A rendkívül értékes adományt gondozó kuratórium tagjai között szerepel Demján Sándor üzletember, a mindenkori kulturális miniszter és a Magyar Nemzeti Galéria mindenkori főigazgatója (jelenleg Bereczky Loránd). A nagyközönség nem csupán a két évvel ezelőtt, a Nemzeti Galériában rendezett kiállításról, hanem a tárlatra kiadott 330 oldalas, színes reprodukciókkal és dokumentumfotókkal gazdagon illusztrált albumból is megismerhette a nívós magángyűjtemény legféltettebb kincseit. Vasilescu János, aki hatvan évvel ezelőtt települt át Romániából Magyarországra, a hetvenes években alapozta meg „privát múzeumát”, mégpedig eleinte kizárólag szubjektív és személyes élményei szerint - baráti alapon. Művész és mecénás egymást kölcsönösen tisztelő és szerető viszonyának ritka példája volt Ország Lili és Vasilescu János több évtizedes kapcsolata. Ennek nyomán az ország egyik legteljesebb életmű-keresztmetszete került a román származású gyűjtő tulajdonába: az ötvenes évek olajjal festett, téglafal előtt álló, fehér ruhás leánykájától kezdve a kevésbé ismert kollázsokon át egészen a hetvenes évek végének utolsó képeiig, a Megroppant falakig. Szinte magától értetődően csatlakozott ezek szürrealizmusához Korniss Dezső és Bálint Endre, Anna Margit, Kondor Béla és Deim Pál munkássága, éppúgy, mint Gyarmathy Tihaméré és Barcsay Jenőé. A nagy elődök közül Bortnyik és Kassák, Vajda és Gulácsy, Moholy-Nagy és Mattis-Teutsch vagy Nemes-Lampérth említendő meg feltétlenül - a teljesség igénye nélkül -, de a másik vonulatból is helyet kapott itt Rudnay, Egry, Derkovits és Szőnyi mellett Nagy István rusztikus realizmusa. Párizsban világhírűvé vált hazánkfiai közül Vasarely és Pierre Székely tartozott Vasilescu gyűjtői körébe. Utóbbinak a budapesti Nagyvárad téren 1983-ban felállított, monumentális köztéri Béke-plasztikáját készítette elő az a Vasilescu tulajdonába került, három kisméretű madárfigura, amelyből egyet most a Kossuth téri házi ünnepségen is bemutattak. Itt kell feltétlenül megemlítenünk a szóban forgó gyűjtemény egyik fontos vonását, éspedig azt, hogy másoktól eltérően nemcsak a képekre, hanem a szobrokra is koncentrált. Schaár Erzsébet és Vilt Tibor baráti köréhez tartozott - utóbbi Vasilescu portréját is megmintázta - és a szobrászok sorát Vedres, Kerényi mellett Vígh Tamás valamint Asszonyi egy-egy figurája, érme folytatja. Kőben, bronzban alkotó mestereink mellett ma is élő grafikusaink közül Hencze Tamás Piros jel összefoglaló elnevezésű elvont képsorozata illetve Maurer Dóra Pompeji-ciklusa teszi teljesebbé a szélesen ívelő skálát. W. I.