A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

A magyar gazdaság növekedése már jóval a 2007-es világgazdasági válság előtt elkezdett lassulni és lényegesen lemaradt a környező országokétól. Ha a növekedési lemaradásunkat tényezőkre bontjuk, a leglátványosabb elmaradás az új munkahelyek létrehozásában volt, a beruházási aktivitás is elmaradt a többi országétól, a termelékenység viszont nálunk is gyorsan bővült. E növekedési mintát gyakran hozták összefüggésbe a munkát terhelő adók magas szintjével. Míg a környező országokban sorra egykulcsos adórendszereket vezettek be, nálunk egy rendkívül progresszív adórendszer volt, ráadásul a legmagasabb marginális kulcsok már az átlagjövedelem szintjén is érvényesültek. A magas adóterhelés ösztönözte az adóelkerülést, így lényegesen magasabb adóterhelés mellett a beszedett adók GDP-hez viszonyított aránya nem volt több annál, mint amennyi a régió többi országában alacsonyabb kulcsok mellett befolyt az államkasszába. Ezt felismerve a növekedést ösztönző gazdaságpolitikai törekvéseknek az adó-versenyképességben mutatkozó hátrányok lefaragása került a középpontjába. A Bajnai-, majd az Orbán-kormány is több lépést tett a munkát terhelő adókulcsok mérséklése és az adóalap szélesítése irányába, a kedvezmények körének és mértékének szűkítésével, az áfa és egyéb adók emelésével, részben pedig a kiadások lefaragásával teremtve meg a személyi jövedelemadó (szja) mérséklésének fedezetét. E lépések eredményeként az szja költségvetési bevételekhez való hozzájárulása a 2006-os 14 százalékról 2011-re 10,5 százalék közelébe mérséklődhet.

Az szja nemzetközi mércével is kiugró progresszivitásának mérséklése a magyar adórendszer számos problémáját képes orvosolni. Egyrészt az alacsony egységes kulcsok − a kivételek, kedvezmények csökkentésével, illetve megszüntetésével − csökkentik az adóelkerülés ösztönzőit, illetve a munkajövedelmek tőkejövedelemként kimutatásának adóelőnyét. Másrészt a marginális adóráta számottevő csökkentése a felsőbb jövedelmi szegmensben növeli a magasabb termelékenységű munkaerő munkakínálatát, ami pozitívan hat a növekedésre. Mindkét hatás az adóalap szélesedését eredményezi, ami részben pótolhatja a kieső adóbevételeket.

Az egykulcsos adórendszerrel szemben az egyik leggyakrabban felmerülő kritika, hogy − a progresszív adórendszerrel szemben − nem mérsékli a jövedelmi egyenlőtlenségeket, vagyis az adórendszer jövedelem-újraelosztó funkciója gyengül. Ezzel szemben két érvet lehet felsorakoztatni. Egyrészt a magas jövedelműeknek sokkal nagyobb lehetősége van az adóelkerülésre, jövedelmük elrejtésére vagy munkajövedelem helyett más, alacsonyabb kulccsal adózó jövedelemként történő kimutatására. Ahol magas az adóelkerülés, ott a progresszív adórendszer elveszíti tényleges progresszivitását, így az egykulcsos adó bevezetésének kedvezőtlen újraelosztási hatásai jóval enyhébbek. Nem véletlen, hogy az egykulcsos adórendszer többnyire a gyengébb adómorállal és alacsonyabb adóbeszedési hatékonysággal jellemezhető kelet-európai országokban és a volt szovjet tagköztársaságokban vált népszerűvé.

A másik szempont, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni az egykulcsos adórendszerek értékelése során, hogy a rendszert bevezető országokban egy kivétellel (Grúzia) mindenütt megmaradt az alacsony végzettségűek elhelyezkedési esélyeit támogató elem. Van, ahol adómentességi határ, van, ahol a magyar adórendszerből is ismert adójóváírás működik, amelynek következtében a minimálbér környéki keresetek adóterhelése nulla vagy nagyon alacsony. Ugyanakkor a tb-járulékok ezeket az alacsony jövedelmeket is terhelik.

Magyarországon a  2009-től kezdődő szja-módosítások úgy mérsékelték a magasabb jövedelműek marginális adókulcsait, hogy az adójóváírás rendszerét alapjaiban nem változtatták, bár a valorizáció elmaradása miatt fokozatosan mérséklődött az szja-mentes jövedelem alsó határa. A 2012-es adójavaslat viszont kivezeti ezt az elemet az adórendszerből, gyakorlatilag az adóeltörlés mérséklése teremti meg az alacsonyabb kulcsok fedezetét. Jelenleg hangos vita zajlik a sajtóban arról, hogy az alacsony jövedelmek megadóztatásából fakadó terhet ki viselje. Egyelőre a vállalkozások állnak vesztésre, mivel a kormány bejelentette a minimálbér jelentős mértékű megemelését. Ugyanakkor a munkaadói terhek mérséklése érdekében körvonalazódik egy kompenzációs rendszer is.

Ha a hosszabb távú hatások szempontjából ma még sok bizonytalanságot rejtő átmeneti kompenzációtól eltekinthetünk, a ma ismert paraméterek alapján is megvizsgálhatjuk, hogyan alakul a magyar munkaerő adó-versenyképessége a környező országokhoz viszonyítva. A 16 százalékos egységes kulccsal Magyarország − legalábbis az szja-kulcs mértékét tekintve − igen versenyképes helyzetbe kerülne, hiszen annak mértéke a legalacsonyabb lenne a régióban. A versenyképesség szempontjából azonban a munkát terhelő teljes adóék számít, e tekintetben pedig a magasabb jövedelmi szegmensekben is csak megközelítjük a visegrádi hármak adóterhelésének átlagát.

A bevezetni tervezett adórendszer az átlagjövedelem feletti szinteknél erőteljesen csökkenti mind az átlagos, mind a marginális adóéket, így érdemben növelheti a munkakínálatot.  Ezzel szemben az adójóváírás kivezetésével az átlagbér alatti jövedelmi szinteken az átlagos adóterhelés jelentősen emelkedik: az alacsony keresetű munkavállalók átlagos adóterhelése az OECD-országok között a legmagasabb lesz. A nemzetközi adóversenyben jelentős hátrányba kerülnek az alacsony végzettségű munkavállalók. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy ez szükséges rossz, az adóelkerülés elleni harcban ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a minimálbérre bejelentett adóelkerülők is kivegyék részüket a közteherviselésből. De akad egy másik megfontolásra érdemes nézőpont is. A globalizáció legnagyobb mértékben az alacsony végzettséget igénylő munkahelyeket veszélyezteti. Ám ha csak régiós szinten gondolkodunk, szomorú tény, hogy Magyarországon lényegesen magasabb az alacsony képzettségűek aránya, mint a visegrádi országokban. Ráadásul e nagyobb populációból sokkal kisebb az alkalmazásban állók aránya, mint a környező országokban. A Széll Kálmán terv számos javaslatot fogalmazott meg e réteg foglalkoztathatóságának növelésére, de ahhoz, hogy ezek a törekvések eredményesek legyenek, szükség van az adórendszer támogatására is.


Csermely Ágnes, MNB