A 2011-es esztendő brutálisan nehéz volt. Eszembe jut róla lelkész öcsém nagy mondása: Nem az az ember, aki üti, hanem aki állja! No, ezzel most valahogy mi, magyar banki vezetők is így vagyunk. Kaptunk rendesen szemből is, de jóval többet hátulról. Ezzel együtt minden év zárása hálaadás is egyben. Ez elsősorban nemcsak a lezárásra vonatkozik, hanem a jövő lehetőségeinek elérésére is.

A magyar bankszektort kiváló szakemberek vezetik, akik a válság előtt nagyszerű eredményességet biztosítottak. A korábbi évek banki nyereségének több mint 70 százaléka itt maradt az országban, újra befektetésre került. Ugyanakkor tény, hogy a gazdasági válság kialakulásának számos okát, összetevőjét (mint például az új technológiák hatását a munkanélküliségre vagy épp a gazdasági hatékonyság új földrajzát − a globális piacok és a nemzeti szabályozások ellentétét) jószerével figyelmen kívül hagyva a pénzügyi, s különösen a bankrendszer került az ostorozó kommunikáció célkeresztjébe szerte a világon. Idehaza ráadásul a válság terheinek oroszlánrészét is a bankok vállára tették. Mégis, hála a korábbi évek eredményének s a felkészült bankvezetők válságmenedzselési döntéseinek, a magyar bankszektor Európában példaértékűen stabil maradt, és kiszámítható garanciát jelent minden ügyfele számára.

A jövő év is nagyon nehéz lesz, hiszen a bizalmi válság nehezen feloldható válságtípus, s a pénzügyekben ez mindig együtt jár a források, a likviditás beszűkülésével. Ez minket, magyarokat, akik előtt különösen sok feladat tornyosul, most hatványozottan sújt. A bankok egyoldalú, végiggondolatlan hibáztatása sem fog elmúlni egyik napról a másikra. Miközben a társadalom növekvő része a bankoktól várja a gazdasági fellendítést. A törvényhozók is, akikben lassan az is tudatosult, hogy a legerősebb teherviselő képessége is véges. 2012-ben tehát közös feladat fenntartani a pénzügyi biztonságot, a bizalmat és eredményesen küzdeni a hamis vádaskodásokkal szemben. Így a bankok a gazdasági növekedéssel/lehetőséggel szinkronban tarthatják a hitelezési aktivitást, modernizálni tudják a pénzforgalmat, és reálhozamot biztosítanak továbbra is az 5 millió bankbetétesnek.

A bizalom, miként minden valamirevaló társas viszonyban, a bankolásban is kulcstényező. Az ügyfelek bizalma szükséges a betétek gyűjtéséhez, és a bank bizalma szüksége a hitelkihelyezéshez. A bizalomra a jelenkori magyar bankszektor mindvégig, a legnehezebb időkben is rászolgált, és nemzeti érdekünk, hogy ez a stabilitás hiánytalanul fenn is maradjon.

A gazdasági növekedés és a hitelezési aktivitás összefügg, az elmúlt évtized adatai alapján 2 százalékos vállalati hitelbővülés 1 százalékos GDP-növekedést eredményez. A konkrét teendőkre nézve látni kell, hogy csak fejlődőképes gazdaságot/vállalatot és csak dolgozni akaró embert szabad finanszírozni, mert valós teljesítményük alapján csak ők lesznek képesek a betétesek pénzéből nyújtott hitelt visszafizetni, a gazdaságot fejleszteni.

A magyar belföldi pénzforgalom 2012-ben megújul. A ma ismert giro átutalási rendszerben a pénz a címzetthez mindig másnapra érkezik meg. Az év közepétől a bevezetendő úgynevezett Intergiro2 rendszerben az átutalások már néhány órán belül célba fognak érkezni. A gyorsaság egyúttal az átláthatóságot is növeli, és reményeink szerint növelni fogja a gazdaság szereplői közötti bizalmat is − a modern banki technológiák segítségével.

A megtakarítások értékének növeléséhez az inflációt meghaladó kamatot kell kapni. A magyar bankok közti verseny egyik eredménye, hogy huzamos ideje mind a forint-, mind a devizabetétekre a régió legversenyképesebb kamatát kapja a betétes. Így az idehaza kamatoztatott betétek reálértéke folyamatosan emelkedett. A versenyhelyzet alapvetően jövőre sem változik majd, így továbbra is minden nemzetközi összehasonlításban érdemes marad a megtakarításokat a magyarországi bankokban kamatoztatni.

A jóléthez a munkán, a törvényen, a jogon és az igazságon keresztül lehet eljutni. Ezzel kapcsolatban két évközi gondolatomat szeretném megismételni: a hitelek vissza nem fizetésének fő oka a munkanélküliség és nem az árfolyamváltozás. Hiszen ez a probléma a forinthiteleseket is láthatóan hasonlóan sújtja. Másrészt a magyar ember, ameddig csak teheti, szorít még egyet a nadrágszíjon, és kemény munkával küzd azért, hogy a felvállalt kötelezettségét a saját erejéből teljesítse. A másik tény, hogy egy korszak lezárult, most a kemény munka ideje jött el, amikor a növekedés minden tizedszázalékáért megfontoltan, együttműködve és kitartóan kell dolgoznunk.

A lehetőségeket az indulási alap, a változó környezet és saját cselekedeteink határozzák meg. A hitelintézeti szektor működési tulajdonsága az, hogy nem egyszerűen követő, hanem részben húzó ágazat is. A túlterhelés többletterheitől véglegesen meg kell szabadítani, s hagyni kell, hogy levegőt vegyen és oxigént adjon a gazdaságnak. Amint az a korábbi nyereség visszaforgatásából és az addicionális tőkeemelésekből jól látható, a hazai bankok tulajdonosai is érdekeltek Magyarország újabb fejlődési ciklusában. Kiszámítható, bizalmat újraépítő együttműködés esetén reális lehetősége van annak, hogy a magyar gazdaságot a magyarországi bankszektor fejlődési motorként fogja szolgálni az elkövetkező években.