A Befektető legutóbbi számában, (NAPI Gazdaság, 2001. július 23., 15. oldal) már beszámoltunk a Profila június végi-július elejei nagy árverésének képeslapszekciójáról, ezért most a bélyegekről kérdeztük a cég illetékesét. Az árverésen összesen 27 ezer tétel szerepelt, így részletes áttekintésre aligha lenne mód, csupán ízelítőül mutathatunk be néhány érdekességet. Filep László elmondta, hogy a gyűjtésre fordított idő csökkenése átalakította a bélyegek piacát: sokan ma már komplett kollekciókat vásárolnak, s utána ezt egészítik ki egy-egy értékesebb vagy számukra becsesebb darabbal. Mindez jól látszik a Profila leütési árain is: az aukción ugyanis az egyik legdrágább tétel egy 450 ezer forintért elárverezett úgynevezett lebélyegzésgyűjtemény volt. A 915 bélyeget és 376 kivágást tartalmazó tétel kikiáltási árán kelt el. A gyűjtemény 1850 és 1864 közötti darabokat foglalt magában, a katalógus szerint szép magyarországi lebélyegzéseket és lemezhibás bélyegeket is találhat benne új gazdája. Filep hozzátette: a hazai bélyegpiacon a régi nagy gyűjtemények felbomlása válthat ki nagyobb érdeklődést, egyelőre ugyanis még csak kialakulóban van az az új réteg, amely esetleges befektetési szándékkal vásárol. A piaci tendenciákat elemezve Filep László megemlítette, hogy újra nagyobb az érdeklődés a használt bélyegek iránt. A postai küldemények leütési ára természetesen sokban függ a különlegességektől. Minél egzotikusabb utat járt be a levél, annál valószínűbb, hogy drágábban kel el az árveréseken. Különösen érdekes ebből a szempontból a légiposta-küldemények sorsa: az utóbbi időben ezek is népszerűbbek lettek. Jó példa erre egy 1931-es, a Zeppelin magyarországi útja alkalmából a Budapest-Friedrichshafen közötti utat „megtévő”, vegyes színes bérmentesítésű levél, amely azonban utóbb Kolumbiát is megjárta. Ez a tétel 120 ezer forintos kikiáltási árról a licit során 195 ezerre emelkedett. Duplájára növelte értékét a kikiáltási árról egy másik Zeppelin-küldemény, amely 60 ezerről indult és végül 120 ezer forintért kelt el. Ez Budapest és Saar-vidék közötti, Németország fölötti körutat járt be 1933 nyarán. Természetesen a régi bélyegek, a nyomdahibás példányok, a bélyegtervek továbbra is értékesek. Így például egy Légrády Sándor aláírásával hitelesített, 1950-es próbanyomat, amelyet az Ötéves terv sorozathoz készített a tervező, 55 ezer forintért kelt el (kikiáltási áron). Egy szintén 1950-ben készült, de politikai okokból megváltoztatott szövegű bélyeg eredeti példánya („Utánpótlásunk a jövő harcaihoz” felirattal) 65 ezerről 80 ezer forintra emelkedett a licit során. Csaknem megduplázta értékét az 1950-es, sorszám nélküli, fogazott UPU-blokk (az UPU a Nemzetközi Postaunió rövidítése), amely 75 ezerről 140 ezerre tornázta fel magát. Ez azért sorszám nélküli példány, mert hivatalos postai ajándékul szolgált. Az 1951-es úgynevezett lila blokkpár - amely a katalógus szerint luxusminőségű - 220 ezer forintról indult, és negyvenezerrel drágábban kelt el. Ugyanez a típus (csak nem luxusminőségben) 200 ezer forintos kikiáltási árán maradt az aukción. A lila blokkból 1060 pár készült, a magyar bélyeg nyolcvanadik évfordulójára. A lila elnevezés abból ered, hogy az eredeti blokkot ilyen színben nyomták ki ajándékozási célból. A közelmúlt bélyegei közül megemlíthető egy 1976-os Bolygókutatás című pár, amelyen a kék színnyomat hiányzik, s amely 80 ezerről 100 ezer forintos leütési árat ért el. A régebbi bélyegek sorában egy 1873-ból származó, 5 krajcáros párt emelhetünk ki, amely 2 krajcáros díjjegyes levelezőlapon látható ajánlott levelezőlapként. Ez a tétel 150 ezer forintról indult, és végül 260 ezret fizetett érte a vevő. Sz. I. M. A postai küldemények leütési ára természetesen sokban függ a különlegességüktől. Minél egzotikusabb utat járt be a levél, annál valószínűbb, hogy drágábban kel el az árveréseken. Különösen érdekes ebből a szempontból a légiposta-küldemények sorsa: az utóbbi időben ezek is népszerűbbek lettek. Jó példa erre egy 1931-es, a Zeppelin magyarországi útja alkalmából a Budapest-Friedrichshafen közötti utat „megtévő”, vegyes színes bérmentesítésű levél, amely azonban utóbb Kolumbiát is megjárta. Ez a tétel 120 ezer forintos kikiáltási árról a licit során 195 ezerre emelkedett. Duplájára növelte értékét a kikiáltási árról egy másik Zeppelin-küldemény, amely 60 ezerről indult és végül 120 ezer forintért kelt el. Ez Budapest és Saar-vidék közötti, Németország fölötti körutat járt be 1933 nyarán. Természetesen a régi bélyegek, a nyomdahibás példányok, a bélyegtervek továbbra is értékesek. Így például egy Légrády Sándor aláírásával hitelesített, 1950-es próbanyomat, amelyet az Ötéves terv sorozathoz készített a tervező, 55 ezer forintért kelt el (kikiáltási áron). Egy szintén 1950-ben készült, de politikai okokból megváltoztatott szövegű bélyeg eredeti példánya („Utánpótlásunk a jövő harcaihoz” felirattal) 65 ezerről 80 ezer forintra emelkedett a licit során. Csaknem megduplázta értékét az 1950-es, sorszám nélküli, fogazott UPU-blokk (az UPU a Nemzetközi Postaunió rövidítése), amely 75 ezerről 140 ezerre tornázta fel magát. Ez azért sorszám nélküli példány, mert hivatalos postai ajándékul szolgált. Az 1951-es úgynevezett lila blokkpár - amely a katalógus szerint luxusminőségű - 220 ezer forintról indult, és negyvenezerrel drágábban kelt el. Ugyanez a típus (csak nem luxusminőségben) 200 ezer forintos kikiáltási árán maradt az aukción. A lila blokkból 1060 pár készült, a magyar bélyeg nyolcvanadik évfordulójára. A lila elnevezés abból ered, hogy az eredeti blokkot ilyen színben nyomták ki ajándékozási célból. A közelmúlt bélyegei közül megemlíthető egy 1976-os Bolygókutatás című pár, amelyen a kék színnyomat hiányzik, s amely 80 ezerről 100 ezer forintos leütési árat ért el. A régebbi bélyegek sorában egy 1873-ból származó, 5 krajcáros párt emelhetünk ki, amely 2 krajcáros díjjegyes levelezőlapon látható ajánlott levelezőlapként. Ez a tétel 150 ezer forintról indult, és végül 260 ezret fizetett érte a vevő. Sz. I. M.