Az év eleje óta a forint, a zloty és a cseh korona bőven 10 százalék feletti erősödést produkált az euróval szemben. A régiós devizák szárnyalását számos tényező segítette, az emelkedő kamatszintektől, a helyenként tapasztalt erőteljes gazdasági növekedésen át a befektetők régióval szembeni pozitív hozzáállásáig. A devizaerősödés hatékony fegyvernek bizonyult a jegybankok számára a külföldről beáramló inflációs hatások elleni küzdelemben, ám könnyen lehet, hogy jelentősen erodálja majd az országok exportteljesítményét, egyúttal ellehetetleníti a belföldi inflációs hatások elleni küzdelmet is - tűnik ki az Economist Intelligence Unit (EIU) elemzéséből.

A legjobb befektetések: forint, zloty, korona

Az év eleje óta növekvő inflációs kockázatok ellenére sikerült a régiós devizáknak rekordarányú emelkedést produkálniuk az euróval és a dollárral szemben. A lengyel zloty január óta emelkedő pályán mozog; június közepéig 12,5 százalékot erősödött az euróval szemben. A korona erősödése nem volt ennyire kiegyensúlyozott, ám annál intenzívebbnek bizonyult; január és május között 4,5 százalékot emelkedett a jegyzése az euróval szemben, a szlovák korona euró-konverziós rátájának meghatározását követően júniusban újabb 8 százalékot, július 17-ére pedig az eurórégiós devizával szemben 15 százalékos erősödést tudott felmutatni.

A forint pályája erős hullámvölgyekkel tarkított: májusig mindössze 2 százalékos emelkedést ért el az euróval szemben, ám február eleji mélypontjáról (az euró/forint kurzusa akkor 268 forinton állt) a július 17-ei devizapiaci árfolyamához képest 16 százalékos erősödést mutat a közös európai devizával szemben. A szakértők szerint az emelkedő trendnek még nincs vége, akár 220-225-ig is süllyedhet az euró.

Júliusban a Barclays a legjobb befektetési eszköz címmel jutalmazta a forintot és a zlotyt, ajánlva azt a devizapiaci befektetőknek, mondván, az országok gazdasági teljesítménye jó ütemben növekszik, a monetáris politikájuknak köszönhetően pedig újabb kamatemelések várhatók. A koronával kapcsolatban visszafogottabb volt a bank ajánlása: a cseh deviza tavaly augusztus óta töretlenül menetelt, növekedési potenciáljának nagy részét azonban elveszítette az út során.

Mi van a felhajtás mögött?

A lengyel jegybank az év eleje óta 100 bázispontos kamatemelést hajtott végre, növelve az eurózónában irányadó és saját - jelenleg 6 százalékon álló - kamatrátája közötti különbséget. A zlotyt tovább erősítette, hogy a tavaly szeptemberben lezajlott választásokat követően liberális kormány került az ország élére, a befektetők pedig a piacok számára kedvezőnek ítélték a politikai hangulat változását.

Január óta Magyarországon is 100 bázisponttal emelkedett az irányadó ráta a jelenlegi 8,5 százalékra, ám itthon gazdasági felhajtóerőről csak halkan lehet beszélni, hiszen a GDP-növekedés az elmúlt néhány negyedév során éves szinten nem haladta meg a 2 százalékot. A forint erősödésében kiemelkedő szerepet játszott a szlovákok eurórégiós csatlakozásának bejelentése, valamint az újabb, nagyarányú FDI-beáramlást előrevetítő hír, miszerint a Daimler Kecskemétre telepíti legújabb gyárát. Egy fiskális meglepetés is akadt: a PM bejelentése, miszerint az idei éves költségvetési hiány alacsonyabb lehet a vártnál, mindössze a GDP 3,8 százaléka a korábban jelzett 4 százalék helyett ugyancsak javított a forint megítélésén.

Csehországban, hazánkkal ellentétben, dübörög a gazdaság. A jegybank mindössze negyed százalékponttal emelte az irányadó rátát, amely továbbra is az ECB által meghatározott kamatszint alatt maradt.
A cseh deviza erősödésének egyértelmű okai az erős fundamentumokban keresendők, amelyet csak segített, hogy ainvesztorok abban bíznak, a Vaclav Klaus emberei által dominált monetáris tanács is osztja a cseh elnök eurószkepticizmusát, és nem töri kezét-lábát az euróövezethez történő csatlakozás érdekében.

Jó ez nekünk?

A élelmiszer- és főleg energiaigényének jelentős részét importból fedező országok számára rendkívül megnyugtató lehet a mostani devizaerősödés. A globális drágulást ugyanis némiképp ellensúlyozni tudja az euróval illetve a dollárral szemben is előnyösebb pozíciókat szerző forint, zloty és korona, amelyek így egyúttal gátat is szabtak a külföldről beáramló inflációs hatásokkal szemben. Árulkodóak lehetnek a számok: Magyarországon a májusi 7 százalékról júniusban 6,7 százalékra mérséklődött az infláció, míg Csehországban a májusi 6,8 százalék után az előző hónapban már csak 6,7 százalékot mértek. A lengyelek itt kivételnek számítanak, ám a 4,4 százalékos pénzromlás még így is alulmúlja a két másik országét.

Mindezek ellenére az euró és a dollár régiós devizákkal szembeni értékvesztése komoly fejfájást okozhat az exportőröknek. Bár Lengyelországban és Magyarországon ennek még nyoma sincs, hiszen ott az exportbevételek továbbra is erőteljes emelkedést mutatnak és jelentős mértékben növelik a külkertöbbletet, a csehek már a saját bőrükön érzik az erős deviza hátulütőit. A cseh exportbevételek májusban már nem mutattak emelkedést, míg áprilisban még 13 százalékkal nőttek éves szinten. Becslések szerint a deviza erősödése mintegy 80 milliárd koronás kiesést okozott az exportőröknek az év első negyedévében, és ez a szám csak tovább emelkedik majd a korona további rally-jával. Mirek Topolánek miniszterelnök érthető aggodalmát fejezte ki az export teljesítményének romlása miatt, mondván: a korona túlértékeltsége a termelékenység növekedésének ütemét is meghaladta, így veszélyt jelent a cseh gazdaságra nézve.

Mekkora a veszély?

Topolánek megjegyzése nem nélkülözi a realitásokat, hiszen annak ellenére, hogy a külföldről érkező inflációs nyomást, valamint a monetáris szigort is enyhítheti az erős deviza, egyúttal kibogozhatatlan gúzsba is köti a monetáris testületek kezét. Az infláció mértéke mind Magyarországon, mind Csehországban meghaladja a jegybank által kívánatosnak tartott szinteket. Az ilyen helyzetben nyilvánvaló monetáris reakcióra azonban a méregerős devizák nem adnak elég teret, hiszen egy esetleges kamatemelés tovább erősítheti a devizákat, a jelenleginél is nagyobb károkat okozva ezzel nemcsak az exportőröknek, de a gazdaság egészének is.

Magyarországon a forint erősödése némi gondolkodási időt adott a jegybanknak, amely a piaci várakozásokkal ellentétben júniusban változatlanul 8,5 százalékon hagyhatta az irányadó kamatot, jelezve azt is, hogy a nyár végéig nem kíván további szigorításokat alkalmazni. Amennyiben a forint euróval szembeni erőssége tarthatónak bizonyul, a deviza hatásos fegyver lehet az infláció további csökkentésében, egyúttal békítőleg hathat a kormány és a jegybank között kialakult vitában is. Az EIU szerint a pénzügyminisztérium ugyanis túl alacsonynak tartja az MNB által 3 százalékban meghatározott inflációs célt, és a növekedést a jelenleginél hatékonyabban segítő monetáris politikát várna el a testülettől. (Miközben az MNB-nek jelenleg csak az a feladata, hogy elérje az inflációs célt.) A monetáris tanács az augusztusban nyilvánosságra kerülő inflációs prognózisától teszi függővé a további lépéseit. Ha a pénzromlás mértéke láthatóan nem csökken majd, úgy - korábbi politikájának megfelelően - további kamatemeléseket eszközölhet a külföldi elemzők szerint. Belföldi kollégáik másként látják, mind többen várják, hogy lassan elkezdődhet a monetáris enyhítés.

A csehek egyértelműen kivárásra játszanak; az erős korona lehetővé teszi a jegybank számára, hogy az inflációs trendek alakulását szemmel tartva akár hónapokig ne kelljen a kamatokkal babrálnia. Bár a pénzromlás jelenlegi szintje emelést sürget, az ezzel járó további devizaerősödés a jegybankárok szerint 2008 végén, 2009 elején fejtené ki hatását a fogyasztói árakra. Ha a korona váratlanul nem gyengül, akár 2010-re elérhetővé válik a központi bank által 2 százalékban meghatározott inflációs cél. Az augusztusra várható következő előrejelzés előtt a jegybank számára az egyetlen érv egy újabb kamatemelés mellett a hazai inflációs kockázatok csökkentése volna.

Ránk dőlhet a devizánk?

A kamatemelések elmaradása azonban negatív visszacsatolással is járhat a piacok számára, hiszen a befektetők épp a folyamatosan növekvő kamatszint-különbségekben bízva vásároltak be a régiós devizákból. Az előrejelzéseknél rosszabb gazdasági adatok is bizalomvesztést okozhatnak, aláásva a régiós devizák pozícióit.

Az EIU forint esetében a kockázatok jól láthatóak: ha az MNB beadja a derekát a kormánynak, és az elvárásainál rosszabb augusztusi inflációs előrejelzés esetén sem emeli a kamatot, könnyen az a vád érheti, hogy monetáris politikáját aktuálpolitikai céloknak veti alá, aláásva ezzel saját hitelét.

A zloty erősödése is megtörhet a következő hónapok során a növekvő belföldi inflációs hatások és a termelés növekedésének csökkenése miatt. A koronát is a lengyel devizához hasonló tényezők veszélyeztetik, bár a gazdaság erős fundamentumai - a folyó fizetési mérleg alacsony deficitje, az FDI magas aránya, és a jelentős exportpotenciál - nemcsak védelmet nyújthatnak, de szavatolhatják is a további erősödést amennyiben az infláció mértéke csökken az következő hónapokban.

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!