Vajon Oroszország egy színes forradalom kezdetét élte-e át a hét végi demonstrációkon vagy sem? - teszi fel a kérdést a 2004-es ukrajnai narancsos forradalomra utalva a bne IntelliNews régiós hírportál moszkvai helyszíni tudósítója. Az biztos, hogy az országot fellármázták a fővárosban és további több mint 80 városban kitört több tízezres tüntetések.

A résztvevők a korrupció ellen tiltakoztak, mindenekelőtt Dmitrij Medvegyev miniszterelnököt - ahogy a népnyelv elkeresztelte: Putyin álmos bohócát - állítva a célkeresztbe, akinek vagyonosodásáról nemrégiben jelent meg terjedelmes beszámoló. A tiltakozásokra Alekszej Navalnij ellenzéki politikus szólította fel az embereket - ő áll a hátterében a Medvegyevet leleplező jelentésnek is.

Kapcsolódó

Az MTI tudósítása szerint hétfőn 14 nap elzárásra és 20 ezer rubel (100 ezer forint) pénzbüntetésre ítélték tiltott tüntetések szervezése miatt. A Moscow Times szerdai  híre szerint civil ruhás ügynökök, akik nem voltak hajlandóak azonosítani magukat, indoklás nélkül lefoglalták a komputereket Navalnij korrupciós ügyekkel foglalkozó szervezetének korábban kiürített irodáiban. A helyiségeket még a hét végi tüntetések idején zárták le az Orosz Biztonsági Szolgálat (FSB) emberei bombariadóra hivatkozva.

Örül neki

Navalnij, aki egyébként indulni akar Vlagyimir Putyin államfővel szemben a 2018. márciusi elnökválasztáson, járja az országot. A hét végén a rendőrség semmi perc alatt letartóztatta, aztán elengedték, miután a dühös tömeg körbevette a buszt, ahol fogva tartották. Örülök, hogy ilyen sok ember hallgatott a felhívásomra - jelentette ki nem sokkal lekapcsolása előtt a Reutersnek.

A buszból twitteren a békés tüntetések folytatására szólította fel az embereket. Medvegyev szóvivője propagandatámadásnak minősítette a megmozdulásokat. A rendőrség végül több mint ezer embert állított elő csak Moszkvában - állítja az emberi jogok védelmével foglalkozó OVD-INFO civil szervezet.

Hasonlóság és különbségek

A hét végiek voltak a legnagyobb békés megmozdulások a 2011-es tiltakozások óta. Akkor az egy évvel korábbi Duma-választások szétcsalása miatt mentek az utcára az emberek. Óriási változás azonban, hogy az akkori tömeg jóval idősebb volt, mint a mostani. Hat évvel ezelőtt a résztvevők többsége a 30-as, 40-es éveiben járt, míg most megjelentek a színen a huszonévesek.

Az akkori tiltakozók sajátos módon abból az orosz középosztályból kerültek ki, amely a 2000 utáni olajárnövekedésnek köszönhetően viszonylag jól élt. A putyini Oroszország e rétegének jövedelme hétszeresére nőtt tíz év alatt.

Ezért nem azzal volt bajuk, hogy nincs mit a tejbe aprítaniuk, hanem azzal, hogy nincs beleszólásuk az ország ügyeibe. Ha a hatalom például úgy dönt, hogy átvágja a kedvenc erdőjüket egy autópálya kedvéért, akkor ezt megteheti a helyiek megkérdezése nélkül. Ezért bosszantották őket a választási csalások, amelyek hatalmon tartották Putyin pártját, az Egységes Oroszországot. A választók akaratának megfelelő, felelős kormányt akartak.

További különbségek

Most azonban olyan emberek mentek az utcára, akiknek rosszul mennek a dolgai. Az olajáresés és a Putyin ukrajnai kalandja miatt bevezetett nyugati szankciók megtépázták az oroszok életszínvonalát. A jövedelmek éveken át zuhantak, míg az utóbbi időben kicsit nőttek. A szabadon elkölthető jövedelem (azaz a rezsin és az élelmiszer-kiadásokon felüli rész) még mindig csökken.

Ugyanakkor - minden bizonnyal ezzel összefüggésben - az a legnagyobb különbség 2011 és 2017 tüntetései között, hogy míg hat éve csak Moszkvában voltak nagy megmozdulások, és vidéken legfeljebb jelképes demonstrációkat tartottak, addig most a vidék is megmozdult. Oroszországban nagyobb a szakadék a főváros sokkal nyugatiasabb, jobban élő lakossága és a vidék nehezen élő, tradicionálisan gondolkodó lakói között, mint például Kelet-Közép-Európában.

Ha egyszer fellázadnak...

Márpedig ha Oroszországban forradalom lesz, annak vidékről kell indulnia, mert ott éleződnek ki a gazdasági bajok. Bár makroszinten valamit javult a helyzet az elmúlt hónapokban, ebből nem sok látszik a régiókban. Ezek közül számos csődben van, miután adósságtörlesztése egyenlő a teljes költségvetésével.

Néhány éve Putyin úgynevezett májusi rendeletében kötelezte a helyhatóságokat a bérek és a szociális kiadások emelésére, kevéssé törődve azzal, hogy nem mindegyikük jut bevételekhez az olajexportból. Ezek a csóró régiók a területeken működő cégek adóztatásából élnek, amiből nem futja a megemelt kiadásokra. A központi kormány próbált segíteni nekik, de nem sok sikerrel.

Kemény élet

Az eredmény az életszínvonal látványos romlása. Az oroszok átlagosan kiadásaik 55 százalékát fordítják élelmiszerekre, szemben a tíz évvel ezelőtti "boldog békeidőkkel", amikor 35 százalék volt ez az arány. Az emberek lényegében csak a feltétlenül szükséges árukat tudják megvásárolni.

Ez a jelenség megmutatkozik az áruházláncok eredményeiben is. A Magnet, Oroszország legnagyobb szupermarketlánca, amely főként vidéken erős, forgalma jelentős csökkenését tapasztalta tavaly. Az X5, amely a nagyvárosokban szerzi bevételei nagyobb részét, kevésbé szenvedte meg a fogyasztók vergődését.

Jól időzített

Navalnij jól időzített. Borisz Nyemcov halála után ő az egyetlen ellenzéki politikus, aki kihívhatja Putyint. Ugyanakkor a hét végéig nem tudott érzékelhető befolyást szerezni az átlagemberek körében, miután csak azzal kampányolt, hogy Putyinnak mennie kell. Eközben nacionalista húrokon játszott, például támogatja a Krím orosz annektálását.

A korrupcióellenesség témája azonban, úgy tűnik, rezonál az embereknél, miután azt látják, hogy elporlad az elmúlt 17 évben megszerzett életszínvonaluk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tüntetések résztvevőinek száma elérné azt a kritikus tömeget, amely Ukrajnában 2004-ben és 2014-ben is színes forradalomhoz vezetett.

Lehet, talán

Az oroszok részben azért tartózkodtak az ilyen radikális megmozdulásoktól, mert látták azt a káoszt, amely a lázadásokat követte a szomszédos országban. Eközben a moszkvai vezetés sikeresen erodálta az ellenzéket, amelynek belső harcai amúgy sem tettek jó benyomást az emberekre.

Ugyanakkor a korrupcióellenesség lehet az az ügy, amely egy platformra hozza Navalnij értelmiségi és népi támogatóit. Végül is Viktor Janukovics ukrán államfő is ebbe bukott bele 2014 elején.