Frakción belüli ellentét alakult ki a cigaretta jövedéki adójának szabályozása kapcsán. A Napi Gazdaság információi szerint a múlt héten lefújt adómódosító szavazás mögött közvetlenül a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és nem a dohánylobbi állt. Utóbbi nem is állhatott, lévén a dohányfront is erősen megosztott, szemben állnak a cigarettában érdekelt nagyok és a sodródohányban érdekelt kisebbek. Ugyanakkor nem az ellentétek, hanem a szükségszerűség hozta az eredeti javaslat elvetését.

Az NGM benyújtott jövedékiadó-módosító három fázisban növelte volna a cigaretta és a fogyasztási dohány adótartalmát, úgy, hogy az utóbbi közterhét lassan felzárkóztatta volna a cigarettáéhoz (pontosabban szűkítette volna a kettő közötti ollót). Tavaly ugyanis a költségvetés nagyjából 40 milliárd forint beszedhető adót vesztett azzal, hogy a fogyasztók átvándoroltak a sodródohány szegmensébe, ahol a termékeken jóval kisebb jövedéki adó van, mint a cigarettán. (A legális cigarettafogyasztás 12 milliárd szál körülire olvadt, míg a sodródohányból eladott mennyiség nagyjából 4,5 milliárd szál elkészítésére volt alkalmas.) Az NGM az elveszett 40 milliárd forintból szeretett volna visszaszerezni, amit egy fideszes sárospataki képviselő épp a kis magyar gyártók − amelyek erősen benne vannak a sodródohány gyártásában − érdekeire hivatkozva torpedózott volna meg a javaslatával.

Az NGM a háromfázisú emeléshez nem nyúlt volna hozzá, de a javaslat nyomán a cigaretta és a sodródohány közti jövedékiadó-rés nem szűkült, hanem növekedhetett volna. Ráadásul a prémium kategóriás cigarettáknál nagyobb arányban nőtt volna a közteher, ami tovább gerjesztette volna a lakossági fogyasztás alsóbb szegmensbe vándorlását, növelve a kieső adóbevételt.

Ezért fúrta meg végül az utolsó pillanatban az NGM a saját előterjesztését − hogy ebben mennyire vettek részt a nagyobb gyártók, nem tudni, de az biztos, hogy a törvényhozatali nagyüzemben alig-alig érvényesültek a lobbiszervezetek. Többen arra panaszkodtak, hogy észérvekkel nem lehetett hatni sem a frakciókra, sem a kormányra, így fordulhatott elő, hogy a leginkább fájó törvényeknél a lobbiszervezetek egy-egy képviselő segítségét felhasználva "suttyomban" próbáltak meg módosítókat beadni az utolsó pillanatban − általában kevés sikerrel. Az NGM viszont megtalálta a módját, hogyan állítsa maga mellé a frakciót, hiszen a beadvány az Alkotmányügyi Bizottság támogatásával jött, ami jelen állás szerint ütőkártyának bizonyult.