A szabadalmakkal ellentétben, ahol az oltalmi kört a szabatosan megfogalmazott szabadalmi igénypontok határozzák meg, ezt védjegyeknél sokkal nehezebb pontosan megállapítani. A hasonló áruk vagy szolgáltatások esetében egy lajstromozott védjeggyel teljesen azonos megjelölés annak oltalmi körébe esik, ugyanakkor számos olyan eset fordul elő, ahol a megjelölések eltérők és az áruk azonossága vagy hasonlósága is kérdéses. A védjegyjog ekkor az "összetéveszthetőséget illetve az ilyen mértékű hasonlóságot" tekinti az elbírálás alapjának, amelyet az adott árukkal, szolgáltatásokkal kapcsolatban mértékadónak tekinthető fogyasztói kör szempontjából kell vizsgálni.

Az összetéveszthetőség vizsgálatára a védjegybitorlás megállapításán kívül (többek között) akkor is szükség van, amikor valaki egy megjelölésre védjegyoltalmat igényel, és a védeni kívánt megjelölést egy korábbi védjegy jogosultja a saját korábbi védjegyével összetéveszthetőnek ítéli és a lajstromozás ellen felszólal vagy ha a későbbi védjegyet már lajstromozták, akkor ellene törlési eljárást indít.

Általában három elkülönülő vizsgálatot végeznek az összetéveszthetőség elemzésénél. Megnézik, hogy a korábbi és a későbbi megjelölés kiejtve (ha azok egyáltalán kiejthetők) hangzásukat tekintve összetéveszthetők-e. Külön megvizsgálják a két megjelölés által a fogyasztókra tett képi benyomást és megállapítják, hogy fennáll-e a vizuális hasonlóság. Végül, ha a megjelölések kapcsán az érintett fogyasztókban valamely logikusan létező gondolattársítás (asszociáció) alakul ki, megvizsgálják, hogy a két megjelölés által keltett asszociáció hasonló vagy összetéveszthető. Ha a hármas vizsgálat bármelyike alapján a megjelölések összetéveszthetősége vagy hasonlósága megállapítható, akkor a későbbi védjegyre jogot nem lehet szerezni, illetve a későbbi védjegy a korábbi oltalmi körébe esik. Térbeli védjegyeknél még ennél is bonyolultabb a helyzet, ekkor ugyanis valamely dolog, tárgy külső megjelenése az oltalom tárgya, azaz hangzásbeli hasonlóságot aligha lehet megállapítani, és ilyen esetekben elég nehéz gondolattársítás útján kialakuló összetéveszthetőségről beszélni.

A Fővárosi Ítélőtáblának egy nemrégen hozott végzése segít az ilyen esetek vizsgálatában. A cikkben látható fekete-fehér vonalas ábra egy korábbi lajstromozott térbeli védjegyet mutat, amelynek formai jellemzői közül kiemelkedik a palack alakja, valamint látható a palack felületén lévő karikákból álló díszítés. A második színes ábra egy későbbi védjegybejelentés tárgyát mutatja, amely színes és a palackon kívül látható a címkén lévő felirat, mely ábrát és szöveget egyaránt tartalmaz.

A korábbi térbeli védjegy jogosultja fellépett a későbbi színes ábrás megjelölés védjegyként történő lajstromozása ellen, és avval érvelt, hogy a palack jellegzetes alakja az, amelyre a térbeli védjegy oltalma igazán vonatkozik, a fogyasztók ezt a palackformát ismerik meg és azonosítják a jogosulttal, és a karikás mintázat jelentősége csak másodlagos, a hasonlóság már a két palack vizuális hasonlóságából adódik. A későbbi védjegy jogosultja ezzel szemben kiemelte, hogy a címkén található felirat és ábrák kellő alapot adnak a különbségtételre, és a narancssárga szín és a karikák hiánya a különbségtételt tovább fokozza, álláspontja szerint a két védjegy nem összetéveszthető.

Az ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék korábbi döntésével azonos módon a kérelemnek helyt adott és megállapította a két térbeli védjegy hasonlóságát és nem fogadta el a bejelentő érveit. A végzés indoklása szerint: "térbeli védjegyeknél az áru megjelenése hordozza a tartalmat, ezért a vizuális és konceptuális szempontok egybemosódhatnak. Meghatározó jelentősége van itt a palack jellegzetes alakjának és arányainak. Mindkét palack egyharmad részben a felső gömbölyded részből, az erőteljesen beszűkülő nyakból és a kétharmad résznyi alsó hengeres részből áll. Ehhez képest a védjegyeken a buborék, illetve a védjegybejelentésnél a színes ábrázolásmód és a címke csak díszítő funkciót látnak el, amelyek a palackformák nagyfokú hasonlóságát nem tudják ellensúlyozni, még annak ellenére sem, hogy a megjelölésen az áru neve is fel lett tüntetve. Annak sincs kellő elhatároló hatása, hogy a megjelölésben narancsszínű folyadékkal feltöltött palack látható, mert a kérelmező védjegy nem színes, amit a védjegyjogi gyakorlat szerint úgy kell értelmezni, hogy az oltalom
valamennyi színre kiterjed. Azt is helyesen mondta ki az eljáró bíróság, hogy adott esetben fonetikai ütközésről nem beszélhetünk, mivel a védjegyeknek nincs kiejthető szóeleme".

Ez az indoklás rávilágít azokra a szempontokra, amelyeket térbeli védjegyeknél a hasonlósági vizsgálatoknál figyelembe kell venni, nevezetesen, az áru formai kialakításának alapvető jelentősége van és ezen nem módosít, ha bármely ábrás címkét helyezünk ugyanarra a formára. Ugyancsak előnyös a fekete-fehér ábrás megjelölés használata, mert ezek minden színre kiterjedően értelmezendők.

Lantos Mihály

európai és magyar szabadalmi ügyvivő,

a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. partnere