Sokan bizonyára reménykedtek abban, hogy Jean-Marc Anga, a Nemzetközi Kakaószervezet gazdasági kérdésekért felelős igazgatója rossz jósnak bizonyul, ám mára kiderült, hogy sajnos nem így történt. Anga tavaly ilyenkor előre jelezte, hogy a csokoládégyártóknak nem lesz más lehetőségük, mint hogy ugyanannyi pénzért kisebb táblákat adjanak a vevőiknek vagy emeljék termékeik árát. Az ok egyszerű: felbomlott a csoki egyik fő alkotóeleme, a kakaó piacának egyensúlya - emlékeztet a Financial Times.

Magyarán a kereslet tartósan meghaladja a kínálatot, mivel a világ feltörekvő országainak bővülő középosztálya növelte csokoládéfogyasztását, miközben a világ fő kakaóbabtermő területei adottak. A jóslatnak megfelelően az elmúlt egy évben folyamatosan nőtt a kakaó ára, amit immáron nem tudnak lenyelni a csokoládégyártók - derül ki az Euromonitor kutatóintézet jelentéséből.

Negyedével drágább

A nyersanyagárak áthárításán túl azzal is próbálkoznak a csokigyártók, hogy rávegyék szenvedélyes fogyasztókat a márkás termékek vásárlására, illetve arra, hogy térjenek át a zacskóban kapható csokoládékra, mert azokat könnyen meg tudják osztani egymással. Észak-Amerikában összességében 27 százalékkal drágult a csoki öt év alatt: a 2010-es kilogrammonként 11 dolláros ár 2014-re 14 dollárra ugrott - mondja Jack Skelly, az Euromonitor elemzője, a jelentés egyik készítője.

A kutatók azt is megnézték, hogyan járnak a fogyasztók, ha megfogadják a gyártók ajánlatait. A zacsis vásárlásról például kiderült, hogy az európai piacon egy kilogramm így csomagolt csokoládéért 16 dollárt kell fizetni, miközben a hagyományos táblás csoki kilója csak 13 dollár. Ez bizony jókora, 25 százalékos különbség. A gyártók viszont a zacskós csomagolás súlyának bővítésével tudják növelni nyereségrátájukat.

További trükkök

A nyersanyagárak áthárításának körmönfont módja lehet az egyes termékfajták összetételének módosítása. Az igényes vevők azonban nem igazán feledékenyek, észreveszik, ha valamelyik kedvencük íze vagy textúrája megváltozik. Így aztán ez a trükk súlyosan visszaüthet.

Néhány jelentős márka rá tudta venni vásárolói egy részét, hogy vegyenek drágább termékeket, ha már az árak emelkedése miatt kénytelenek ritkábban a szatyrukba tenni kedvenceiket. A svájci Lindt például ezzel növelte profitrátáját. Végül az etikus vállalati magatartást igazoló címkék is indokot adhatnak az áremelésre. Igaz, hogy megszerzésük drága, mert teljesíteni kell bizonyos követelményeket, ám ha egyszer megvan a bizonyítvány, akkor már lehet dicsekedni vele, ami elterelheti a fogyasztók figyelmét a magasabb árról.

"Vertifikáció"

A beszerzési árak ingadozását úgy is kezelhetik a csokoládégyártók, hogy felvásárolják beszállítóik egy részét. Ezt hívják vertifikációnak, amelyben egy vállalat szervezetébe kerülnek az gyártási lánc egymásra épülő elemei. Ennek segítségével némi védelmet szerezhetnek a nagy árkilengésekkel szemben - nem véletlen, hogy sok cég próbálkozik ezzel a módszerrel. Az olasz Ferrero például 2014-ben megvásárolt egy török mogyorótermelőt, miután a váratlan fagyok miatt elszállt a mogyoró ára.

A csokigyártók azzal, hogy csökkentik a nyersanyag-beszerzésből fakadó kockázatot, stabilizálhatják a gyártási költségeket. Ezzel nagyobb mozgástérhez juthatnak a kereskedőkkel folytatott áregyeztetések során - derül ki az Euromonitor jelentéséből.