A EU-US Passenger Name Record (PNR) nevű egyezményt 408 igen szavazattal, 226 nem és 33 tartózkodással szavazta meg az Európai Parlament. Meglehetősen sokan szavaztak az egyezmény ellen, mivel adatvédelmi aggályaik voltak, ide értve a jelentést készítő Sophie in'T Veld parlamenti képviselőt, aki végül nem adta nevét a végeredményhez. A képviselők elutasították, hogy az egyezményt az Európai Bírósághoz továbbítsák.

Az Egyesült Államok hatóságai aktív adatbázisban 5 évig tarthatják a PNR adatokat. Az első 6 hónap után, minden olyan információt, amelyet utas-azonosításra lehet használni, "személyteleníteni" kell, valamint az 5 év lejárta után egy "alvó" adatbázisba kerülnek az információk, amelyeket csak szigorúbb hozzáférés mellett akár 10 évig használhatnak az USA hatósági emberei. Az adatokat ezután teljesen anonimizálni kell az utas azonosítására alkalmas összes információ törlésével. Ha az adatot valamilyen eljárásban használják fel, akkor addig marad az aktív PNR adatbázisban, míg az eljárás dokumentációját nem archiválják.

"Érzékeny" adatokat is gyűjtenek

aKorábban az EU hasonló egyezményt kötött Ausztráliával, most tárgyalnak ugyanerről Kanadával is. A PNR adatokat főleg a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés (amelyet az amerikai jog legalább 3 év börtönnel büntet) elleni harcban használják. Az adatok közt úgynevezett "érzékeny" adatok vannak, mint etnikumra, vallásra, fizikai vagy mentális állapotra, szexuális orientációra vonatkozó információk (akár az, hogy valaki milyen menüt rendel légiútja során, vagy segítséget kér betegség miatt). Ezeket, ha nem kifejezetten valamilyen nyomozás során használnák, a kézhezvétel utáni 30 napon törlik visszavonhatatlanul. Az utas elvileg az USA joga alapján kérhet jogi eljárást, illetve megismerheti saját PNR adatait, nem megfelelő adatok esetén azok törlését is igényelheti.