A londoniak nem véletlenül választották Stratfordot az olimpiai falu és a főbb létesítmények helyszínéül. Már a térség kijelölése is szimbolikusnak tekinthető, hiszen a lepusztult, egykori iparterületet teljesen újjáteremtették, élhető, kulturált környezetet létrehozva − kezdte elemzését Laboranovits György, a K&H Ingatlangazdálkodási, Logisztikai és Bankbiztonsági Igazgatóságának ügyvezető igazgatója. A lebontott épületekből keletkező hulladék 90 százalékát újrahasznosították az olimpiai létesítmények megépítésekor. A bontások és az építkezés során a különféle anyagokat − a széndioxid-kibocsátást mérséklendő − vasúton és vízen szállították. A szennyezett földet kicserélték, hatalmas zöld parkokat létesítettek, közművesítettek, közlekedést, infrastruktúrát és modern épületeket emeltek − mindezt a játékok után lakóparkká alakítják. Mindent úgy valósítottak meg, hogy a térség ne csak az olimpia idején virágozzon, hanem a jövő generációi számára is maximálisan kihasználható legyen. Az épületek felhúzásánál különösen ügyeltek arra, hogy fenntartásuk ne károsítsa a környezetet. A kerékpárcsarnok például 30 százalékkal kevesebb energiát használ, mint egy hasonló nagyságú hagyományos építmény. A legtöbb épület teteje esővizet gyűjt, amelyet az üzemeltetéshez használnak fel, többek között takarításra, növények öntözésére. A Rézdoboz elnevezésű létesítmény pedig, amely a kézilabdának és az öttusának adott otthont, újrahasznosított réz felhasználásával épült, és úgy tervezték, hogy a csarnokot természetes fény világítsa meg, 40 százalékkal csökkentve ezzel energiafelhasználást.

Londonban a környezetvédelem az esemény lebonyolítása során is fontos szempont volt. A helyszíneket egyszerűen meg lehetett közelíteni tömegközlekedéssel, a sportolók szállása pedig szinte gyalogtávolságra volt a nagy stadiontól. A látogatók belépőjükkel ingyen vehették igénybe a metrót, buszokat, vonatot, de biciklivel vagy villanymotoros taxikkal is közlekedhettek. A különböző épületeket és sportlétesítményeket úgy tervezték, hogy a jövőben is használhatóak legyenek. Az olimpikonok szállását például lakóépületekké, a többi ingatlant pedig iskolává, egyetemmé, sportlétesítménnyé, egészségügyi központtá alakítják a játékok befejeztével. A kosárlabda-stadiont, vízisport-centrumot és a nagy stadion egy részét is lebontják a játékokat követően. Az építési hulladék azonban nem a szeméttelepre kerül, hanem újrahasznosításra. A nagy stadion borítását például egy ugandai és egy riói tábor megépítésénél is felhasználják majd.

Bár a britek az olimpia zöld eszményéhez híven minél jobban szerették volna mutatni a világnak London környezettudatosságát, a betervezett célok nem valósultak meg teljesen. A játékok idején termelt hulladék 70 százalékának tervezett újrahasznosítása például nem teljesült maradéktalanul, egyebek között azért sem, mert az olimpiai falu területén elhelyezett négyezer újrahasznosítható kukát nem mindenki használta rendeltetésszerűen − mondta Laboranovits György. A központi stadion energiaigényét 20 százalék helyett mindössze 7 százalékban sikerült megújuló forrásokból fedezni, és a bio-tüzelőanyagokat valamint a napenergiát sem sikerült a tervekben előirányzott mértékben felhasználni. Az olimpia szimbólumának számító lángot − ami egyúttal a zöld olimpiát is jelképezte volna − sem sikerült végül környezetkímélő módon, zéró széndioxid-kibocsátással előállítani.

A vállalások közül leginkább a széndioxid-kibocsátás csökkentését sikerült elérnie Londonnak: az előirányzott 50 százalék helyett 47 százalékkal sikerült mérsékelni, így az végül valóban jelentősen kevesebb volt, mint az előző olimpiákon. Összegezve a befektetéseket, az épületek megépítését és a játékok alatt megvalósított környezetvédő szempontokat, a 2012-es londoni olimpia az eddigi legzöldebbnek és legfenntarthatóbbnak bizonyult.

Kép: Reuters