Magyarország az egyetlen a visegrádi országok közül, amelynek népessége évről évre folyamatosan csökkent az elmúlt évtizedekben. Ennek eredményeképpen 1990 és 2020 között az országban élők száma 10,4 millióról 9,8 millióra 5,8 százalékkal csökkent.

Ez alatt az idő alatt Lengyelországban gyakorlatilag nem változott  csupán 0,2 százalékkal a lakosság 38 milliós létszáma, míg Csehországban 10,4-ről 10,7 millióra, Szlovákiában pedig 5,3-ról 5,5 millióra, mindkét országban egyaránt 3,2 százalékkal emelkedett a népesség a hivatalos adatok szerint – írja tanulmányában Tóth G. Csaba, a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézet demográfus-közgazdásza.

A korszerkezet döntött a jövőről

A demográfiai változást befolyásoló egyik legfontosabb tényező, hogy már 1990-ben idősebb volt a népesség idehaza a másik három visegrádi országhoz képest – mondta az Inforádiónak Tóth G. Csaba.

Többek között ezzel is magyarázható, hogy a V4-ek közül csak Magyarországon lett kisebb a lélekszám 1990 óta. 

Mint fogalmazott, a kezdeti korszerkezet Lengyelországban és Szlovákiában több mint 10 százalékkal növelte a népességet 2020-ig, Csehországban is volt kisebb emelkedés, Magyarországon viszont kisebb visszaesés volt tapasztalható. A közgazdász szemléltetésképpen felhozott egy példát, ami szerinte jól mutatja, milyen szerepe és hatása van a kezdeti korszerkezetnek. Ha két ország közül az egyikben 30 év körüli, a másikban pedig 60 év körüli az átlagéletkor, más tekintetben viszont nincs jelentős különbség közöttük, tehát nincs nagymértékű elvándorlás és bevándorlás, a termékenységi ráta változatlanul 1,5 és a várható élettartam egy teljes időszakban változatlanul 75 év, akkor ebben az esetben az idősebb ország népessége gyorsabban kezd csökkenni. 

A  népesség számának változása több szempontból is jelentősen befolyásolja egy társadalom életét. Kihívást jelent sok más mellett a különböző korcsoportok közötti újraelosztásra épülő rendszerek miatt például a nyugdíjrendszernek, az egészségbiztosítónak, érinti az állami és piaci szolgáltatásokhoz kapcsolódó kapacitások kihasználtságát, a természeti erőforrások felhasználásának ütemét és a klímaváltozás tempóját is. 

A népességszám változását tekintve a visegrádi országok eltérő utat jártak be egymáshoz képest a rendszerváltást követő három évtizedben. Tóth G. Csaba a tanulmányában azt vizsgálta, hogy a termékenység, a halandóság, a vándorlás és a kezdeti korszerkezet miként járult hozzá a visegrádi országokban a népesség számának változásához. 

Kapcsolódó

A termékenységi ráta a többi V4-es országban is alacsony

Az egyes tényezők alakulását tekintve kirajzolódik, hogy miközben a termékenységi és halandósági trendek többé-kevésbé hasonló pályán mozogtak a régióban, a vándorlási egyenleg tekintetében jelentősebb volt a különbség, miként a kezdeti korszerkezet esetében is – írja a kutató. 

A népesség hosszú távú fenntarthatóságához szükséges 2,1-es teljes termékenységi rátától jócskán elmaradó termékenység 14–15 százalékkal csökkentette a népességet a visegrádi államok mindegyikében 2020-ra az 1990-hez képest.

Mérsékelte ugyanakkor ennek hatását, hogy a várható élettartam emelkedése 5–7 százalékkal növelte a népességet. A vándorlási egyenleg Csehországban és Magyarországon érdemben emelte a lakosság létszámát 4–5 százalékkal, Szlovákiában enyhén mérsékelte, míg Lengyelországban ennél jelentősebb mértékben három százalékkal csökkentette.

Az induló korszerkezet  Szlovákiában és Lengyelországban jelentősen (12, illetve 10 százalékkal növelte a népességet 2020-ra, ennél kisebb mértékű 5 százalékos hatása volt Csehországban, miközben Magyarországon enyhén csökkentette a népességet – fogalmazott a közgazdász. A korszerkezet népességszámra gyakorolt hatásának hátterében a vizsgált időszakot megelőző demográfiai folyamatok állnak, elsősorban az a tény, hogy a múlt század második felében Magyarországon szinte végig alacsonyabb volt a termékenység, mint a másik három visegrádi országban. A kutató szerint az eredmények egyrészt azt jelzik, hogy a vizsgált időszakban az alacsony termékenység népességcsökkentő hatását érdemben mérsékelni tudta a várható élettartam emelkedése. Másrészt bebizonyosodott, hogy a kezdeti korszerkezetnek is jelentős szerepe volt a népesség számának alakulásában.

E tényező magyarázza azt, hogy egyedül Magyarországon csökkent számottevően a népesség a rendszerváltást követő három évtizedben, miközben a többi visegrádi országban nem változott vagy enyhén emelkedett.

Mindemellett a számítások azt jelzik, hogy a korszerkezet hatása nélkül mind a négy visegrádi országban csökkent volna a népesség 1990 és 2020 között – fogalmazott a demográfus.