Az áruk hamisításával, hamis megjelölésével egyesek könnyen, gyorsan és sok pénzt kereshetnek, ugyanakkor az ezzel kapcsolatos kockázat is nagy, mert az áruk hamis megjelölése, hamisítása büntető tényállást valósít meg és polgári jogi kártérítési igényeket is megalapoz. Vannak azonban olyan esetek, amelyeknél sokkal kisebb kockázattal egyes ügyeskedő belföldi vagy külföldi természetes vagy jogi személyek előnyt kovácsolhatnak mások üzleti jó hírének vagy márkanevének illetéktelen elsajátításából.

Az internet ellenére egyes külföldi márkatulajdonosok a külföldi megjelenésükhöz és ismertté válásukhoz képest késedelmesen jutnak el a magyar piacra. Így például a Google szolgáltatásai már 2000 előtt a világ számos részén ismertek voltak, a magyar leányvállalat azonban csak évekkel később jött létre, az Aldi áruházlánc is csak a saját fejlődési és terjeszkedési ütemének megfelelően épített Magyarországon is üzlethálózatot.

Előny a gyorsan ébredőknél

Két olyan jogintézmény is van, amely meghatározott nevekre vagy megjelölésekre annak ad kizárólagos jogot, aki arra először kér rá oltalmat. Az egyik ilyen intézmény a domainnevek bejegyzése, a másik pedig a magyar nemzeti védjegyek igénylése. Mindkettő kizárólagos jogot ad a bejelentőnek, ha a domaint bejegyzik, a védjegyet pedig lajstromozzák.

A védjegytörvény megfelelőnek látszó biztosítékokat tartalmaz későbbi megjelölések más által történő használata ellen, nevezetesen a korábbi jogosult felszólalással, illetve törlési eljárás indításával felléphet a saját védjegyével azonos vagy azzal az összetéveszthetőségig hasonló későbbi védjegyek bejelentőivel vagy jogosultjaival szemben. Ehhez azonban két feltételt a korábbi jog jogosultjának bizonyítania kell: neki van hazánkban érvényes korábbi védjegye vagy bejelentése, valamint történt-e korábbi tényleges belföldi használat.

Az előbb említett esetekben egyes külföldi márkatulajdonosok − akármilyen ismertek hazájukban vagy régiójukban − sokszor késlekednek azzal, hogy ismert és jó hírű márkanevüket távoli országokban levédessék és ott a tényleges használatot is késedelmesen kezdik meg. Ilyen esetekben a korábbi jogokra való hivatkozásra nincs törvényes jogcím, mert a törvény a korábbi jogokat − eltérő módon ugyan, de − a belföldi használathoz vagy a korábbi belföldi védjegy létezéséhez köti. Így egyesek lényegében szankció nélkül oltalmat szerezhetnek külföldön már ismert, de belföldön még nem levédett, sem pedig használt márkanevekre, és ezzel kettős előnyre tehetnek szert: egyrészt előbb megjelennek a belföldi piacon az ismert vagy ahhoz hasonló márkanevű termékekkel és ezzel a nemzetközi ismertség alapján kedvező fogyasztói tapasztalatokat kihasználva árujukat értékesebbre pozicionálják, másrészt pedig amikor a jogos márkatulajdonos a magyar piacon akar megjelenni, akkor beleütközik az így szerzett jogokba és ennek a jognak a megvételére kényszerül.

Mi az a rosszhiszeműség?

A jogfejlődés ugyanakkor érzékelte ezt a problémát, és egy többé-kevésbé megfelelő jogszabályi lehetőség alkalmazásával akadályozza az ilyen ügyeskedők megalapozatlan jogszerzését. A védjegytörvény egyik pontja kizárja a megjelölés védjegyoltalomban való részesítését, ha a bejelentést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra. A rosszhiszeműség olyan jogi fogalom, melynek teljes kimunkálása még nemzetközileg is várat magára. Egyértelmű a rosszhiszeműség, ha bizonyítani lehet, hogy a bejelentő tudott a korábbi jog létezéséről és bejelentését azért tette, hogy mások ismertségéből vagy goodwilljéből saját számára jogosulatlan előnyöket szerezzen és ezzel az eredeti jogtulajdonos számára kárt okozzon. Itt a bizonyítás kérdése problematikus, hiszen a márkanév tulajdonosa számára szinte lehetetlen annak bizonyítása, hogy a rosszhiszemű bejelentő tudott márkanevének létezéséről. A második feltétel bizonyítása is meglehetősen körülményes, mert csak magából a bejelentés tényéből − és az esetleges későbbi magatartásból − lehet csak következtetni arra, hogy a bejelentés célja jogosulatlan előnyök megszerzése volt.

A bírósági gyakorlat azonban felülemelkedni látszik e problémákon, és ismert külföldi márkanevek tulajdonosai esetében sokszor elegendőnek találja a külföldi ismertség igazolását és a márkanév sajátossága és a véletlen azonosság valószínűségének csekély volta miatt igazoltnak véli a későbbi bejelentés rosszhiszeműségét. Nagyon hasonló a helyzet domainnevek esetében is, ahol a domainszabályzat zárja ki a rosszhiszemű bejelentőket az oltalomból.

Példa lehet a www.google.hu esete, amely 2006-ig egy olyan jogosult domainneve volt, aki már 2000-ben előre látta a Google név jövőbeni elterjedését és gyors bejelentéssel magának megszerezte a domaint. Amikor a Google Inc. 2006 körül érdekeltté vált a magyar piacon és a jogosulatlan név érdekeit zavarta, a bíróság előtt ideiglenes intézkedési eljárást indított a jogosulatlan domain tulajdonosa ellen, és a bíróság rövid, alig több mint 3 hét elteltével a magyar tulajdonost eltiltotta a domain használatától. Más esetekben az eljárás nem volt ilyen gyors. Az Aldi ábrás védjegyet valaki korábban jelentette be Magyarországon védjegyként, mint az áruházlánc külföldi tulajdonosa. A jogos tulajdonosnak nem volt korábbi belföldi használata, ugyanakkor a magyar fogyasztók külföldön járva ismerték az áruházláncot és a sajátos kialakítású Aldi védjegyet. Mind a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, mind pedig a Fővárosi Törvényszék megállapította a korábbi védjegybejelentés rosszhiszemű voltát és a korábbi védjegyet jogerősen törölték.

Változtatna a szabályokon Brüsszel

Más, belföldön kevésbé ismert, de külföldön jó hírű védjegyeknél a rosszhiszeműség igazolása ma is nehézségekbe ütközik. Erre is tekintettel az Európai Bizottság a közösségi védjegyrendelet korszerűsítésére tett és nemrégen nyilvánosságra hozott javaslata szerint a lajstromozást gátló korábbi akadályozó jogok közé fel kell venni a külföldön ismert védjegyekkel azonos vagy azokhoz hasonló megjelöléseket is. E javaslat miatt még sok vita lesz, ugyanakkor mutatja, hogy a jogfejlődés figyelemmel van az ilyen visszaélésekre és felmerült az igény ezen erkölcstelen jogszerzések hatékonyabb jogszabályi megakadályozására.

Lantos Mihály európai és magyar szabadalmi ügyvivő, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. partnere

 

Kép: Reuters