– Csak öt éve dolgozik a Rowland PR-ügynökségnél, s a harmincas évei közepére már az első számú vezetővé vált. Hogyan csinálta? – Tanácsadóként kerültem a Rowlandhoz, amely egy nemzetközi PR-ügynökség-hálózat magyar tagja, 2000. októberében pedig a Saatchi & Saatchi Kft. PR-divíziója lett. A Rowland profitcenterként működik a cégen belül, önálló PR-szolgáltatással vagy éppen egy integrált kommunikációs kampányban a területet képviselve. Az összeolvadás után a Rowlandnál – a kilenc főből – ketten maradtunk a kolléganőmmel, ma pedig már újra nyolcan dolgozunk, évről évre többen. Néhány hónapja a klasszikus PR-ügynökségi szolgáltatások mellé létrehoztunk egy önálló egységet, amit Rowland Eventsnek hívnak, ez rendezvényszervezési szolgáltatást biztosít. Alapvetően nem vagyok „nyomulós”, úgy érzem, inkább lassan, megfontolva haladok. – Ehhez azért kell némi élettapasztalat is. Milyen volt az út eleje? – Huszonegy éve, tizennyolc évesen kezdtem el dolgozni. Sátoraljaújhelyi születésű vagyok, ahol a szüleimet követve az Elzett Zárgyártó Vállalatnál kezdtem. Levelező tagozaton végeztem el a kereskedelmi főiskolát, kereskedelmi üzemgazdász diplomát szereztem. A kisvárosi élet számomra túlzottan belterjes volt, így 19 évesen elköltöztem. Úgy éreztem, egy másik világra van szükségem ahhoz, hogy megvalósítsam azt, amit szeretnék. Valami nagyobbra, nyitottabbra vágytam, így automatikusan adódott Budapest. Kilobbiztam a vállalaton belül, hogy a fővárosi irodájába kerüljek, innen egyszerűbb volt a főiskolára is járni. – Milyen döntések nyomán jutott el a gyár budapesti irodájából egy PR-ügynökség vezetéséig? – Budapesten nemsokára egy kényszerdöntés következett. Az Elzett nem volt könnyű helyzetben, fővárosi irodáját felszámolta, nekem pedig pénzt kellett keresnem a tanulás mellett. Rövid vendéglátó-ipari kitérő után – pincér voltam – egy magyar magánvállalkozásnál kezdtem el dolgozni, ahol 8 évet töltöttem. Ez a Multireklám Kft. volt, ami éppen ezen időszak alatt vált az óriásplakát-piac vezető cégévé. Amikor csatlakoztam a csapathoz, akkor még ott is talán összesen nyolcan dolgoztunk egy kis irodában. A legkisebb emberként kezdtem, aztán hamar látszott, hogy olyan dolgokkal érdemes foglalkoznom, mint például, hogy hogyan lesz ez a cég, márka vonzóbb a vevői, megrendelői számára. Egyre több erre irányuló feladatot kaptam, oldottam meg. A vevők médiavásárlók, még korábban reklámügynökségek voltak, akik közvetlenül vásároltak, hiszen a marketingkommunikációs szakma még nem szakosodott ennyire. Egyre inkább a „pozitív vállalati képen” dolgoztam, és hamarosan kiderült, jó érzékem van hozzá. Fokozatosan a PR felé mozdultam, a cég fejlődésével több is lett az ilyen feladat. Sokat tanultam a cég tulajdonosától, aki nagyon bízott a PR imázsépítő, majd pedig profitot teremtő erejében. A Multireklámtól már PR-igazgatóként jöttem el, amikor a kisfiam született. Otthon voltam szűk két évet, aztán jött a Rowland. A Multireklámnál eltöltött időszak nagyon sokat adott a számomra, nagyon sok tapasztalatot, ismeretet gyűjtöttem, de ennek a tevékenységnek a csúcsára kerültem az utolsó 2-3 évben. Azt gondoltam tehát, hogy szakmai szempontból tovább kell lépnem. – Hogyan lesz valaki pincérlányból vezető tanácsadó? – Úgy, hogy megpróbálja azt a kapcsolatépítési képességét – ami a vendéglátózásban is elengedhetetlen – minél professzionálisabb szinten alkalmazni. Egy nyarat és egy őszt töltöttem el – csaknem 15 éve – felszolgálóként Budapesten, egy belvárosi presszóban. Reggel 9-től hajnali 2-ig tartottunk nyitva, ezen idő alatt egyedül voltam az üzletben. Nagyon eredményes volt, hiszen én ezzel kerestem meg az első autóm árát, egy kis Polskiét, három hónap alatt. Erre büszke vagyok. Az ember azt hinné, hogy ez nagyon bonyolult dolog, pedig nem. Vannak olyan képességek, amelyek meghatározzák, hogy egy adott munkát valaki sikeresen tudjon végezni. Érzelemvezérelt ember lévén évekig használtam az érzelmi energiáimat emberi kapcsolatok építésére, egy adott cél elérésére, ma is ezt teszem. Azt gondolom, ettől kialakul az emberben olyan nyitottság, ami alkalmassá teszi arra, hogy tanácsadó legyen, amellett, hogy ez a tevékenység egy sor területről nagyon komoly szakmai ismeretet igényel. Ezt mi sem igazolja jobban, mint ügyfeleink sokrétűsége, a Borsodi Sörgyártól kezdve a Samsungon át a Mercedes-Benzig. Egy tanácsadó szerintem akkor jó, ha az érzelmi intelligenciája lehetővé teszi, hogy megérezze, milyen hangulatban van az ügyfele, mire fogékony. A leghatékonyabb módon kell elmondani neki, hogyan reagáljon az adott helyzetben. Mindezt úgy, hogy ne telepedjen rá az ügyfélre a saját egyéniségével. Van, akinek elmondhatom, ha valamit nem jól csinált és van, akinek azt kell mondanom, hogy ezt nagyon jól csinálta, de máskor majd erre kell figyelnie, mit gondol erről? Van olyan is, akinek, hónapokon, éveken át csak nagyon-nagyon apró jeleket, jelzéseket lehet adni. – A vendéglátóiparban rövid idő alatt jött a siker, legalábbis anyagi értelemben. Nem ragadta magával? – Miután az említett három hónapot ledolgoztam azon a nyáron, októberben nyitottunk egy saját presszót egy ismerősömmel, de rájöttem, hogy a vendéglátás nem nekem való. Nem akartam teljesen a vendéglátós közeghez tartozni. Sokkal inkább azzal szerettem volna foglalkozni, ami az emberi kapcsolatokról szól. Nem akartam hajnali háromkor hazajárni, rendszeresen nappal aludni. Nekem ez nem ment, nem az én stílusom volt. Elmentem dolgozni olyan helyre, ahol a gyakorlatban is lehet tanulni. Bár akkor azt hittem, hogy friss diplomával majd megváltom a világot, hamar kiderült, sokat kell még tanulnom. Ez be is jött: a PR-ben nagyon fontos a gyakorlat. Az, hogy az ember minél több dolgot megéljen, és azt kellően tudja magában feldolgozni. Abból lehet új erőt meríteni, további tapasztalatot leszűrni, s arra a későbbiekben támaszkodni. A szakmai fejlődésem a Multireklámnál kezdődött. Akkor indultam el abba az irányba, aminek most már egy egészen jól körvonalazható részét ismerem, tudom, birtoklom. Pedig az életemben az volt az egyetlenegy olyan pont, amikor fogalmam sem volt, hogyan tovább, amikor a Multireklámnál elhelyezkedtem. Aztán csakhamar óriásplakáthelyeket kerestem Budapesten, havi 2000 kilométert autózva a városban a kis Polskival. Figyeltem, hová lehetne óriásplakát-táblát tenni. Ma is messziről megmondom egy felületről, hogy ráfér-e egy ilyen tábla vagy nem. – Nem gondolt még saját cégre? – Többször kerültem döntési helyzetbe, hogy magánvállalkozóként, a saját lábamon próbáljak megállni vagy alkalmazottként dolgozzak. Az utolsó ilyen helyzet a Saatchi & Saatchi és a Rowland egybeolvadása volt, amikor komolyan felmerült egy kis ügynökség létrehozásának ötlete. A mérleg egyik serpenyőjében az volt, hogy megpróbálom menedzselni a saját kis cégemet, és minden döntésemet meghatározza az anyagi függőség, a másikban pedig az, hogy maradok a nemzetközi ügynökségnél, ahol biztosított a szakmai függetlenség és fejlődés lehetősége. Utóbbiban ráadásul volt még egy nagyon vonzó tényező: ez egy kreatív szellemi műhely, amelyben élmény alkotni, az ügyfél és az ügynökség sikerében szerepet vállalni.