A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Ázsia harmadik legnagyobb gazdaságának hirtelen mélyrepülése csak részben vezethető vissza a globális likviditási környezetben várható változásokra. India hasonló válságon esik át, mint amikor 1991-ben az ország külső egyensúlyi pozíciójának megbomlása miatt az IMF segítségére szorult. Akkor nagy árat kellett fizetnie: az aranytartalék jelentős részét Svájcba és Londonba szállították, a korábban zárt indiai gazdaságot nyomott áron nyitották meg a külföldi tőke előtt.

A probléma most is a külső egyensúly megbomlásával kezdődött. Az elmúlt évtized látványos gazdasági növekedése sokkal inkább szólt egy széles középosztály felemelkedéséről és az ezzel együtt bővülő belső piacról, mint az indiai exportszektor globális megerősödéséről. E tekintetben a növekedési modell a kínai ellenkezője, ott a külpiaci pozíció erősítésétől maradt le a belső vásárlóerő javulása. Ezt a különbséget tükrözik a külső pénzügyi pozíciók is: míg Kína tetemes kereskedelmi és folyó fizetési többletet halmozott fel − kötött árfolyamrendszerrel és viszonylag elfojtott inflációval −, addig Indiában a belső piac növekedése és a lemaradó exportszektor mögött hatalmas külkereskedelmi és folyó fizetési hiány halmozódott fel, inflációt gerjesztve és súlyos nyomás alá helyezve a rúpiát.

Felére esett a tempó

A rúpia a dollárral szemben a Fed május végi szigorítási jelzése óta közel 20 százalékkal gyengült, ami a nagy külső adósság miatt érzékenyen érinti az indiai gazdaságot. Az öt évvel ezelőtti 9 százalékos év/éves GDP-bővülés idén április−júniusban 4,4 százalékra lassult az előző negyedévi 4,8 százalék után. Elsősorban a fogyasztás és a beruházások álltak le; a folytatást illetően aggasztó, hogy augusztusban a feldolgozóipar négy év után először zsugorodott az HSBC PMI indexe szerint.

Az állami beruházások eddig valamelyest ellensúlyozni tudták a lassulást − nélkülük 4 százalék alá kerülhetett volna a növekedési ráta −, ám mivel a hétvégén Manmohan Singh miniszterelnök a parlamentben ígéretet tett a külső egyensúlyi problémák, illetve a költségvetési hiány kijavítására, aligha várható ezek folytatása. A következő negyedévekben várhatóan kiesnek az állami beruházások, miközben egyszerre lép be fiskális és monetáris szigorítás, ami miatt a gazdaság tovább fog fékezni.

A benzinkutakon is elfolyik a tartalék

A rúpia gyengülése miatt kényszerül az indiai állami olajipari vállalat a finomítóiból kikerülő üzemanyag árának emelésére. Becslések szerint a választásokig még legalább 5 rúpiával drágul a benzin literje, aminek érezhető hatása lehet az idén 10 százalék körül tetőző inflációra (az üzemanyag árának minden 1 rúpiányi emelése 8 bázisponttal növeli az inflációt). Az üzemanyag miatt apad az indiai jegybank devizatartaléka is, mert folyamatosan dollárral kell ellátnia az olajvállalatokat, hogy azok képesek legyenek beszerezni a nyersanyagot. Az indiai pénzügyminisztérium számítása szerint évente legalább 9 milliárd dollárt spórolhatna az ország, ha sikerülne az olajat Iránból beszerezni. Az embargó sújtotta Teherán ugyanis rúpiát is elfogad az olajért cserébe, ráadásul azt indiai termékekre − így gyógyszerekre és élelmiszerre − kénytelen költeni.

A jegybank még bírja

Singh hétvégi beszéde átmenetileg nyugtatóan hatott a befektetőkre. A kormány hangsúlyozta, hogy a 91-es fizetési krízis nem fog megismétlődni, mert a jegybanknak (RBI) az elmúlt évtizedben sikerült megfelelő devizatartalékot felhalmoznia. Jelenleg 280 milliárd dollárnyi tartalékon ül az RBI, ami héthavi importot fedez (1991-ben háromheti importot fedezett a tartalék). A jegybanki intervenciók miatt azonban a tartalékok sebesen apadnak, május óta nagyjából 9 milliárd dollárt költött az RBI a rúpia stabilizálására (nincs árfolyamcélja, a hivatalos kommunikáció szerint az ingadozást próbálja tompítani). Emellett 5 milliárd dollár távozott az indiai eszközökből, emiatt a jegybank korlátozást vezetett be a tőkekivitelre. A tartalékok összességében ez idő alatt nagyjából 5 százalékkal csökkentek; összehasonlítva a hasonló szerkezeti problémákkal küzdő Indonéziával és Törökországgal − ahol a tartalékok 10-15 százaléka tűnt el − ez egyelőre kezelhetőnek tűnik.

A külső adósság most 172 milliárd dollár, ami az összes adósság 44 százaléka és a GDP 21 százaléka. Az összeg nem vészesen nagy, ráadásul jelentős része a vállalatokat terheli, probléma viszont, hogy nagyon rövid az adósság lejárata, gyakorlatilag a teljes állományt 2014 márciusáig meg kell újítani. Ami a jövő évi állami lejáratot illeti, az százszázalékosan fedezve van, ami megint csak komoly különbség a húsz évvel ezelőtti válsághoz képest − emelte ki a Moody's. Vagyis a közeljövőben még egy külső sokk esetén sem fenyegeti Indiát fizetésképtelenség.

Reformok a választások előtt?

India folyó fizetési hiánya jelenleg 88 milliárd dollár (a GDP 4,8 százaléka), a kormány idén ezt 70 milliárd dollár alá akarja szorítani. A 10 százalék körüli infláció miatt az RBI új elnökének valószínűleg folytatnia kell elődje kamatemeléseit, ami viszont megdrágítja az adósságtörlesztést és megnehezíti a vállalati beruházások forrásának megteremtését. Pedig a kormány terve éppen az, hogy a megújításhoz szükséges devizát állami vállalatokon, elsősorban olajipari és pénzügyi cégeken keresztül szerzi be. A külső egyensúlytalanság miatt politikailag kényes reformintézkedésekre is kényszerülhet a Kongresszus Párt által vezetett kormánykoalíció. Ezek közül a szegényeket érintő ártámogatási rendszer került szóba, illetve néhány eddig zárt szolgáltatási szektor liberalizációja. Singh a biztosítókat és a nyugdíjrendszert említette a hétvégén, mint ahol több működőtőkét látna szívesen, ami szakértők szerint a piaci liberalizáció mellett a távközlési szektorhoz hasonló privatizációval járhat. Megfigyelők mindenesetre szkeptikusak, hogy az évek óta halogatott érzékeny reformokat hogyan lehet meglépni a jövő májusi választásokig.