Még tavaly októberben keletkezett repedés Gárdony zártkerti részén a MOL Százhalombattát Péccsel összekötő termékvezetékén - írtuk azzal, hogy emiatt több száz köbméter benzin és gázolaj szivároghatott a talajba. Az azt követő hónapokban az energiacég számos vizsgálatot végzett, hogy feltérképezze és nyomon kövesse a talaj állapotát és a szennyeződés kiterjedését. Az azonnali lépések mellett ennek eredményeként dolgozták ki a hosszabb távra szóló kármentési stratégiát.

Az Átlátszó.hu most arról számolt be:

Kapcsolódó

a MOL saját tényfeltáró jelentése megerősíti, hogy több mint egy hónapon át folyt el az üzemanyag.

A jelentésben szereplő adatok alapján 487 ezer liter üzemanyag került a földbe, melynek majdnem 40 százaléka október első felében szivárgott el, a repedés észlelését követően. A MOL ugyanakkor azt állítja, hogy a repedés helyét azért nem zárták le azonnal, mert így tudták lokalizálni a szivárgás forrását.

Kozma Szabolcs, a MOL logisztikai vezetője szerint kezdetben csak 10 köbméter üzemanyagra számítottak, de az adatok szerint sokkal nagyobb volt a szivárgás. Közölte azt is, hogy 

a cég jelenleg napi 700-1300 liter üzemanyagot képes eltávolítani, a munkát addig folytatják, amíg minden elszivárgott szénhidrogént el nem távolítanak. 

A szakértők azonban aggodalmuknak adtak hangot a vállalat késlekedése miatt, és Paul Horsman, a Greenpeace veterán olajszennyezési szakértője szerint a szivárgás tesztelése „primitív és felelőtlen” megoldás volt.

A MOL saját jelentése arra is rávilágít, hogy

a kármentesítés célállapotának határértékei több esetben meghaladták az egészségügyi határértékeket,

amit a Greenpeace szakértői is kritizáltak. Ezen felül a kármentési munkálatok során végzett szennyezőanyag-eltávolítási munkák gyorsasága is kérdéseket vet fel, mivel két hónap alatt mindössze 4 köbmétert sikerült eltávolítani a 487 köbméterből. A szennyezés felszámolása továbbra is komoly kihívásokat jelent, és kérdéses, hogy a teljes területet sikerül-e valaha is teljesen megtisztítani:

a MOL nemrég elkezdte annak a 27 méter mély izolációs falnak az építését, amelytől az esetleges terjedés megakadályozását várják.

Korábban a szennyezés lehatárolt voltáról beszéltek és arról, hogy eltávolítják azt. Ez a váltás arra is utalhat, hogy ez a szennyezés örökre ott marad, mivel eltávolítani nem tudják, inkább lehatárolják a területet.

Ezt a gyanút erősíti, hogy szintén a tényfeltáró jelentés szerint 2024. december 15-én 483,21 köbméter szennyezőanyag volt a területen, azaz

két hónap alatt 4 köbmétert sikerült eltávolítani a közel 500-ból.

Ehhez képest több független forrás 80-100 köbméter eltávolított szennyeződésről beszél, ami egybe vág azzal az információval, hogy eleinte „kézzel kanalazták le” a kármentő kutakon keresztül a felúszó szennyeződést, azóta viszont automatizálták az eljárást, és nagy teljesítményű, sűrített levegős szivattyúkat helyeztek üzembe, amelyek alulról kezdik eltávolítani a mélyben található vízzáró agyaglencsén megülő kőolajszármazékokat.