Közel egymilliárd eurót, azaz mintegy 250 milliárd forintot fizetett az OMV azért a 8,6 százaléknyi Mol-csomagért, amellyel részesedése immár 18,6 százalékra nőtt a magyar tőzsde egyik zászlóshajójának számító Mol Nyrt.-ben. Az osztrák olajcég közleménye szerint erősíteni kívánja stratégiai befektetését a Molban és egyben tárgyalásra hívta a társaság vezetőit az együttműködés lehetséges módozatait illetően. Az OMV a szerinte rövidesen várható régióbeli konszolidációra készülve tette meg lépését. A Mol menedzsmentje közleményében egyértelműen elutasító választ adott az együttműködési javaslatra. Stratégiájuk megvalósítását önállóan képzelik, és az OMV javaslatát, illetve a két cég összeolvadását – akárcsak korábban – most sem tartják előnyösnek, többek között a régióbeli verseny korlátozódása és az OMV-ben jelen levő nagyarányú állami tulajdon miatt sem. Az OMV által megvásárolt 8,6 százalékos csomag forrása legnagyobb részben egyértelműen a Rahimkulov család által vásárolt, 6 százaléknál is nagyobb részvénycsomag volt, amelyet azonban az osztrák olajcég a VCP Capital Partners közbeiktatásával vett meg. A tranzakciókban részt vevő szereplők egyike sem árulta el, hogy erre miért volt szükség és kitől származik a többi részvény, ezek a mozgások az érintett szereplők 5 százalékot meghaladó tulajdonváltozásainak követéséből ismertek. Az elemzői véleményekből egyértelműen kiderül, hogy a bejelentések több fontos dologra is rávilágítottak. Török Bálint, a Buda-Cash elemzője elmondta, hogy az orosz felvásárlás veszélye – amivel évek óta riogatták vagy (egyéni hozzáállás szerint) kecsegtették a befektetőket – egyelőre nem volt igazi veszély, és most még kisebb az esélye. A másik fontos tényező, hogy az OMV részéről hangoztatott stratégiai partnerség – ezt a fogalmat a hazai piacon a Mol használta először a Slovnafttal kapcsolatban – nem igazán az egyenlő felek társulásaként elképzelhető dolog. Érthető tehát, hogy a Mol-menedzsment ezt az „együttműködési” szándékot visszautasította. A Mol-menedzsmentnek rövid távon nincs is együttműködési kényszere az OMV-vel, hiszen a tízszázalékos szavazati korlát miatt az OMV nem sokat tehet jelenleg. A Mol-menedzsment ráadásul a társaság részvényeinek jelentős része felett – ez az összes részvénymennyiség mintegy 23 százalékát jelenti – kontrollt gyakorol, amit további sajátrészvény-vásárlásokkal még növelni tud (a saját részvények nem szavaznak, a meglévő részvények szavazati arányát azonban növelik, noha ez az OMV csomagjára is igaz). Erre a BNP Paribas-val fennálló korábbi (8,28 százalék), az OTP-vel (9,098 százalék) a múlt héten pénteken kötött megállapodása, illetve a Magnolia kötvénykonstrukció (5,49 százalék) ad lehetőséget. A nagy ellenséges felvásárló tehát jelenleg úgy tűnik, nem a multik világából, nem is kelet felől, hanem a szomszédból jön. A Mol-menedzsment tegnapi nyilatkozata után kevés az esélye, hogy a Mol igazgatósága egy esetleges OMV-ajánlatot – aminek megtételére ugyanakkor a Mollal foglalkozó elemzők egy része nagy esélyt lát – barátiként értékeljen. Az esetleges ajánlatról az OMV vezérigazgatója, Wolfgang Ruttensdorfer ugyanakkor a Portfoliónak nyilatkozva csak annyit mondott, arról még korai beszélni. A tőzsdei befektetők – illetve azok, akik Mol-tulajdonosok – örülhetnek, a társaság részvényárfolyama a nap végére a 28 300 forintot is meghaladta, és piaci információk szerint mind az osztrák Raiffeisen, mind a korábban Rahimkulovék vásárlásait intéző ÁÉB is jelentős mennyiségeket vásárolt. Ebből arra is lehet következtetni, hogy a felvásárlási harc folytatódik, és az OMV el akarja érni a 33 százalékot. A Mol ugyanakkor sajátrészvény-vásárlásait nem folytathatja a végtelenségig, különösen ha az árfolyam ilyen mértékben emelkedik, hiszen annak racionalitását már nehéz lesz a részvényesek számára megindokolnia (a pénteken vett 938 ezer darab részvényének átlagára 25 ezer 528 forint volt). A Molról tehát mostanra újra kiderült, hogy annak igazán komoly felvásárlója jelenleg egyedül az OMV lehet, és ez csupán régiós történet, orosz vevőről szó sincsen. Ebben a kisebb halnak a Mol tűnik, különösen mivel az OMV nemcsak nagyobb, de tulajdonosi szerkezete miatt (31,5 százalékkal rendelkezik benne az osztrák állam és 17,6 százalékkal a vele szorosan együttműködő arab IPIC) fel sem vásárolható. Neki tehát védekeznie sem kell, miközben a Mol-menedzsment egy drága nyilvános ajánlat ellen már az új alapszabállyal sem sokat tehet...