Az elnökválasztás érintetlenül hagyta az amerikai politika elmúlt években kialakult alapképletét: az újraválasztott demokrata elnök továbbra is a republikánus többségű képviselőházzal néz szembe. Apró változás, hogy Barack Obama kicsit kevesebb pártjához tartozó képviselő támogatására számíthat. Borítékolható, hogy éles szembenállások és politikai lökdösődés színezi majd az elnök második ciklusát - állapítja meg Dick Meyer, a BBC szakírója. Hogy az ellentét a feleket bénultságra kárhoztató patthelyzetté válik-e, az nagyban múlik azon, hogyan értelmezi az ellenzék a választási eredményeket.

Úgy látják-e a republikánusok, hogy a négy évvel ezelőttinél kisebb fölénnyel győző elnök meggyengült, ezért érdemes a korábbinál is keményebben szembe szállniuk vele, vagy szembe néznek azzal, hogy a rossz gazdasági helyzet ellenére nem tudták legyőzni Obamát, ezért békülékenyebb, a megegyezésre nyitott pozíciót vesznek fel? Biztosra vehető, hogy a republikánusok belső háborúja, a radikális Tea Party mozgalom képviselői és a mérsékelt politikusok küzdelme - ami útját állta a költségvetési problémák közös megoldásának - újra intenzívebbé válik. Az elnök szerencséjére a demokraták egységesebbek.

Kapcsolódó

Nagyot vagy kicsit

Az első nagy összecsapást a költségvetési szakadék - az USA gazdaságának lefékezésével fenyegető, januártól életbe lépő automatikus kiadáscsökkentések és adóemelések - elhárítása váltja majd ki. Obama választhatja azt, hogy megpróbál egyfajta nagy alkut tető alá hozni, vagy azt, hogy az egyes részletekben, egy-egy adó-, illetve szociális intézkedésben próbál egyezségre jutni.

Nem várható fordulat a külpolitikában: az első számú prioritás továbbra is a terrorizmus elleni küzdelem marad, folytatni fogják az afganisztáni kivonulást és nincs jele annak, hogy az USA a korábbinál mélyebben belefolyna a szíriai polgárháborúba. A bevándorlás, a klímaváltozás és a pénzügyi szabályozás kérdéseiben kezdeményezésekkel élhet az elnök, amelyeket a republikánusok ismét csak elutasíthatnak vagy támogathatnak.

Eltolódó szavazóbázis

A republikánusok gondolkodását és politikáját nem az ellenfeleik fogják megváltoztatni, hanem a választásai statisztika. Obama a nők körében ismét meggyőző fölénnyel - 55-45 arányban - győzött, amivel immár tendenciává vált a hölgyek támogatásának eltolódása a demokraták felé. A színes bőrű szavazók szintén a volt elnök neve mellé húzták be az ikszet, és ez a társadalmi csoport négyévente két százalékkal bővül, míg a fehérek száma ugyanilyen arányban zsugorodik.

A republikánusok mellett szól viszont, hogy a legnagyobb blokkon, a fehér szavazókon belül fölényben vannak. Sok szép reményű, fiatal politikusuk továbbra is elnyerheti e csoport bizalmát. További előnyük, hogy jobbak a pénzszerzésben, mint a demokraták. Elnökjelöltjük, Mitt Romney kampánya jól szervezett és finanszírozott volt.

Romney Meyer szerint főként azért vesztett, mert nem tudott szabadulni attól az imázstól, hogy politikai stratégák és kampányszakemberek akaratának engedelmeskedő megalkuvó, akinek nincs saját politikai küldetése. Csak ez utóbbival tudta volna ellensúlyozni a szavazók egy részét taszító gazdagságát - évi százezer dollárnál kevesebbet kereső szavazók 72 százaléka ellene voksolt. Végül az elektorok számát tekintve 303-206 arányban veszített, ami meglepően nagy  különbség a szoros választási hajrá tükrében.

A politika kezében a sajtó

A választási csata keménységéhez - a hosszú vetélkedésen túl - hozzájárult a George W. Bush elnöksége idején elfogadott, majd a legfelső bíróság által jóváhagyott új kampányfinanszírozási törvény, amely minden akadályt elhárított a pénzköltés elől. A választókat hónapokon át tévéreklámokkal, automatikus telefonhívások és a közösségi médiát elárasztó üzenetek tömegével bombázták. A negatív kampány nem volt újdonság, mértéke azonban igen. Az választások médiája a demokrácia korai idejére emlékeztetett, amikor a pártok és az önjelölt kampányolók kezében volt a sajtó.

Obamát az USA első fekete, egyben korszakos változást ígérő elnökjelöltjét óriási érzelmi hullámhegy emelte a magasba. Első ciklusát megkeserítette a nyolcvan éve nem tapasztalt válság és egészségügyi reformjának felemás fogadtatása. Az utóbbihoz hasonló szociális intézkedésre a hatvanas évek nagy társadalmáról szóló jóléti elképzelések óta nem volt példa, mégis elutasítja a társadalom legalább fele. A társadalom elvárásai vele szemben már-már teljesíthetetlenül nagyok.

Első négyéves elnöksége tesztelte képességeit és kialakította hatalomgyakorlási technikáit. Ez alatt az idő alatt letudta a gazdasági válság nehezét, miközben minden döntését mérlegelnie kellett annak tükrében is, hogy újra akarta választatni magát. Biztosra vehető, hogy a megszerzett rutin birtokában, megszabadulva ezektől a terhektől holnaptól egy a korábbitól jelentősen eltérő Obama dolgozik majd a Fehér Ház ovális irodájában. A washingtoni politika azonban várhatóan ugyanolyan lesz, mint 2012. november 6-a előtt volt.