Wallenberget a szovjet titkosszolgálatok 1945-ben a magyar fővárosban tartóztatták le. További sorsát azóta is homály fedi; a legelterjedtebb, egy 1957-ben közzétett hivatalos jelentésen alapuló verzió szerint 1947. június 17-én a korszak szovjet állambiztonsági szervének lubjankai börtönében hunyt el, szívroham következében. Moszkva mindaddig tagadta Wallenberg elhurcolását.

Több, önmagát szemtanúnak valló személy azt állította, hogy évekkel a halálozás hivatalos dátuma után találkozott Raoul Wallenberggel.
Marie Dupuynak, Wallenberg unokahúgának szerdán kiadott közleménye szerint az orosz levéltárakban több olyan, konkrétan a diplomata sorsával kapcsolatos iratot őriznek, amelyekhez eddig sem a család képviselőinek, sem független kutatóknak nem volt hozzáférésük. Dupuy rámutatott, hogy az orosz hatóságok ezt a hozzájuk beérkezett hivatalos és privát kérések ellenére sem engedélyezték - írja az MTI.

Kapcsolódó

"A válaszok felkutatása részünkről mindaddig folytatódik, amíg meg nem tudjuk, hogy mi történt Raoul Wallenberggel és hogy miért" - hangzott a kommüniké, amelyet a Wallenberg családot az orosz bíróságokon képviselő "29. csoport" adott közre.

Ivan Pavlov ügyvéd az Interfax hírügynökségnek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy az ügy nemcsak "egy kiemelkedő személyiség emlékének helyreállítását" szolgálja majd, hanem precedensi minőségben "erős érvként szolgál majd" a KGB és más szolgálatok archívumainak megnyitása mellett.

Wallenberg 1944 júliusától szolgált a budapesti svéd nagykövetség első titkáraként. Ebben a minőségében ezrével bocsátott ki életmentő menleveleket. A diplomata egyébként az amerikai Háborús Menekültek Bizottságának (WRB) megbízásából lépett fel a magyarországi üldözöttek védelmében.

Az anyakönyvi adatokat is számon tartó svéd adóhatóság a BBC orosz nyelvű szolgálata szerint csak tavaly ősszel, vagyis 71 évvel eltűnése után minősítette halottnak Raoul Wallenberget.