− A gazdálkodók régóta várják a földforgalmi törvény megszületését. Mikor kerülhet erre sor?

− Néhány héten belül megkezdődik a parlamenti vita, és reményeim szerint egy hónapon belül el is fogadhatja az országgyűlés. Már mindenki elmondta a véleményét a javaslatról, és akik korábban amiatt kritizáltak minket, hogy túl kevés időt hagytunk a megvitatására, most már várják, hogy mikor lesz döntés. Tárgyaltunk a civil szervezetekkel, agrár-érdekképviseletekkel, parlamenti képviselőkkel is. Még a civil szervezetekkel van hátra egy egyeztetés, de a nyilvános vita csendesedni látszik. Sok témában konszenzus körvonalazódik vagy legalábbis jelentősen közeledtek az álláspontok, még akár idén februárhoz képest is. Például a magánszemélyek legfeljebb 300 hektáros tulajdoni korlátja esetében. Korábban volt olyan vélemény, amely szerint ennek legfeljebb 100, de olyan is, hogy 500 hektárnak kellene lennie.

− Azért van, aki szerint még érdemi ponton kellene módosítani a javaslatot. Egy képviselői módosító javaslat szerint az eddigi üzemi formáktól függő birtokmaximumok helyett a magánszemélyek és a jogi személyiségű társaságok használatában lévő terület legyen inkább egységesen 1200 hektár, míg az állattartó telepek üzemeltetőinél és a vetőmag-előállítóknál 1800 hektár lehetne a kedvezményes felső korlát.

− Ezeket a kérdéseket még megvitatjuk a frakcióban és a parlamentben is. Több mint kétszáz módosító javaslat érkezett be, amelyekről még nincs döntés. Az 1200 hektáros földhaszonbérleti plafon az, ami elfogadhatónak látszik. Az, hogy ezt milyen címen és mennyivel lehet meghaladni − a helyben lakás kritériumának betartása mellett −, még döntésre vár, de néhány héten belül véglegesítjük az álláspontunkat. Szintén eldöntendő kérdés, hogy a bérelhető földterület nagysága hatóságilag meghatározott, vagy egy bizonyos -tól−ig határon belül legyen-e. Úgy látom, a foglalkoztatás kérdésében kompromisszum van, mert nehezen lehet az ágazati foglalkoztatási sajátosságok figyelembevételével meghatározni a mértékét úgy, hogy ne legyen további komplikáció. Van benn olyan módosító is, ami kivenné a jogszabályból a foglalkoztatási kötelezettséget.

− A tárca is tudná támogatni a foglalkoztatási kötelezettség elhagyását?

− Úgy látom, hogy a vita ebbe az irányba halad, de még a részletes parlamenti vita előtt vagyunk, illetve a mezőgazdasági bizottság is lefolytatja a szükséges vitákat a módosítókról, ezt követően tudja támogatni a kormány az egyes javaslatokat. A minisztérium álláspontja változatlan: a helyben lakó magyar családi gazdálkodókat igyekszünk helyzetbe hozni. Ragaszkodunk ahhoz is, hogy helyben lakó földműves vásárolhat termőföldet. A véleményezési és vétójoggal rendelkező helyi földbizottság gondolatát, úgy látom, a többség el tudja fogadni.

− Van a parlament előtt olyan módosító javaslat is, amely agrárkamarai feladattá tenné a helyi gazdabizottságok működtetését. Erről a koncepcióról született már döntés?

− Még nem. A célunk az, hogy helyi gazdákból álljon, de ez nem zárja ki, hogy kamarai szervezet legyen, vagy az önkormányzat mellett működjön, ahogy arra korábban már volt példa, de az is elképzelhető, hogy a kamara a bizottság működését segítő külső szakértőt biztosít. Ez viszonylag könnyen eldönthető, és nem olyan elvont gazdaságfilozófiai döntés, mint a birtokméretekkel kapcsolatos vita. De hasznos, ha a kamara szerepet kap − mivel minden termelő kamarai tag is egyben.

− Januárban azt a választ kapta a Napi Gazdaság a tárcától, hogy a vita folytatása során bekerül majd a jogszabályba, hogy az önkormányzatok település- és iparfejlesztési célok érdekében vásárolhassanak termőföldet. Készül-e ilyen tárca által benyújtandó javaslat?

− Már most is benne van a tervezetben indirekt módon, hogy az önkormányzatoknak is lehet földtulajdona, mivel most is folytathatnak, végeznek mezőgazdasági tevékenységet. Az, hogy egy önkormányzatnak lehet földtulajdona, helyes, de hogy ezt hogyan hasznosítja, más kérdés: kiadhatja haszonbérbe, vagy saját maga művelteti meg. Az az álláspontunk, hogy az ipari fejlesztéseket elsősorban a barna mezős területeken kell megvalósítani, és a földvédelem eszközeivel a minimumra kell visszaszorítani, különösen a magas aranykorona-értékű, kiváló minőségű termőföld igénybevételét. Ugyanakkor az ország fejlődése megkövetelheti, hogy ha a megfelelő belterületi ingatlanok elfogytak vagy a barna mezős területek nem teszik lehetővé a fejlesztést, akkor a zöld mezős beruházás legyen a megoldás. Az, hogy erre legyen-e külön jogcím vagy a jelenlegi gyakorlat folytatódjon, még vita tárgya. Mi elsősorban a barna mezős fejlesztéseket támogatjuk.

− A legújabb állami földhaszonbérleti program meghirdetésekor említette, hogy a jelenlegi fele-fele arányról 20 százalék alá szeretné leszorítani a kormány a nagybirtokok, nagygazdaságok arányát. Miért pont húsz százalékot határoztak meg? És ez csak az állami területekre vonatkozik majd, vagy országosan az összes termőföldre?

− Az összesre. Mi a családi gazdálkodást szeretnénk támogatni, és az agrárközéposztályt megerősíteni. Ehhez az egyik eszköz, hogy az állami földtulajdont a korábbiaktól eltérő elvek szerint hasznosítjuk. Hatszázezer hektárra volt 600 szerződése a földalapnak. A jövőben a családi gazdaságok számára hasznosítható méretben szeretnénk meghirdetni hosszú távra a területeket, jószágtartási kötelezettséggel együtt. Idén a pályázatokat el is bírálja az NFA. A birtokszerkezet átalakulása évtizedes folyamat.

A nagybirtokrendszer káros hatásának, következményeinek könyvtárnyi irodalma van Magyarországon. A mai magyar nagybirtokok döntő része állattartással nem, csak növénytermesztéssel foglalkozik, néhány embernek adva munkát. A családi gazdaságok 20-30 hektáronként képesek eltartani egy embert, a nagyüzemeknél nagyságrendekkel több terület kell ehhez. A magyar vidék szempontjából létkérdés, hogy a nagybirtokrendszert visszaszorítsuk. A rendszerváltáskor nem tudott élni az ország a lehetőséggel, de a most megkezdett földhaszonbérleti programban, illetve a földdel kapcsolatos törvénykezés során ezt elő tudjuk segíteni. A birtokmaximumok pont azt a célt szolgálják, hogy egy bizonyos szintnél nagyobbra senki se tudjon növekedni, ugyanakkor fontos, hogy élet- és versenyképes mezőgazdasági egységek jöjjenek létre. Lengyelországban a családi gazdaságok, miközben nagyon is versenyképesek, jóval több embert tudnak eltartani.

A magyar nagybirtok versenyképtelen a családi gazdasági modellen alapuló európai rendszerben, mert alapanyagot állít elő, elvesztette állatállományát, feldolgozókapacitását, és képtelen olyan termelőeszközöket felhalmozni, amivel tovább erősíthetné a gazdálkodás versenyképességét. Erre nem lehet alapozni a jövő magyar mezőgazdaságát és a vidéki foglalkoztatást. Még akkor se, ha esetleg az állatállomány megvan, de nincs mellette késztermék. Ez alól néhány nagygazdaság lehet, hogy kivétel, de egész járásokat találunk, ahol már nincs nagyüzemi állattartás, míg a kisebb gazdaságok még foglalkoznak állattenyésztéssel. A hazai sertéstartás harmadát még most is családi gazdaságok adják, másik harmadát pedig a közepes vállalkozások. Vannak olyan tévhitek, hogy a nagyüzem a versenyképes, de a holland vagy lengyel modellel összevetve nem ez látszik. A fejlettség szintje a minőségi, intenzív termelésben figyelhető meg. A prémium búzában komoly, tőkeerős versenytársaink vannak, míg a kézműves prémium magyar termékek − ami nem okvetlenül kis mennyiségű gyártást jelent − állják a versenyt és megvan a piacuk.

− A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint nem az egyéni gazdaságok, hanem a társas vállalkozások tartanak több állatot jelenleg.

− Nincs itt semmiféle ellentmondás. A mostani program épp azért erősítené meg a családi gazdaságokat, mert föld nélkül nincs lehetőségük több állatot tartani. A földet a gazdáknak program épp azt segítené elő, hogy minél több állatot tartsanak. Annak, hogy az állatállomány nagyobb része jelenleg még a társas gazdaságoknál van, egyszerű az oka. A szövetkezetek vagyonnevesítésekor, illetve az állami gazdaságok privatizációjakor az egy családi gazdaság anyagi és egyéb lehetőségeihez mérten nagy állattartó telepeket elsősorban a menedzsment tudta megszerezni, és azokat ők most valamilyen társasági formában működtetik.

A különböző állati termékeket − például tehéntejet, vágósertést − kisebb volumenben előállító gazdák piaci, elsősorban értékesítési árra vonatkozó alkupozíciója a felvásárló-feldolgozó szervezetekkel szemben a nagyobb termelőkhöz (társas gazdaságokhoz) mérten az elmúlt években kedvezőtlenül alakult. Így a több esetben jövedelmet, esetenként még a költségek megtérülését sem biztosító értékesítési ár is szerepet játszott abban, hogy több családi/egyéni gazdaság felhagyott az állattartással. Mi ezen a helyzeten változtatni akarunk. Ugyanakkor a munkaintenzív ágazatok közé nemcsak az állattartás tartozik, hanem a kertészet és a szőlészet is, ahol a foglalkoztatás sokszorosa az iparszerű nagyüzemi termelésnek. Az egészet egységben kell kezelni.

− Honnan lenne meg a versenyképes agráriumhoz a hiányzó feldolgozói háttér?

− A családi gazdasági modell feltételezi a kis- és közepes méretű élelmiszeripart is. Nyugaton az élelmiszeripar 65 százaléka ebből a körből kerül ki, igaz, mi annak csak a tömegtermékeit látjuk, mert belföl­dön kicsi a termelői hátterű feldolgozás, ami el tudná látni az országot. Ezt az arányt kell növelnünk.

− A konvergenciaprogram 0,4 százalékos teljesítménybővülést vár idén a mezőgazdaságtól.

− Ez reális és teljesíthető célkitűzés. Jó időjárás, méltányos árak és a Jóisten segedelme mellett teljesülhet az elvárás.

− Ha ez teljesül, akkor a konver­genciapálya alapján bevezethető-e az alapvető élelmiszerek áfa­kulcsának csökkentése?

− Először az idei termelésre kell összpontosítani. Egy jó termés önmagában is árcsökkentő hatású, áfacsökkentés nélkül is. A fontos az, hogy minél többen termeljenek: háztájiban, zártkertben, üdülőtelken, a balkonon, a határban, mindenhol. Ez megjelenik a nemzetgazdasági szinten is, mert csökkenti az importot, de amit saját részre termelünk, azon nincs áfa, az megtakarítást jelent és segítség a háztartásoknak is.

− Van-e már bármilyen konkrétum, akár európai bizottsági javaslat azzal kapcsolatban, hogy a 2014−2020 közötti Közös Agrárpolitikával (KAP) kapcsolatos rendeletek csúszása miatt hogyan alakul jövőre a támogatások kifizetése?

− Egyelőre nincs elfogadott javaslat, zajlanak a viták, a bizottság nyár elejére ígéri a kapcsolódó végleges rendelettervezetet. Valószínűleg lesz majd egy átmeneti időszak. Mivel azonban még csak tervezetek vannak, viszont nagyon sok pénzről van szó, ezért a konkrétumok említésével megvárnám a döntést. Szerintem mindenre lehet megoldást találni, a támogatások folytonosságának biztosítására is.

 

Fazekas Sándor életrajza
Végzettség:
1987-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karát cum laude eredménnyel végezte el.
Szakmai tapasztalat:
1987-től a SZIM Karcagi Gépgyár Rt. jogi előadója, majd jogtanácsosa.
1990-től 2010-ig Karcag város polgármestere.
1989 óta a Fidesz tagja, 2010-ig a párt Jász-Nagykun-Szolnok megyei alelnöke.
1998−2002-ben, majd 2006−2010 között Jász-Nagykun-Szolnok megyei országgyűlési képviselő, részt vett több parlamenti bizottság munkájában. 1998−2002 között frakcióvezető-helyettesként is dolgozott.
1994-tól 1998-ig, majd 2002-től 2010-ig a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés tagja, 1994-től 1998-ig, illetve 2002−2006-ban a Fidesz-frakció vezetője.
2010-ben, a parlamenti választások első fordulójában a Fidesz−KDNP területi listájáról kapott mandátumot.
2010 júniusától vidékfejlesztési miniszter.
1998-tól a Kunszövetség elnöke, 2009−2010-ben a Magyar Önkormányzatok Szövetségének társelnöke.