Se Ukrajna, se Nyugat-Balkán: két szék közé zuttyanhat az Európai Unió

Legutóbb Horvátország csatlakozott az Európai Unióhoz 2013-ban. A korábbi Európai Tanács elnök, Charles Michel 2023-ban, 2030-at szabta meg a nyugat-balkáni aspiránsok csatlakozási éveként, ám ez az ígéret egyre valószínűtlenebbnek tűnik.

Vajon mikor történhet meg a következő tagfelvétel és melyik ország lenne az? Talán húsz évvel Zágráb csatlakozása után, 2033-ban?

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

„Lehetetlen jelen körülmények között megmondani, mikor lesz újabb sikeres csatlakozás. A bővítéshez ugyanis több száz döntéshozatali folyamatot kell a tagállamoknak egyhangúlag jóváhagyni, amely a huszonhét tagállam révén huszonhét eltérő érdekrendszert jelent, a folyamatot nagyon könnyen kisiklathatják egyes tagállamok”

– hangsúlyozta az Economx érdeklődésére Kránitz Péter Pál. A Magyar Külügyi Intézet (MKI) vezető kutatója egyben hozzátette:

Itt különösen a Franciaország, Hollandia, és más nyugat-európai tagállamok által tett újabb és újabb követelésekre kell utalnunk. A tény, hogy a Nyugat-Balkánon a döntéshozók és a lakosság egyaránt egyre kevésbé hisz a régió európai perspektívájában, beláthatatlan geopolitikai kockázatokat rejt – fűzte hozzá.

Kétsebességes bővítéspolitika

Ukrajna orosz inváziója óta kétsebességessé vált az EU bővítéspolitikája. Mialatt Észak-Macedónia 16 évet várt a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, addig

Kijev csatlakozási kérelmét rekordidő, mindössze négy hónap alatt elbírálták, és rá másfél évvel már döntés is született a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. 

A nyugat-balkáni államok csatlakozását, egyebek mellett, a jószomszédi viszony kialakításához, például a görög-észak-macedón névvita vagy a szerb-koszovói terület- és státuszjogi konfliktus kérdéséhez kötik az Európai Unióban, addig Ukrajnával és Moldovával szemben a területükön zajló vagy befagyott konfliktusok lezárásának szüksége nem merült fel – ennek nyilván geopolitikai okai vannak a szakértő szerint.

Az EU-nak ugyanis nincsen a kezében egy közös külpolitikai apparátus vagy egy közös hadsereg, ezért csak a bővítéssel tud fellépni keleti szomszédságában, mint hatalmi tényező, ezért az orosz invázióra adott válaszként, politikai kiáltványként lehet értelmezni a gyorsított eljárást. Ukrajna és Moldova EU-perspektívája révén a tagállamok amellett tesznek hitet, hogy készek Kelet-Európa geopolitikai folyamataiba beavatkozni – az érdekérvényesítés eszközeiről azonban, különösen egy háborús helyzetben, nincs egyetértés – fogalmazott Kránitz Péter Pál.

Csapongó Brüsszel

Az ukrajnai háború előtt nem volt annyira egyértelmű, hogy az alapító tagok többsége szeretné a bővítést. Épp a 2004-es big bang, amikor Magyarország is csatlakozott a közösséghez, bizonyítja, hogy

• a nagy nyugat-európai gazdaságok is jól járnak a bővítéssel, hiszen az egységes piac megannyi lehetőséget rejt a nagyobb és ellenállóbb gazdaságok számára,
• de a kisebb és újabb tagállamoknak is jót tett a gazdasági integráció és a kohéziós politika, tehát ez egy win-win helyzet volt.
• Az egyre bővülő tagsággal azonban egyre polarizálódik a közösség úgy a politikai kultúra, mint a külpolitikai érdekmátrix tekintetében, amely a döntéshozatali mechanizmusokra lehet negatív hatással.
• Ezért is tették a nagy nyugat-európai tagállamok a döntéshozatali reformok függvényévé a bővítést 2022 előtt.
• 2022 februárja óta azonban a geopolitikai szükségletek váltak mérvadóvá, s újra politikai felhatalmazást nyert a bővítés Nyugat-Európában is. 

„Ahol nem mi vagyunk, oda potenciálisan behatolnak az EU gazdaságára és a tagállamok gazdasági-politikai érdekeire kihívást jelentő külső erők, az orosz, a kínai, török és arab tőkével együtt ezen államok politikai agendája is” – fogalmazott Kránitz Péter Pál, aki szerint „a politikai akarat már többé-kevésbé megvan, ám a prioritások nincsenek összehangolva. Míg a tagállamok többsége a kelet-európai aspiránsok ügyét tekinti elsődlegesnek, addig Magyarország a nyugat-balkániakét."

Ukrajna vagy a Balkán?

Az MKI vezető elemzője úgy látja, hogy Ukrajna tagsága inkább politikai, mintsem gazdasági szükségletként lebeg a tagállamok többsége szemében, míg a realista döntéshozók tisztában vannak a folyamatban rejlő kockázatokkal és potenciális buktatókkal. „Előfordulhat, hogy a két szék közé zuttyan az Európai Unió, mivel a dinamikusan változó geopolitikai környezet könnyen alááshatja Ukrajna EU-tagságát, mialatt a nyugat-balkáni és dél-kaukázusi tagjelöltek alternatív szövetségi és együttműködési kereteket alakíthatnak ki maguk számára” – hangsúlyozta.

Versenyfutás az oroszokkal

Mivel az EU-nak nincs egységes külpolitikája és nincs saját hadserege, a tagállamok pedig egyedül gyengék, ezért a szakértő szerint csak részsikereket érhet el, s ennek az elsőszámú területe a Nyugat-Balkán lehet.

• Láthatjuk, hogy az elhibázott európai uniós külpolitika miatt az EU ott sincs az asztalnál az Egyesült Államok és Oroszország által megkezdett tárgyalásoknál.
• Az EU antagonista helyzetbe került Oroszországgal,
• válságosak a kapcsolatai az új amerikai adminisztrációval,
• az elmúlt években drámaian megromlott viszonya Kínával is.
• Az egykori EU-aspiránsból lett eurázsiai középhatalom Törökországgal, amely a NATO második legerősebb haderejével rendelkezik, szintén súlyosan megromlott a kapcsolata.
• Saját partnereivel, tagjelöltekkel lép súlyos ideológiai konfliktusba, lásd Grúzia esetét,
• bővítéspolitikája zátonyra futott a Nyugat-Balkánon,
• a Keleti Partnerség programja gyakorlatilag hamvába halt.

„Kudarcokat halmoz az EU külpolitikája, mert merev, liberális ideológiai és eurocentrikus magaslatról viszonyul partnereihez, s köszönő viszonyban sincs a kölcsönös tiszteleten alapuló okos és pragmatikus diplomáciával" – húzta alá Kránitz Péter Pál, aki úgy látja, hogy ráadásul súlyos kettős mércét alkalmaz az Európai Unió Grúziával és Ukrajnával szemben éves jelentéseiben, amelyekben elvileg a tagjelöltek csatlakozási kritériumoknak való megfelelése előmenetelét elemzi a bizottság.

Kettős mérce a gyakorlatban

• Vallásszabadság

A legutóbbi, 2024-es Európai Bizottság jelentés nem talált a vallásszabadságot sértő precedenst Ukrajnában, holott éppen ebben az évben tették egy Zelenszkij elnök által előterjesztett jogszabállyal lehetetlenné az ország legnagyobb egyháza, az Ukrán Ortodox Egyház működését, majd kezdett a belbiztonsági szervek együttműködése mellett erőszakos templomfoglalásokba az ellenegyház. Ezt Ferenc pápa és a Human Rights Watch is ellenezte, az EB figyelmét mégis elkerülte.

Ezzel szemben a grúziai vallásszabadság helyzetét már kétesnek találta a Bizottság, s bár nem részletezte, hogy miért, feltehetően azért, mert az ortodox egyház klérusát felmentette a katonai szolgálatot helyettesítő társadalmi munka alól.

• Véleménynyilvánítás szabadsága

A véleménynyilvánítás szabadsága tekintetében az EB haladást tapasztalt Ukrajnában a vizsgált időszakban. Holott köztudomású, hogy „Ukrajnában a hadi állapot következtében gyakorlatilag megszűnt a véleménynyilvánítás szabadsága, embereket azért börtönöznek be, mert egyes facebook-bejegyzéseket lájkolnak, a belbiztonsági szervek tartják megfigyelés és nyomás alatt a független szerkesztőségeket, kormánykritikus újságírókat tudatosan és irányítottan soroztak be a hadseregbe” – mondta Kránitz Péter Pál, aki szerint a háborús szükségletekkel indokolható korlátozásokhoz képest aránytalanul súlyos támadás alatt áll a sajtószabadság, amire több ukrán civil szervezet, a Harkivi Emberi Jogvédő Csoport, a Tömegtájékoztatási Intézet, de a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet is felhívta a figyelmet. 

Ezzel szemben az EB rendkívül súlyos vádakat fogalmazott meg a grúz kormánnyal szemben és Ukrajnánál rosszabb értékelés adott a véleménynyilvánítás szabadsága kapcsán, holott Grúziában összehasonlíthatatlanul nagyobb a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadsága, mint Ukrajnában.

• Korrupció

Rosszabb értékelést ért el Grúzia a korrupció elleni küzdelem tekintetében is Ukrajnánál, holott a Transparency International korrupcióészlelési listáján Ukrajna a 180 országból a 105 helyen állt 2024-ben (egy helyet rontva előző évi helyezéséhez képest), míg Grúzia a 64. helyen, maga mögé kényszerítve egy sor EU-tagállamot. 

• Beavatkozás a választásokba

Ami a grúz választásokba való beavatkozást illeti. Történt októberben egy választás, ami az országot 12 éve kormányzó, s az Európai Unióval azóta rendkívül szoros partneri együttműködést kialakító Grúz Álom párt elsöprő győzelmével végződött. A szavazatok 90 százalékát az EB kérésére egy holland fejlesztésű elektronikai rendszerrel számolták, amelyek esetében kizárt a csalás lehetősége, de az EBESZ és az EP nemzetközi megfigyelői sem találtak szisztematikus csalásra utaló jelet. A grúz ellenzék mégis orosz beavatkozást és csalást kiáltott, erre azonban azóta sem tudtak bizonyítékot szolgáltatni.

Az MKI vezető kutatója szerint a Grúz Álom párt nem oroszbarát, de tekintetbe veszi az ország földrajzi, történelmi, geopolitikai és gazdasági sajátosságait, nem csatlakozott az oroszellenes európai szankciókhoz és pragmatikus kapcsolatokat ápol Törökországtól Azerbajdzsánon át Kínáig. 

A Grúz Álom kormány tekintettel van arra, hogy a grúz társadalom a keresztény világ egyik legvallásosabb és legkonzervatívabb társadalma, ezért ennek megfelelően a liberális demokráciáktól eltérő belpolitikai döntéseket hozott, például a családvédelem terén.

E kettő körülmény egybenállása elegendő volt ahhoz, hogy az Európai Bizottság úgy határozzon, kiáll a liberális és szélsőségesen oroszellenes és européer grúz ellenzék mellett, és új választások kiírását követeli a kormánytól. Az Európai Néppárt odáig ment, hogy érvénytelennek mondta ki a választások eredményét és a korábbi elnök, a francia születésű Szalome Zurabisvilit tekinti Grúzia egyedüli törvényes képviselőjeként.

A demokratikusan megválasztott kormány delegitimálása rendkívül súlyos beavatkozás egy megbízható partner és EU-tagjelölt belpolitikájába. „Az ilyen folyamatoknak beláthatatlan következményük lehet, hiszen elgondolkodtatják a többi tagjelöltet is, hogy velük is megtörténhet, ha nem a nyugati fősodornak tetsző eredményt hoznak majd a következő választások" – fogalmazott érdeklődésünkre Kránitz Péter Pál, egyben hozzáfűzte, hogy az Európai Unió az elhiteltelenedést kockáztatja a bővítéspolitika kétsebességessé tételével, a demokratikus kettős mérce és a belpolitikai beavatkozások által, amely elhidegíti az EU-aspiránsok és az EU viszonyát, és kinyitja a kaput az Európával szemben nem igazán baráti országok és gazdaságok előtt.