Külföldi féllel kötött szerződésből eredő jogvitánál kérdésként merül fel, hogy a jogvitában melyik bíróság jár el, milyen jogot kell az ügyben alkalmazni, illetve hogy a külföldi bíróság döntését az adós országában miként lehet végrehajtatni. Ezért fontos, hogy a külföldi szerződő féllel kötendő megállapodás előtt az ilyen esetekben felvetődő speciális problémákat feltárjuk, és a szerződéskötés során a megfelelő szabályokat alkalmazzuk. A kereskedelmi ügyletek esetén általában a szerződéskötési és - szállítási, ingó adásvételi vagy vállalkozási szerződések esetén - a formai szabadság az irányadó. A felek szabadon állapodhatnak meg a szerződés tartalmáról és nem kötelező az írásbeli forma. Különös jelentősége van az írásbeliségnek azokban az esetekben, amikor az alapszerződés ugyan megköthető szóban, azonban az azt biztosító valamely jogintézményről a felek csak írásban állapodhatnak meg érvényesen. Ilyenkor a szóbeli megállapodás alapján a szerződés létrejön, de a formai hiba miatt az azt biztosító rendelkezés - például a magyar jog alkalmazása esetén a tulajdonjog fenntartásáról szóló megállapodás - érvénytelen lesz. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szerződés írásba foglalásának fontosságát; a szóbeli szerződéskötés és szerződésmódosítás, valamint -kiegészítés mindenképpen elkerülendő. A szerződés nyelvét a felek szabadon választhatják meg. Abban az esetben, ha a szerződés több nyelven készült, célszerű szabályozni, hogy az esetleges értelmezési problémák esetén melyik változat az irányadó. Nagyon fontos, hogy a szerződő fél a szöveget tökéletesen értse, és a többnyelvű változatok egymásnak tökéletesen megfeleljenek, mert annak bizonyítása, hogy a fél akarata az írásbeli megállapodástól eltérő volt, szinte kilátástalan. A felek megállapodásán kívül a szerződéses viszonyra irányadó az adott jogviszonyra alkalmazandó jog is. Kizárólag magyar felek közötti ügyletnél ez nem kérdéses, hiszen ilyenkor a magyar jogot kell alkalmazni. Külföldi féllel kötött szerződés esetén a magyar jog alkalmazása, illetve alkalmazhatósága egyáltalán nem biztos. Ennek azért van jelentősége, mert egy esetleges jogvitánál az eljáró bíróság először azt fogja vizsgálni, hogy a szerződésre mely állam jogát kell alkalmazni, majd azt, hogy e jog szerint a szerződés vagy annak egyes rendelkezései érvényesek-e, és ezt követően hoz a jogvitában döntést a szerződés - azaz a felek megállapodása - és az alkalmazandó jog szabályai alapján. Valamely szerződés megkötésénél alapvető fontosságú, hogy a felek a jogviszonyból eredő valamennyi joggal és kötelezettséggel tisztában legyenek, ezért fontos annak az ismerete, hogy az adott jogviszonyra melyik állam jogszabályait kell alkalmazni. ALKALMAZANDÓ JOG Nemzetközi szerződések esetén fennáll az a lehetőség, hogy a felek a szerződésben meghatározzák, a jogviszonyukra melyik állam jogát rendelik alkalmazni. Egy német partnerrel kötött szerződésben a felek tehát kiköthetik, hogy a szerződésből eredő jogviták eldöntése során a német jog vagy a magyar jog az irányadó, de harmadik állam jogának alkalmazását is kiköthetik. A cikkben is vázolt problémák miatt harmadik állam jogának kikötését javasoljuk elkerülni, még akkor is, ha a tárgyalások során a felek egymással szembeni egyensúlyának megőrzése miatt ez a megoldás gyakran felmerül. Abban az esetben, ha a felek az alkalmazandó jogra vonatkozóan szerződéses megállapodást nem kötöttek, akkor a jogvitában eljáró bíróság a nemzetközi magánjog szabályai szerint dönti el, hogy az adott esetre melyik jog szabályait kell alkalmazni. A nemzetközi magánjogi előírásokat az egyes államok nemzeti jogukban szabályozzák, általában alapvetően hasonló tartalommal. Főszabály szerint mindig annak az államnak a joga irányadó, amely annak a szerződő félnek a személyes joga, aki az adott szerződéses viszonyban a jellemző szolgáltatást nyújtja. A természetes személy személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára az illető, a jogi személy (gazdasági társaság) személyes joga pedig annak az államnak a joga, amelynek területén nyilvántartásba vették, illetve a székhelye van. A jellemző szolgáltatást például adásvételi szerződésnél az eladó, bérleti szerződésnél a bérbeadó, megbízási szerződésnél a megbízott, fuvarozási, szállítmányozási szerződésnél a fuvarozó, szállítmányozó, illetve kölcsönügyleteknél a kölcsönadó nyújtja. Ingatlanra vonatkozó szerződések esetében mindig az ingatlan fekvése szerinti állam joga az irányadó. Az előbbi szabályok alkalmazása egyértelműnek és egyszerűnek tűnik. Például ha magyar vevő ingó adásvételi szerződést köt német eladóval, akkor a jellemző szolgáltatást nyújtó fél (eladó) személyes jogát, azaz a német jogot kell alkalmazni. A példában említett esetben azonban ennél bonyolultabb a helyzet, ugyanis létezik az úgynevezett Bécsi Konvenció, amely az ENSZ országaiban az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozik. Az egyezményt a különböző államokban telephellyel rendelkező felek között, áruk adásvételére vonatkozó szerződésekre kell alkalmazni, ha a) ezek az államok szerződő államok, vagy b) a nemzetközi magánjog szabályai valamely szerződő állam jogának alkalmazásához vezetnek. A szerződő államok közé tartozik Magyarországon kívül többek között az Egyesült Államok, Ausztria, Franciaország, Jugoszlávia, Kína, Olaszország, a skandináv államok, Németország, Svájc, Csehország és Ukrajna. Az egyezmény nem vonatkozik arra az adásvételre a) amelynek tárgya személyes, családi vagy háztartási használatra vásárolt áru, kivéve ha az eladó akár a szerződéskötést megelőző bármely időpontban, akár a szerződés megkötésekor nem tudott és nem is kellett tudnia arról, hogy az árut ilyen célra vásárolták; b) amely árverés keretében történt; c) amely végrehajtáson vagy egyéb hatósági intézkedésen alapul; d) amelynek tárgya kötvény, részvény, beruházási biztosíték, forgatható értékpapír vagy pénz; e) amelynek tárgya folyami, tengeri hajó, légpárnás hajó vagy légi közlekedési eszköz; f) amelynek tárgya villamos energia. A példa esetén - feltételezve, hogy nem a kivételként felsorolt valamely árucikkre kötötték az adásvételt - eltérő szabályozás hiányában a Bécsi Konvenció szabályait kell alkalmazni. Az egyezmény szabályai az áruk nemzetközi adásvételére vonatkoznak, beleértve az áruk jövőbeni gyártására vagy előállítására vonatkozó szerződéseket (azaz a magyar terminológia szerinti szállítási szerződéseket), kivéve ha az áru megrendelője vállalja, hogy az áru gyártásához vagy előállításához szükséges anyagok lényeges részét ő szolgáltatja. Az egyezmény nem vonatkozik azon szerződésekre, amelyekben az árut szolgáltató fél kötelezettségeinek túlnyomó része munkavégzésből vagy más tevékenységből áll, így az egyezmény az ilyen vállalkozási szerződésekre nem terjed ki. Amennyiben a szerződő felek szerződéses viszonyukban az egyezményt nem kívánják alkalmazni, úgy lehetőség van arra, hogy annak alkalmazását a szerződésben kizárják. A kizárás történhet kifejezetten, ilyen tartalmú rendelkezésnek a szerződésbe való felvétele útján, vagy más alkalmazandó jog kikötésével. Abban az esetben azonban, ha a szerződésben kikötött jog olyan államnak a joga, amely az egyezményben szerződő fél, úgy e jogválasztás ismételten az egyezmény alkalmazásához fog vezetni. Ha a felek biztosítani akarják az egyezmény kizárását és más jog alkalmazhatóságát, akkor az egyezmény kizárásának kifejezettnek kell lennie. Ha áru nemzetközi adásvétele esetén a felek a magyar jogot kívánják szerződésükre irányadónak megadni, úgy rendelkezniük kell az egyezmény kizárásáról és a magyar jog alkalmazásáról. Mindezek azért fontosak, mert a szerződő félnek tisztában kell lennie mindazokkal a szabályokkal és előírásokkal, amelyeket a szerződésére egy esetleges jogvita esetén alkalmazni kell. A szerződésre alkalmazandó nemzeti jog azonban abban az esetben is szerepet játszhat, ha egyébként a Bécsi Egyezmény szabályait kell alkalmazni. Az egyezmény ugyanis kizárólag az adásvételi szerződés megkötését, valamint az eladónak és a vevőnek az ilyen szerződésből származó jogait és kötelezettségeit szabályozza. Az egyezmény nem érinti a szerződésnek vagy valamely rendelkezésének érvényességét, továbbá a szerződésnek az áru tulajdonjogára gyakorolt esetleges hatását. Ezen kérdések megítélésére tehát az egyezmény mellett a szerződésre irányadó nemzeti jog szabályait kell alkalmazni, amelyekre vonatkozóan az egyes nemzeti jogok szabályai eltérhetnek egymástól. Példaként megemlíthető a tulajdonjog fenntartására vonatkozó eltérő német és magyar szabályozás. A magyar jog szabályai szerint az eladó a tulajdonjogot csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn. A vevő a tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. A német jogi előírások szerint a tulajdonjog fenntartásában a felek formai kötöttség nélkül (azaz szóban is) megállapodhatnak, és a tulajdonjog-fenntartás nem jelenti automatikusan, hogy az eladót elidegenítési és terhelési tilalom kötelezi. A példából látható, hogy az azonos fogalom a magyar és a német jogban eltérő szabályozást takar, így alapvető jelentősége lehet annak, hogy az adott kérdés elbírálása a magyar vagy a külföldi jog szerint történik-e. ELJÁRÓ BÍRÓSÁG Egy külföldi féllel megkötött szerződésből eredő jogvita esetén az irányadó jog megállapításán kívül az is kérdéses, hogy melyik ország bírósága jogosult a jogvita eldöntésére. Nyilvánvalóan nem közömbös, hogy egy magyar fél Magyarországon, magyar nyelven, azaz "hazai pályán" tudja-e igényét érvényesíteni, esetleg alperesként védekezni, vagy pedig mindezt - jelentős költségtöbblettel - külföldön kénytelen megtenni. A felek az általuk kötött szerződésben - az alkalmazandó jogon kívül - azt is szabályozhatják, hogy a szerződésből eredő esetleges jogvitában melyik bíróság járjon el. Megállapodhatnak abban, hogy egy meghatározott magyar vagy külföldi bíróság járjon el, és abban is, hogy valamely választott bíróság legyen jogosult a jogvitában dönteni. A bíróság kiválasztásánál másik fontos szempont, hogy a szerződő fél saját országának bírósága előtti eljárás bizonyosan lényegesen olcsóbb, mint a külföldi bíróság előtti eljárás, mert nincs utazási költség, nincsenek nyelvi problémák és mert a fél saját maga járhat el, vagy jól ismert ügyvédje képviselheti. A külföldi bíróság előtti önálló fellépés - még ha lehetőség is van rá - nem ajánlott. Így - tekintettel arra, hogy magyar ügyvéd külföldön bírósági eljárásban nem képviselhet - külföldi ügyvéd alkalmazása válik szükségessé. Ha a felek az ügyben eljáró bíróságot szerződésükben nem kötötték ki, akkor a tételes jogi előírások döntik el, hogy melyik bíróság járhat el a jogvitában. A joghatóság kérdéséről, azaz arról, hogy az adott állam rendes bírósága eljárhat-e az adott vitás ügy elbírálásában, szintén a nemzetközi magánjog szabályai rendelkeznek. Hasonlóan a magyar jogi megoldáshoz, az országok általában széles körben fenntartják maguknak a jogot arra, hogy valamely jogvitában saját bíróságuk eljárhasson. A magyar nemzetközi jog szabályai szerint magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat minden olyan ügyben, amelyben a nemzetközi magánjogról szóló tvr. a magyar bíróság vagy más hatóság joghatóságát nem zárja ki. A tvr. szerint a magyar bíróság vagy más hatóság joghatósága az alábbi esetekben kizárt: a) külföldi állam, államhatalmi vagy államigazgatási szerv elleni eljárásban, b) Magyarországon diplomáciai képviselőként eljáró vagy egyébként a joghatóság alól mentes külföldi állampolgár elleni olyan eljárásban, amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság értelmében az említett személy ellen belföldön nem indítható, c) a külföldi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszűnésével kapcsolatos eljárásban, illetve d) azokban az ügyekben, amelyekre vonatkozóan a magyar bíróság vagy más hatóság joghatóságát külön jogszabály kizárja. A magyar bíróság minden más esetben eljárhat, illetve az ügyek egy csoportjára kizárólagos joghatósággal rendelkezik. Kizárólag magyar bíróság vagy más hatóság járhat el ugyanis az alábbi esetekben: a) magyar állampolgár személyállapotára vonatkozó eljárásban, kivéve, ha külföldi bíróság vagy más hatóság ilyen kérdésben hozott határozatát e törvényerejű rendelet értelmében el kell ismerni, b) magyarországi ingatlanra vonatkozó eljárásban, c) magyar állampolgár örökhagyó magyarországi hagyatékára vonatkozó hagyatéki eljárásban, d) a magyar állam, magyar államhatalmi vagy államigazgatási szerv elleni eljárásban, e) külföldön diplomáciai képviselőként eljáró, vagy egyébként a joghatóság alól mentes magyar állampolgár elleni olyan eljárásban, amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság értelmében az említett személy ellen külföldön nem indítható, f) a belföldön kiállított értékpapír és okirat megsemmisítésére irányuló eljárásban, g) a magyarországi iparjogvédelmi jog megadásával, terjedelmével és megszűnésével kapcsolatos eljárásban. Mint említettük, a joghatóságra vonatkozó külföldi rendelkezések számos ország esetében hasonlatosak a felsorolt magyar rendelkezésekhez, így igen gyakran előfordul, hogy egy adott ügy tekintetében a szerződő felek országai saját joghatóságukat nem zárják ki, és nem tekintik az ügyet kizárólagos joghatóságuk alá tartozónak. Ide tartoznak a nemzetközi kereskedelemben leggyakrabban felmerülő ügyletek is (adásvétel, szállítási szerződés, vállalkozás stb.), így a nemzetközi vonatkozású ügyekben a felek - még akkor is, ha elmulasztották az eljáró bíróság szerződésben való kikötését - maguk dönthetik el, hogy melyik, az ügyben érintett ország bírósága előtt érvényesítik az igényt. Ilyenkor az igényt érvényesítő felperes dönti el, hogy melyik állam bíróságánál - természetesen tekintettel az ottani illetékességi és hatásköri szabályokra - nyújtja be keresetlevelét. Abban az esetben, ha a felek ezen esetlegességet el kívánják kerülni, úgy szükséges, hogy az eljáró bíróságról már szerződésükben megegyezésre jussanak, és írásban kikössék egy meghatározott külföldi vagy belföldi, rendes vagy választott bíróság kizárólagos joghatóságát. VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS A nemzetközi vonatkozású szerződésből eredő jogvita esetén további problémaként merül fel a végrehajtás kérdése. Hiába nyeri meg az érdekelt fél a pert, ha az azt lezáró ítélet a másik országban - amelyben az adós vagyontárgyai találhatók - nem hajtható végre. A bírósági ítéletek - ha a kötelezett fél önmagától nem teljesít - a törvényes végrehajtás útján érvényesíthetők. A végrehajtás feltétele, hogy a végrehajtás országában is elismert, végrehajtható bírósági ítélet álljon rendelkezésre. Az eljáró bíróság kiválasztásakor tehát arra is tekintettel kell lenni, hogy utóbb a bíróság ítélete alapján a végrehajtásra lehetőség lesz-e, és ha igen, milyen költséggel. Külföldi bíróságnak (választott bíróságnak) vagyonjogi igények és a gyermek elhelyezése tárgyában hozott jogerős határozatát nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetében lehet végrehajtani Magyarországon. Ha a végrehajtás elrendelésének előfeltételei fennállnak, a bíróság a külföldi bíróság (választott bíróság) határozata alapján végrehajtási lapot, illetve végrehajtható okiratot állít ki. A külföldi választott bírósági ítéletek, határozatok elismeréséről és végrehajtásáról a New Yorkban 1958. június 10-én kelt egyezmény rendelkezik, amelyet 1962-ben Magyarország is kihirdetett. A választott bírósági ítéletek elismerése és végrehajtása ezen nemzetközi egyezményen alapul. Ha a felek nem választott bíróság, hanem külföldi rendes bíróság eljárását kívánják kikötni, úgy minden ország esetében külön kell vizsgálni, hogy Magyarország és az ítéletet hozó bíróság országa között az ítéletek elismerésére és végrehajtására van-e nemzetközi szerződés, vagy a két ország között fennáll-e a viszonosság. Összegezve megállapíthatjuk, hogy külföldivel kötendő szerződés esetén - a külföldi elemre tekintettel - a szerződéskötés során különösen az alábbiakat kell átgondolni: - Ha a szerződésben nem rendelkezünk az alkalmazandó jogról, úgy a nemzetközi magánjog előírásai döntik el, hogy melyik jog lesz irányadó a szerződésre. Mérlegelni kell, hogy kívánjuk-e az alkalmazandó jogot a szerződésben szabályozni, vagy hallgatólagosan elfogadjuk a nemzetközi magánjog szabályai szerinti jog alkalmazását. (Előfordulhat ugyanis, hogy a tételes jogi rendelkezések alapján is azt a jogot kell alkalmazni, amelyet amúgy is ki kívánnánk kötni. Ilyen esetben megpróbálhatjuk elkerülni az alkalmazandó joggal kapcsolatos vitát azzal, hogy a kérdést fel sem vetjük.) - Ha a szerződésben egy meghatározott jog alkalmazását kötjük ki, úgy a jogválasztásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy az adott jog vonatkozó szabályait ismerjük, és lehetőség szerint arra is, hogy az ügyben majdan valószínűleg eljáró bíróság a választott jogot sajátjaként ismerje. - Az eljáró bíróságra vonatkozó kikötésnél először azt kell eldönteni, hogy a kérdést nyitva kívánjuk-e hagyni, vagy már a szerződés megkötésekor tisztázni kívánjuk, hogy melyik bíróság járhat el a jogvitában. Ha nem rendezzük az ügyben eljáró bíróság kérdését, akkor a jogvita kialakulásakor felperesként valószínűleg lehetőségünk lesz annak eldöntésére, hogy a magyar vagy a külföldi bíróság előtt kívánjuk-e igényünket érvényesíteni. Ugyanakkor alperesként alkalmazkodnunk kell a felperes pozíciójában lévő másik fél erre vonatkozó döntéséhez. Ha választott bíróságot kívánunk kikötni, úgy erről a szerződésben már rendelkezni kell, mert a későbbi választott bírósági megállapodásra is van mód, de egy esetleges vita kialakulásakor már nem valószínű, hogy a felek ilyen megállapodást kötnek. Amennyiben a szerződésben az eljáró bíróság kérdésében a felek meg kívánnak állapodni, akkor elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az eljáró bíróság által hozott ítélet a másik fél országában egyáltalán végrehajtható-e. Dr. Csiby Andrea Csilla Nemzetközi ügyeknél sokszor előnyös, ha a felek választott bírósági eljárást kötnek ki, mert ebben az esetben lehetőség van arra, hogy a felek határozzák meg az eljáró bírók személyét is, sőt az a lehetőség is adott, hogy az eljáró bírók között ne csak jogi végzettségű, hanem az adott szakkérdésben jártas más személy is legyen. Lehetőség van mind állandó, mind pedig az adott ügyre létrehozott egyedi (ad hoc) választott bíróság kikötésére, azonban praktikus szempontokból javasoljuk, hogy kizárólag állandó - azaz már kiépített szervezettel és eljárással rendelkező - választott bíróságot kössenek ki. Mind a választott bíróság, mind pedig a rendes bíróság kikötésekor elsődleges szempontnak kell lennie, hogy az eljáró bíróság saját - azaz az általa jól ismert és mindig alkalmazott - jogát alkalmazhassa, mert nagyon sok időbe kerülhet, illetve téves ítéletekhez vezethet, ha a bíróságnak egy számára idegen jogot kell alkalmaznia.