Nincs könnyű dolga annak, aki igazságot akar tenni a hipermarketláncok és bevásárlóközpontok, illetve az élelmiszer-feldolgozók és -kereskedők között újra és újra fellángoló árvitákban, különösen ami az úgynevezett beszerzési ár alatti értékesítést, az Angliában és Franciaországban szigorúan szabályozott módszert illeti. Lapunk kérdésére mindössze két szupermarketlánc képviselői - nevük elhallgatását kérve - vállalták, hogy elismerik a beszerzési ár alatti értékesítés létezését. Egyikük elmondása szerint elég belenézni egy reklámújságba, és egy rutinos beszerző első látásra megmondja, mely terméket kínálják beszerzési ár alatt a kereskedők. Természetesen az ilyen akció csak arra jó, hogy becsalogassák a vevőt a boltba, a vásárlók által megvett többi termék árréséből könnyedén megtérül a beszerzési ár alatti értékesítés vesztesége. "Még azok a nyugdíjasok sem állják meg, hogy ne vegyenek néhány más terméket is az akcióson kívül, akik boltról boltra járva keresik a legolcsóbb termékeket" - állítja az egyik áruházlánc illetékese. Egy másik szupermarketlánc vezető munkatársa úgy informálta a NAPI Gazdaságot, hogy a hipermarketláncoknál még jobban elterjedt e módszer, mint náluk, példaként említett egy ismertebb étolajmárkát, amelyet csaknem minden cég beszerzési ár alatt kínál. Megfelelőnek tartja ugyanakkor a jelenlegi szabályozást és nem tart szükségesnek szigorításokat, hiszen véleménye szerint ezen akcióknak a fogyasztók hosszú távon is nyertesei, mivel ezeknek is köszönhetően a leghatékonyabb cégek maradnak életben. Egy multinacionális üdítőipari cég képviselője szintén úgy nyilatkozott, hogy a beszerzési ár alatti értékesítés elterjedt Magyarországon, ám a gyártók nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt a folyamatot érdemben befolyásolni tudják. Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (Éfosz) főtitkára, Piros László az egyik legkomolyabb problémának azt tartja, hogy ma Magyarországon még az sincs pontosan meghatározva, mi is tekinthető beszerzési árnak. Mivel erről még az illetékes hatóságok véleménye is megoszlik, aligha várható a Gazdasági Versenyhivataltól (GVH), hogy "kezelésbe vegye" azokat a kereskedő cégeket, amelyek ideig-óráig tartó akcióban beszerzési ár alatt kínált élelmiszerekkel igyekeznek kiszorítani versenytársaikat vagy a velük nem jó viszonyban lévő beszállítókat a piacról. Többen úgy vélekednek, hogy meg kellene szigorítani a fúziókat a piacon. Ez szerintük azért lenne hatásos, mert nem lenne egyik szereplőnek sem érdeke meggyengíteni a versenytársat, ha utána nem tudja felvásárolni. A GVH illetékese szerint, bár fuzionálni nem nehéz Magyarországon, erre azonban szükség van, hogy majdan tőkeerős cégekkel léphessünk be az Európai Unió 400 millió főt számláló piacára. A Spar áruházlánc szóvivője, Fehér István elmondta, hogy cégük soha nem értékesít beszerzési ár alatt és logisztikai, illetve számítógépes rendszerük szinte lehetetlenné teszi, hogy a fogyasztóknak gyengébb minőségű árut adjanak el. A fogyasztóvédelem erősítését fontosnak tartja, hiszen "a fogyasztók megelégedettsége a legfontosabb szempont". Fehér rámutatott: a vásárlók olcsóbb árakat nyernek a kiélezett piaci versennyel és a Spar áruházak minden "törvényes, de egyben etikus" eszközzel igyekeznek a kedvükben járni. A Tesco sem értékesít a beszerzési ár alatt, hisz versenypolitikájának csak egyik szegmense az ár - mondta Varga Mónika sajtóreferens. Az Auchannál szintén rendeznek vásárlói akciókat, azonban a vesztességgel történő eladás szigorúan tilos - tudtuk meg Kozsdai Andreától, a cég sajtófelelősétől. Szerinte éppen a szállítók azok, akik forgalmuk növelése érdekében kezdeményezik az akciókat. Egy komoly cégnél a fogyasztók esetleges megtévesztése sohasem lehet szándékos, a szolgáltatás minőségével többet lehet elérni. Kevésbé mutatkozott közlékenynek a Metro. Elmondásuk szerint bár nem értékesítenek beszerzési ár alatt, a kérdés az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) napirendjén van, és a Metro álláspontját az OKSZ idén megjelenő közleménye fogja tartalmazni. A szövetségnél megerősítették: tárgyalások folynak az Éfosz és az OKSZ között bizonyos ajánlások kidolgozásáról, részletekről azonban még korai beszélni. Bár a feldolgozók és a kereskedők sok tekintetben ellenérdekeltek, mivel mindenki minél többet akar eladni, mégis sok a közös érdekük is - válaszolta kérdésünkre Vámos György, az OKSZ képviselője. A konzerviparban ismert Bonduelle Nagykőrös Kft. szintén nem tart beszerzési ár alatti értékesítési akciókat, elmondásuk szerint ezzel a módszerrel csak a nagyobb, tőkeerősebb cégek tudnak dolgozni. Az ilyen akciókon a beszállítók vesztenek a legtöbbet, akiknek rentabilitása jelentősen csökkent az elmúlt 2-3 évben - mutat rá Kisvári Ferenc kereskedelmi igazgató. Véleményük szerint 20-30 százalékos piaci részesedést már erőfölénynek lehetne minősíteni. A Magyar Hússzövetség (MHSZ) főtitkára, Menczel Lászlóné szerint valószínű, hogy a "konkurenseltörlő" vásárlói akciók árát előbb-utóbb a fogyasztók fogják megfizetni. A főtitkár asszony javasolja a GVH jelenlegi büntetési tételeinek emelését, ismétlődő esetekben pedig a működési engedély bevonását. Elmondása szerint a beszerzési ár alatti akciók fedezetét a hipermarketek a gyártóktól különféle trükkös kondíciókkal (például "polcpénz") szerzik meg. Ezzel a módszerrel jelentős jövedelemátcsoportosítás történik a termelői szférából a kereskedelmi szférába. Az 1990 és 1996 között érvényben lévő versenyjogi szabályozás még úgy rendelkezett, hogy az a cég tekinthető gazdasági erőfölénnyel rendelkezőnek, amely legalább 30 százalékos piaci részesedéssel bír. Az azóta módosított törvény azonban már úgy szól, hogy az a vállalkozás van gazdasági erőfölényben, amelynek piaci magatartása kialakításakor nem kell tekintettel lennie versenytársai piaci lépéseire, hiszen azok egyenként és összességükben sem tudják uralni a piacot. Szakértők szerint ma Magyarországon nincs olyan áruházlánc, amely 10 százalék feletti piaci részesedéssel bírna. Könnyen belátható, hogy ha valamelyik cég erre a "gumiszabályra" hivatkozva vádolja be piaci versenytársát gazdasági erőfölénnyel való visszaélésre hivatkozva, annak érveit még egy első éves jogászhallgató is ízekre szedi. Egyszerűbb a helyzet, ha a beszerzési ár alatti értékesítés bizonyíthatóan együtt jár a silányabb minőségű termékkel, és erre nem hívják fel külön a fogyasztó figyelmét. Ebben az esetben már könnyebben rábizonyítható a cégre a fogyasztó megtévesztésének cselekménye. GY. R. **** KERETBEN **** Megragadó történet Milyen márka jut eszébe az olvasónak a szörpről? Talán nem teljesen megalapozatlanul azt gondolom, hogy a legtöbbjüknek a Szobi. Sőt, talán nagyon is valószínű, hogy a Szobi szörp. A francia kézben lévő Szobi Szörp Rt. olyan márka birtokában van, amelynek korábban jószerivel egyetlen vetélytársa sem volt a hazai piacon. Úgy tűnik azonban, hogy a hegemónia elkényelmesítette a céget, amely pedig a semmiből küzdötte fel magát a vezető gyümölcslégyártók közé. A szobi szörpök esetenként máig megtartották egyik rossz tulajdonságukat, amely távolról sem járult hozzá népszerűségükhöz, és amely ma már enyhén szólva is érthetetlennek, kereskedelmi szocreálnak tűnik. Ennek jelét akkor is őrzi a polc, ha a szörp már rég elfogyott. Az üveg ragacsos karikalenyomata után ugyanis biztos szemmel megállapíthatjuk, hol voltak találhatók a szobi szörpök. Ma már a legerősebb tisztítószert is nyugodtan betehetjük az élelmiszerek mellé anélkül, hogy tartanunk kellene a beszennyezéstől. Ez jószerivel automatizmus, senki sem vizsgálja meg, hogy egy termék fog-e, ragad-e, piszkos-e. Néhány élelmiszerfajtán kívül, ahol még dívik a szocreál csomagoláskultúra (például a liszt és a cukor), a gyártók egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy a termékük kiszerelése ne teljesítse minden esetben a minimálisan elvárható követelményeket. Ilyenkor ugyanis a fogyasztó akkor is elfordul az árutól, ha egyébként szereti. Én kedvelem a szobi málnaszörpöt. Tudom, mi van benne, illetve mi nincs, de alkalmasint szívesebben iszom, mint egy marginális gyümölcstartalmú és még olcsóként is drága szomjoltónak számító gyümölcslevet. Legutóbbi bevásárlásomkor le is vettem egy szörpöt, de már akkor megbántam, amikor megfogtam az üvegét. Ragadt mindenhol. Törölgethettem a kezemet, majd szortírozhattam a többi árut, nehogy összekenje azokat, a szatyrot, az autót, majd otthon elmoshattam az üveget előre. Túl nagy ár egy kedvencért, amellyel egyébként is több a munka, mint csábító konkurenseivel, a gyümölcslevekkel, az üdítőkkel. Nem hinném, hogy a ragadozó szörp megszelídítése sokba kerülne a gyártójának, akár a kiszereléskor, akár a szállításkor nyeri is el a termék felismerését sötétben is biztos kézzel segítő mázát. Bár érdekes marketingeszköznek tűnik, hosszabb távon aligha hatékony, ha a márkahűséget úgy igyekszik egy cég kialakítani, hogy a vevő kezébe ragad a termék. Hiába nem szutykos tíz esetből nyolcszor az üveg, ha valaki éppen egy ragacsosat fog ki, akkor legközelebb esetleg már nem tesz újabb próbát. Én azonban nehezen hagyom magam elvadítani gyerekkori kedvencemtől, így sorozatos rossz tapasztalatom ellenére több-kevesebb sikerrel kutatom a boltokat a nem ragadós szobi szörpökért. Legutóbb találtam is egy polcnyi makulátlan üvegsort belőle. Óvatos duhajként az egyiket alapos vizsgálatnak vetettem alá. Hibátlan volt. Üresen maradt helyén viszont ott volt az árulkodó ragacskarika, őrizve az előző szállítmány nyomát. Így most végképp elbizonytalanodtam, hogy a cég csak képtelen tartósan jó csomagolású terméket árusítani vagy ragadós trükkjével a szörpjeiről a gyümölcsleveire akarja szoktatni a vásárlóit. T. ELEVEN