megbízó a kereskedelmi ügynök által közvetített ügyfelekkel – az utórendelések révén – a szerződés megszűnése után is szerződéseket köt, amiből hasznot realizál és melyből jutalék formájában a kereskedelmi ügynök is részesedne, ha a szerződés fennmaradna. A kiegyenlítés tehát kifejezetten része az ellenszolgáltatásnak. A kiegyenlítéshez való jogosultság megállapíthatóságára tekintettel mondja ki a törvény, hogy a szerződés felmondását annyiban kell indokolni, hogy a kiegyenlítéshez való jog megállapítható legyen. Kiegyenlítés jár a kereskedelmi ügynöknek, ha a megbízó a kereskedelmi ügynök által szerzett ügyfelekkel fennálló üzleti kapcsolatokból a szerződés megszűnését követően is jelentős előnyre tesz szert és a kiegyenlítés megfizetése az összes körülményre figyelemmel méltányos, különös tekintettel arra, hogy a szerződés megszűnése következtében a kereskedelmi ügynök elveszíti olyan jutalékhoz való jogát, amely őt a szerződés hatályban maradása esetén az általa szerzett ügyfelekkel a jövőben létrejövő szerződések után megilletné. A kiegyenlítés esedékessége, mértéke, elhatárolása a jutaléktól A kiegyenlítés a szerződés megszűnésekor egy összegben esedékes. A kiegyenlítés elsőként tehát ebben különbözik a jutaléktól, mivel az utóbbi a kereskedelmi ügynök által közvetített eladásokat követően jár. A kiegyenlítés mértékét a törvény általános szabályként úgy határozza meg, hogy annak arányosnak kell lennie a jutalékveszteséggel. Az összeg kiszámítása tehát becslésen alapul: a feleknek azt kell megbecsülniük, hogy vajon a kereskedelmi ügynök által szerzett ügyfelek hány százaléka marad tartósan a megbízó megrendelője, s ezekkel milyen forgalmat fog majd bonyolítani a megbízó. A kiegyenlítés másodszor abban különbözik a jutaléktól, hogy nem pontosan arányos a kereskedelmi ügynök által közvetített eladásokkal. A felek a szerződésben a kiegyenlítés összegét a szerződéskötéskor előre nem határozhatják meg, kivéve – ahogyan az indokolás fogalmaz – azt az esetet, ha a szerződésben a felek kikötik a kiegyenlítés maximumösszegét. Ez ugyanis nem sérti azt a szabályt, hogy nem köthető a szerződés megszűnése előtt olyan megállapodás, amely a kiegyenlítésnek a törvény szerinti szabályaitól a kereskedelmi ügynök hátrányára eltér. Ha a felek a szerződés megszűnésekor megállapodnak a kiegyenlítés összegében, e megállapodás utóbb nem támadható meg arra hivatkozással, hogy a felek tévedtek a tekintetben, hogy a megbízó a kereskedelmi ügynök által szerzett ügyfelekkel fennálló üzleti kapcsolatokból a szerződés megszűnését követően milyen mértékű előnyre tesz majd szert. A kiegyenlítési összeg kiszámításának kiindulópontja azon jutalékösszeg, amely a kereskedelmi ügynököt az általa szerzett ügyfelek utórendelései után az üzleti kapcsolat folytatása esetében megilletné. Ezt kell azután korrigálni a megbízó forgalmának alakulására vonatkozó megalapozott feltételezésekkel. A kiegyenlítés összegét csökkentő tényező, hogy a kiegyenlítést a megbízó jövőbeni üzletkötéseit megelőzően kell megfizetni. A kiegyenlítés iránti igény érvényesítésének jogvesztő határideje a szerződés megszűnését követő egy év, amely határidőn belül az igényt közölni kell a megbízóval. A kiegyenlítéshez való jog kizárása A törvény felsorolja azokat az eseteket, amikor a kereskedelmi ügynököt nem illeti meg a kiegyenlítés. Így a megbízó azonnali hatályú felmondása, vagy a kereskedelmi ügynök felmondása esetén – kivéve az utóbbi esetben, ha a felmondás oka a kereskedelmi ügynök életkora, betegsége, testi fogyatkozása, a megbízó magatartása vagy az, hogy a kereskedelmi ügynök jogait harmadik személyre ruházta át. A versenykizáró megállapodás A törvény lehetővé teszi, hogy a szerződéshez olyan versenykizáró megállapodás kapcsolódjon – természetesen az 1996. évi LVII. tv. (versenytörvény) rendelkezéseinek figyelembevétele mellett – amely a kereskedelmi ügynököt a szerződés megszűnése utáni időre a kereskedelmi ügynöki tevékenységében korlátozza. Versenykizáró megállapodás érvényesen csak írásban, legfeljebb a szerződés megszűnése utáni két évre, külön díjazás ellenében és csak a szerződéssel azonos tevékenységi területre korlátozottan köthető. Ha a kereskedelmi ügynök a szerződést a megbízó súlyos szerződésszegése miatt azonnali hatállyal felmondja, a felmondást követő egy hónapon belül írásban a versenykizáró megállapodást is felmondhatja. Diszpozitivitás és kógencia A szabályozás jellegét tekintve fő szabályként diszpozitív. A törvény azonban tartalmaz számos kógens rendelkezést is. Így például: a szerződés érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges; a szerződésben meg kell határozni a tevékenységi területet; a kereskedelmi ügynök köteles a megbízót más megbízóval kötött szerződéséről tájékoztatni; a megbízó írásbeli hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a kereskedelmi ügynök a szerződés időtartama alatt más megbízóval hasonló tárgyú kereskedelmi ügynöki szerződést kössön; a kereskedelmi ügynöknek átadott dolgok vonatkozásában a kárveszélyt a megbízó viseli; a jutalék legkésőbb akkor esedékes, amikor a harmadik szerződő fél a szerződést teljesítette vagy teljesítenie kellett volna, ha a megbízó is teljesített volna; a megbízó köteles a jutalékelszámolást legkésőbb az esedékessé válás negyedévét követő hónap utolsó napjáig a kereskedelmi ügynöknek átadni és a jutalékot megfizetni; a felmondási idő legrövidebb mértékét is a törvény határozza meg; a törvény kiegyenlítésre vonatkozó rendelkezéseitől a felek a kereskedelmi ügynök hátrányára a szerződés megszűnése előtt megállapodással nem térhetnek el; versenykizáró megállapodás érvényesen csak írásban, legfeljebb a szerződés megszűnése utáni két évre, külön díjazás ellenében és csak a szerződéssel azonos tevékenységi területre korlátozottan köthető. A felek megállapodása az előbb felsorolt kógens rendelkezésektől nem térhet el. Érvénytelen továbbá az olyan megállapodás, amely alapján a kereskedelmi ügynök elveszítené a jutalékhoz való jogát akkor, ha a harmadik féllel kötött szerződés teljesítésére olyan okból nem kerül sor, amiért a megbízó felelős. Dr. Máté Igor Dr. Szederjessy Nikoletta