László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerint a megrendelések hiánya miatt sok cég a legszívesebben szabadulna dolgozói egy részétől, de nem akar csoportos létszámleépítést bejelenteni és végkielégítést fizetni.

Először elküldik a bérelt munkaerőt. Másodszor nem hosszabbítják meg a határozott idejű dolgozók szerződéseit. Harmadszor jön az, hogy elkezdik apróságokért kirúgni a határozatlan idejű szerződéssel dolgozókat

- mondta László Zoltán a Telexnek. Hozzátette: a kereslet hiánya miatt azoknál gépipari, járműipari, fémipari cégeknél, ahol a Vasas szakszervezetként jelen van, tavaly átlagosan 10 százalékkal csökkentették a létszámot, idén pedig eddig további 3 százalékos visszaesést mértek, és hasonló történhet az egész iparban.

Kapcsolódó

Az autógyártók a koronavírus-járvány óta a kereslet beszűkülésétől szenvednek, az utóbbi időszakban pedig a kínai konkurencia megjelenése és Trump vámfenyegetése csak rontott a helyzeten.

László Zoltán szerint a nagy autógyártók sokáig nem tudták, mit kezdjenek ezekkel a kihívásokkal, most pedig már egyre inkább látszik, melyiknek mi lesz a stratégia: a nagy nyugati autógyártók közül ugyanis a jelek szerint több is azt az utat választotta, hogy kevesebb autót gyárt, amiket aztán a korábbinál drágábban ad el, ez azonban azt is jelenti, hogy kevesebb dolgozóra van szükség a gyáraikban.

Nem tudok olyan területet mondani, ahol nincsen leépítés

- mondta Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Az érintett ágazatokban vannak gyárbezárások, lehúzza a rolót például az aszódi üveggyár, és valószínűleg hasonlóra készülnek az orosházi üveggyárban, de azok a cégek sem toboroznak, amelyek hosszú távra terveznek.

Székely Tamás szerint a nehéz gazdasági helyzet miatt sok cégnél létszámstopot hirdettek, vagyis sem a távozókat, sem a nyugdíjba vonulókat nem pótolják, az is jellemzővé vált, hogy a cégek elküldik azokat a nőket, akik korábban a 40 év munkaviszony lejárta után nyugdíjba mentek, de később visszadolgoztak még.

Hiába alakult az elmúlt egy-két év gazdasági szempontból gyengén, a legtöbb cég kitartott, munkaerőt tartalékolt és várta, hogy javuljon a helyzet. Az elmúlt néhány hónapban viszont egyre több cég jutott el oda, hogy elkezdte racionalizálni a működését, hatékonyságjavító intézkedéseket vezetett be, ami végső soron mindig azt jelenti, hogy kevesebb embernek kell több munkát végeznie. A nagyvállalatok közül sokan elkezdték levenni az internetről az álláshirdetéseiket, a betöltetlen pozíciókat megszüntetik, a nyugdíjba vonulókat, maguktól felmondókat vagy hosszú szabadságra menő kollégákat egyre kevésbé pótolják

- mondta Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője.

Hasonlóan látják a helyzetet a munkaadók képviselői is, Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke azt mondta: a cégek nagy része inkább csak úgy csökkenti a létszámát, hogy nem pótolja a távozó kollégákat. Szerint vannak olyan ágazatok, amelyekben nagyon visszaestek a megrendelések és ahol most tényleg sok embert elküldenek, ilyen például az akkumulátorgyártás. A többi ágazatban azonban a cégek reménykednek, hogy nemsokára elindul a gazdaság, és hogy addig kibírják a mostani állománnyal. 

A munkaadói oldal másik nagy szervezete, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára, Perlusz László szerint „a vállalkozások tíz körömmel tartják a munkatársaikat akkor is, ha nem tudnak nekik elég munkát adni, vagy már veszteséges a foglalkoztatásuk. Ennek az áll a hátterében, hogy a Covid alatt mindenki megtanulta, hogy ha egyszer elbocsát valakit, akkor sokkal-sokkal nehezebb felvenni újakat. Amivel ilyenkor próbálkozni lehet, az az, hogy a munkaidőt csökkentik, például azzal, hogy kevesebb műszakra osztják be a dolgozókat, vagy átrakják őket részmunkaidőre.”

Ezt tapasztalja László Zoltán, a Vasas szakszervezet alelnöke is, aki szerint mára a gépgyártásban általánossá vált, hogy

  • leállítják a gyártósorok egy részét,
  • megszüntetik az éjszakai műszakokat,
  • vagy egy-egy gyártósort csak néhány naponta indítanak el, hogy aztán megint leállítsák. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók sok cégnél a korábbinál jóval kevesebb műszakpótlékot és túlórapénzt tudnak hazavinni, vagyis változatlan alapbér mellett jelentősen csökken a valós jövedelmük;
  • a munkaidőkeretek miatt sok cégnél már eleve nem fizetik ki a túlórákat, ehelyett azokat a dolgozóknak „gyűjteni kell”, majd a cég által meghatározott időszakban kivehetik azokat szabadnapként;
  • sok cégnél most, a termelés letekerése idején vetetik ki a munkásokkal azokat a túlórákat, amelyeket korábban végeztek el;
  • több cégnél már most bejelentették, hogy a szokásosnál hosszabb nyári leállásra készülnek, vagyis több hétre az összes dolgozót hazaküldik;
  • az utóbbi időben az is elterjedt, hogy a cégek a csoportos leépítések bejelentését és végkielégítések kifizetését megkerülve, vagy átszervezésekkel kényszerítik távozásra a dolgozókat, vagy a fegyelmi szabályokra hivatkozva rúgják ki őket;
  • sok cégnél például úgy szervezik át a munkát, hogy az új pozíció már nem elfogadható a dolgozóknak, így ők maguktól felmondanak;
  • bizonyos vállalatoknál azzal kezdtek el trükközni, hogy a munkaközi szüneteket kivették a munkaidőből: ennek megfelelően ezeknél a cégeknél már nem fizetik ki azt az időt, amíg a munkás elér az öltözőtől a munkaállomására, vagy azt, amíg a munkaállomásától elsétál a büféig, ez azt jelenti, hogy ezeknél a cégeknél „azoknak, akiknek korábban egy műszakért nyolc órányi órabért fizettek, most már csak 7 óra 32 percnyi munkaidőt fizetnek”;
  • más cégeknél a korábban nem túl komolyan vett fegyelmi szabályzatokat kezdték el komolyan venni, és az abban rögzített, sokszor pitiáner fegyelmi vétségekre hivatkozva rúgják ki a dolgozókat: ilyen lehet, hogy valaki néhány percet késik a munkaidejéből, átmegy egy olyan gyáregységbe, ahová hivatalosan nem mehetne át, olyan helyiségbe viszi magával a telefonját, amelybe hivatalosan nem vihetné, vagy az udvaron nem pont a dohányzásra kijelölt helyen gyújt rá;
  • a korábbinál sokkal fontosabbá vált a szünetkérdés, vagyis az, hogy a dolgozók pontosan visszaérnek-e a helyükre az ebédszünet, vagy a napközbeni rövidebb szünetek után: volt olyan cég, ahol a dolgozók nem fértek el mind egyszerre a menzán az asztaloknál, ezért valakinek várnia kellett az ebéddel, késett a pozíciójáról, ezért kirúgták, máshol a büféhez nem férnek hozzá annyian egyszerre, emiatt is volt, aki késett, és akit kirúgtak.

A leépítések nem jelentek meg egyértelműen a KSH statisztikáiban, mert Magyarországon korábban komoly munkaerőhiány volt. 2022 tavaszán még 98 ezer betöltetlen állás volt, ez az idei első negyedévre 69 ezerre csökkent, így sok munkavállaló megtalálhatta helyét más munkahelyeken.

A munkaerőpiacnak és a magyar gazdaságnak az idén és jövőre beinduló óriásgyárak adhatnak majd egy löketet, a BMW, a CATL és a BYD üzemeiben ugyanis több ezer új munkahely jön létre. Virovácz Péter szerint azonban érdemes fenntartásokkal kezelni az ezekhez fűzött reményeket, egyrészt, mert az új gyárak egy része az eredetileg tervezettnél kisebb kapacitással fog elindulni, másrészt, mert ezek a cégek elsősorban a kis- és középvállalatoktól szívnak el munkaerőt, nem a tartósan munkanélküliek között toboroznak.