A szerző a Napi Gazdaság szakújságírója

Az eredeti ötlet, amely szerint Selmeczi Gabriella elriasztja mindenféle szörnyű dologgal az embereket attól, hogy a második nyugdíjpillér tagjai maradjanak, csak részben jött be. A tagok három százaléka nem hitt neki. Nem csoda. Az oviban is mindig van egy-két kiskölyök, aki szerint nem igaz, hogy a tüzeskedés és a bepisilés között ok-okozati összefüggés van.

A dolog különösen kellemetlenné akkor vált, amikor az sem térítette el a maradókat, hogy a riogatás után érdemi szankciókat is kitalált a kormány. Ha maradnak, nem kapnak majd nyugdíjat az államtól − pontosabban csak az után jár húsz fillér, amit 2010 előtt produkáltak. Nem hatott, az ovisok megmakacsolták magukat. Pedig tökéletesen igazságtalan rendszert talált ki a kormány, majd azt keresztülverte az Országgyűlésen, korlátozta az Ab hatásköreit, majd kitalálta, hogy a tb-járulék helyett szociális hozzájárulási adó legyen, hogy ne lehessen belekötni semmibe.

Százezer ember azonban maradt. Őket mégse lehet kiretusálni. A határokat viszont át lehet rajzolni. És ha nem sikerül a tagokat kirajzolni a tb-rendszerből, akkor meg kell próbálni a pénztárakat kirajzolni a járulékfizetésből. Ez következik jövőre: nem lehet majd tagdíjat fizetni, csak járulékot. A tagok így csak kicsit járnak rosszul: kapnak állami nyugdíjat, apró megszorítással, ami nem is lesz érvényes mindenkire. A pénztárak is megmaradnak. Ha fenntartják őket tagjaik az önkéntes pénztárak mellett. És az óvó néni is milyen aranyos.