A luxembourgi székhelyű taláros testület nem döntötte el érdemben magát a jogvitát, hanem csupán az egyes nemzeti jogok és az uniós jog közötti összhang megteremtése érdekében mondta ki általános érvényű megállapítását az alkalmazandó jog tekintetében.

A jogvita abban gyökerezett, hogy egy bécsi cég - a BCL Trading - a tulajdonában álló Postabank-részvényekből biztosítékot nyújtott az Erste Banknak arra az esetre, ha a banknak egy meghatározott konkrét ügyletből fizetési kötelezettsége származna. Mivel a bank fizetési kötelezettsége később beállt, ezért igényt tarthatott a biztosítékul nyújtott részvényekre. E részvényeket azonban a Legfelsőbb Bíróság egy döntése nyomán a magyar állam köteles volt megvenni, azzal az indokkal, hogy a magyar állam meghatározó befolyással rendelkezett a Postabankban. Így a magyar állam által fizetett vételár lépett biztosítékként a részvények helyébe. Az összeget bírósági letétbe helyezték Magyarországon.

A pénz megszerzése érdekében az Erste Bank bírósági eljárást indított Magyarországon. Miután viszont időközben Ausztriában felszámolási eljárás indult a BCL Trading ellen, a magyar bíróságok előtt felmerült az a kérdés, hogy a biztosítékként letétbe helyezett pénz tekintetében lehet-e egyidejűleg Magyarországon is bírósági eljárást folytatni, tekintettel arra, hogy az osztrák jogszabályok kizárják a felszámolás alá került cégekkel szembeni párhuzamos perindítás lehetőségét.

A felszámolás kezdetekor Magyarország nem volt EU-tag

Az ügyben eljáró Legfelsőbb Bíróság azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy a jelen esetben alkalmazható-e a fizetésképtelenségi eljárásról szóló uniós rendeletnek azon szabálya, amely iránymutatást ad abban a kérdésben, hogy az osztrák eljárástól függetlenül a magyar bíróságok hozhatnak-e döntéseket a követelés tekintetében. A rendelet alkalmazhatósága ugyanis a Legfelsőbb Bíróság szerint kérdéses, mivel Magyarország az ausztriai felszámolási eljárás megindításakor még nem, viszont a letéti pénz megszerzése iránti magyarországi eljárás megindításakor már az Európai Unió tagja volt.

Szerdán kihirdetett ítéletében az Európai Bíróság megállapította: az uniós rendeletben foglalt rendelkezések Magyarországon 2004. május elsejétől, vagyis a magyar EU-csatlakozás óta alkalmazandók. Következésképpen ezen időponttól kezdve a magyar bíróságok kötelesek az uniós rendelet alapján elismerni az osztrák bíróságok által - akár korábban - hozott, a felszámolási eljárást megindító határozat tényét.

Mi lesz a döntés?

Hogy aztán ennek alapján végül konkrétan mi következik majd az uniós rendelet iránymutatásaiból - a másodlagos eljárás tilalma lesz-e a kizárólagosan érvényesülő szempont az osztrák jog előírásaihoz igazodva, vagy pedig érvényesíthető lesz az Erste igénye annak alapján, hogy a vitatott vagyon magyarországi letétben található -, erre az Európai Bíróság nem adott választ, ezt a kérdést ugyanis nem is tették fel neki. Az viszont egyértelművé vált: a fizetésképtelenségről szóló uniós rendelet attól függetlenül alkalmazandó Magyarországon, hogy az ügyhöz előzményként kapcsolódó ausztriai felszámolási eljárás még a magyar EU-csatlakozás előtt indult meg.