Az uniós előírásokkal összhangba hozott magyar környezeti szabályozás 50-60 százalékos aránya folyamatosan változik: részben halad a hazai jogalkotás, részben követi az EU menet közben is változó jogrendszerét. Magyarország számára a víz- és levegőminőségi, valamint a hulladékgazdálkodási EU-követelmények teljesítése jelenti a legnagyobb problémát. A levegőtisztaság-védelem szabályozásának egyik alapvető eleme a környezeti levegő minőségének ellenőrzéséről és védelméről szóló, 1996-ban elfogadott keretirányelv, amit fokozatosan igyekeznek érvényesíteni. A jövőben elfogadandó végrehajtási irányelvek három, jelenleg hatályban lévő: a kéndioxidra és makrorészecskéire, az ólom- és a nitrogénoxidra vonatkozó határértékeket megállapító irányelvet váltanak fel. A levegőtisztasággal kapcsolatos feladatok különösen fontosak. A szabályozás terén a legfontosabb, hogy egységes levegőminőségi követelményekre van szükség, s felül kell vizsgálni a kibocsátási határértékeket. Az EU által elvárt színvonal eléréséhez a levegőminőségi mérőrendszerek fejlesztése is szükséges. Már elkészült a levegő védelméről szóló kormányrendelet és a végrehajtáshoz szükséges részterületi jogszabályok tervezete, melyek szakmai egyeztetése folyamatban van. A hulladékgazdálkodás környezetvédelmünk talán legelmaradottabb területe. Az idén januártól hatályba lépett új hulladékgazdálkodási törvény mellett szükség van a hulladékgazdálkodás teljes körét felölelő, összehangolt irányítási és hatósági rendszer korszerűsítésére. Ugyanis hiányoznak még az EU által elvárt legfontosabb intézményi keretek: a tervezés, a megfelelő engedélyezési rendszer, valamint a műszaki feltételek. Kivétel a veszélyes hulladékok területe, ahol Magyarország már 1996 óta eleget tesz az EU elvárásainak. Magyarország számára a vízvédelem terén a legfontosabb feladatok a következők: a települési szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztése, az ivóvíz, a fürdésre alkalmas vizek minőségi követelményeinek teljesítése, illetve az ipari, mezőgazdasági eredetű szennyező anyagok kibocsátásának EU-rendszer szerinti csökkentése a felszíni és a felszín alatti vizek védelme érdekében. A települési szennyvízelvezetés és -tisztítás beruházási igénye a legnagyobb. Európai viszonylatban is kiemelkedő szakmai színvonalú a természetvédelmi törvény, amelynek oltalmai kiterjednek a nem védett természeti területekre, tájakra és természeti értékekre is. Ezen a területen így már csak kisebb feladatok vannak hátra a teljes EU-jogi konformitás biztosítása céljából, noha a Natura 2000 elnevezésű hálózat leendő hazai területeinek a kijelölése, a kezelési tervek készítése, a monitorrendszer kialakítása jelentős erőfeszítéseket igényel még. Ugyanígy fontos jogharmonizációs feladat a még hiányzó, ipari kockázatelemzéssel és az ipari balesetek veszélyelhárításával kapcsolatos szabályozás.