Nyilvánvaló, hogy elsősorban azokat a tevékenységeket lehet géppel kiváltani, amelyek jól szabályozott lépések ismétléséből állnak. Ezeket rutinszerű, vagy röviden rutinmunkáknak nevezhetjük. Ilyenek a fizikai és a szellemi munkák között is vannak - magyarázzák a kutatóintézetnél.

A GKI háromévente felméri, hogy a vállalatok milyennek látják a munka jellege szerinti szükségleteiket. A legutóbbi, 2019 márciusában végzett felmérésre 985 cég válaszolt, melyek szűk egyharmada az üzleti szolgáltatásokban illetve a kereskedelemben, egyötöde a feldolgozóiparban illetve az építőiparban működött.

Kapcsolódó

A mostani válaszok szerint az elmúlt két évben mindenféle munka iránt növekvő kereslet volt, s ez várható a következő kettőben is. A rutin és nem rutin munkák iránti igényekben összességében nem mutatkozott különbség. Minden munkafajtáról - tehát a rutinszerű és a nem rutinszerű fizikai és szellemi munkáról is - a válaszadók bő egynegyede mondta azt, hogy az elmúlt két évben nőtt, illetve a következő két évben nőni fog iránta a kereslete.

Az ágazati bontás viszont már megmutatta, hogy az építőipar és az ipar az a két ág, ahol valamelyest nem a gépeket kiszolgáló/helyettesítő, hanem a gépekkel kooperálni képes dolgozók felé tolódik el a munkaadók igénye, különösen a szelleminek minősített tevékenységek terén. A kereskedelemben és a szolgáltatásban ez nem figyelhető meg, sőt inkább a rutinszerű munkák felé húztak egy keveset a munkáltatói igények.

A GKI 2013-ban illetve 2016-ban végzett felmérésének eredményeihez viszonyítva (a 2013-asból a kereskedelmi cégek kimaradtak.) a magyarországi vállalatok nem növelték érdemben a nem rutin munkák iránti igényüket, semmi estre sem jobban, mint ahogyan az az a rutinmunkák iránti növekedett. Ez összhangban van az üzleti szféra évek óta tapasztalható alacsony beruházási aktivitásával. (Évek óta egy-két nagyberuházás mozgatja a beruházási adatokat.)

A magyarországi vállalatok tehát továbbra sem készek technikai korszerűsítéssel megoldani a munkaerőhiányt, növelni árbevételüket, javítani versenyképességüket. Ez pedig azt vetíti előre, hogy - ha sikerülne is gyorsan a mostani vállalkozói óhajokat kielégítő képzési rendszert elindítani - a hazai cégek csak kullogni fognak az Ipar 4.0 fejleményei után. Sőt, egy, az aktuális vállalati igényeket kiszolgáló oktatási rendszer nem is fog olyan munkaerőt piacra bocsátani, amelyikkel az előbb-utóbb szükségessé váló átállás megvalósítható.