A választott bíróságok nem állami intézmények, ezért a működésük is rugalmasabb, bizalmas jellegű, könnyebben igazodik a felek igényeihez. A jogvita elbírálásában is nagyobb szerepe van a felek között, illetve az adott gazdasági ágazatban kialakult üzleti szokásoknak és a méltányosságnak, mint a rendes bíróságok szigorúan a jogszabályokhoz kötött jogszolgáltatása során. A választott bíróságok eljárása legtöbbször gyorsabb, mint a rendes bíróságoké, ami elsősorban abból adódik, hogy az eljárás egyfokú, vagyis az ítélet nem megfellebbezhető. (A választott bíróság kikötése előtt lehetőség szerint fel kell mérni tehát azt is, hogy valóban nagyobb érdekünk fűződik-e a gyors eljáráshoz, mint a fellebbezés lehetőségéhez.) A bírák választhatósága lehetőséget nyújt arra, hogy a jogvitát az adott szakterülethez legjobban értő személy vagy személyek döntsék el. A választott bírósági ítéletek külföldön lényegesen egyszerűbben végrehajthatók, mint a rendes bírósági ítéletek. Az e tárgyban létrejött 1958-as New York-i egyezményhez csatlakozó államok körén belül az egyezményben részes másik állam területén hozott választott bírósági ítéletek (bizonyos alapvető garanciális jellegű kivételektől eltekintve) végrehajthatók. Az egyezményhez eddig mintegy 140 állam csatlakozott, annak hatálya tehát gyakorlatilag teljes mértékben felöleli a nemzetközi kereskedelem szempontjából számottevő országokat. Ennek számunkra azért is jelentősége van, mert - ahogy azt legutóbbi cikkünkben jeleztük (NAPI Gazdaság, 2002. július 11., 14. oldal) - a magyar rendes bíróságok ítéletei egyelőre az országoknak csak egy szűk körében hajthatók végre. Ebben a körben a másik alapvető sajátosság, hogy választott bíróság csak a felek erre irányuló kifejezett kikötése alapján jár el, szemben a rendes bíróságokkal, amelyek esetében - mint előző cikkünkben láthattuk - külön kikötés nélkül is megállapítható, hogy melyik állam melyik bírósága járhat el a perben. A választott bírósági kikötés lehet úgynevezett klauzula, amely a felek közötti szerződés részeként rögzíti, hogy a szerződésből adódó jogviták esetében a felek által megjelölt választott bíróság jár el, vagy lehet a feleknek egy konkrét jogvita eldöntésére vonatkozó megállapodása (submissio). Kikötés hiányában a választott bíróság csak akkor járhat el (de lehetnek olyan esetek, hogy még akkor sem), ha a felperes állítja, az alperes pedig nem cáfolja, hogy a felek között választott bírósági kikötés jött létre. A kikötésnek minimálisan tartalmaznia kell, hogy állandó vagy eseti (ad hoc) választott bíróság eljárását kötik-e ki a felek. Az állandó választott bíróságot mindig egy intézményhez, jellemzően a kereskedelmi vagy más szakmai kamarákhoz kapcsolódóan szervezik és saját infrastruktúrával, valamint szakmai és adminisztrációs személyzettel rendelkezik. Jellemzően van saját szabályzata, díjszabása és választott bírákat tartalmazó listája, utóbbi azonban csak ajánlás jellegű, a felek választhatnak a listán nem lévő bírót is. Ha állandó választott bíróságot kötünk ki, nélkülözhetetlen az intézmény pontos, egyértelműen beazonosítható megnevezése (például Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választott Bíróság). Az eseti (ad hoc) választott bíróság a fenti ismérvekkel nem rendelkezik, mindig csak az adott jogvita elbírálására jön létre. A választott bírósági kikötésben célszerű megállapodni még a bírák számában, külföldi elemet is tartalmazó jogvita esetében az eljárás nyelvében (ennek meghatározásakor érdemes figyelembe venni azt is, hogy mely ország jogát kötöttük ki), továbbá a tárgyalás helyében. A választott bírák száma kikötés hiányában a legtöbb választottbírósági szabályzat, illetve annak hiányában a választott bíróságokra vonatkozó törvénykezés szerint három: jellemzően mindkét fél egy-egy bírót választ, akik közösen választják meg a választottbírósági tanács elnökét. Jelentős költségkímélést eredményezhet, ha a felek az ügyet nem háromtagú tanács, hanem egyesbíró elé viszik. Kisebb értékű ügyekben ez bevett megoldás. A tárgyalás helyét különösen eseti választott bíróság esetében érdemes meghatározni, amelynek értelemszerűen nincs erre szolgáló saját helyisége. Eseti választott bíróság kikötésekor nem kötelező ugyan előre megállapodni a szabályzatban, de a gyakorlatban feltétlenül szükség van erre, hiszen enélkül valamennyi apró részletkérdés (például mindjárt a legelső, vagyis, hogy hogyan indul az eljárás) parttalan viták tárgya lehet, és nagy esély van arra, hogy az ügy nem jut el az érdemi tárgyalásig. Annak érdekében, hogy a feleknek ne kelljen saját eljárási szabályzatot fabrikálniuk, az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága, az UNCITRAL kiadott egy mintaszabályzatot, amely a legismertebb és a legszélesebb körben, sikerrel használt eseti választott bírósági szabályzat. Ez a mintaszabályzat szakmailag oly mértékben elfogadott és nagyra értékelt, hogy alapul szolgált nagyon sok állandó választott bíróság szabályzatának elkészítéséhez is. Eseti választott bíróság esetében ajánlatos megállapodni az úgynevezett „kijelölő hatóság” kilétében is. Ez lehet személy vagy szervezet is, amely fontos szerepet tölthet be abban, hogy az eljárás valamely perbeli szereplő késedelme miatt ne akadjon meg: kijelöli például az alperesi választott bíró személyét, ha ezt az alperes meghatározott időn belül nem teszi meg, vagy kijelöli az egyesbírót, ha annak személyében a felek, illetve a tanács elnökét, ha annak személyében a választott bírák nem tudnak megállapodni. Rézmovits Péter ügyvéd